Búcsú varsói győzelemmel, emelt fővel

Varsó belvárosában töltöttem a hétfő délutánt, és azt kell mondanom, megérte. Először is ettem egy mesés sült csülköt – lengyelül golonka a csülök neve, talán a korosabb olvasók emlékeznek még Jozef Golonkára, a hatvanas évek ma már 84 esztendős nagyszerű csehszlovák jégkorongozójára, ezek szerint a fantasztikus képességű center neve csülköt jelentett... –, majd bementem a Bulldog Pub nevű érzelmi kombinátba, ahol szinte kizárólag magyar srácok rendelték egyik korsó sört a másik után. Nyakukban magyar és lengyel sál, békésen kvaterkáztak a néhány helybéli drukkerrel, akik ugyancsak a Bulldogban alapoztak az este háromnegyed kilenckor kezdődő világbajnoki selejtezőre. 

Egyikükkel szóba elegyedtem, egyetemista fiatalember volt az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemről. A srác mintegy száz társával együtt vasárnap este szállt fel a Keletiben a varsói vonatra, reggel megérkeztek a lengyel fővárosba, kellemes városnézéssel eltöltötték a hétfő nagy részét, majd elindultak a Nemzeti Stadionba. A belépőjegy még nem volt a kezükben. Ismerősöm azt mondta, az interneten levelezték le egy lengyel fickóval, állítólag tizenötezer forintak megfelelő összegért jutottak a jegyhez, éppen akkor indultak a találkozóra az üzérrel. 

Aztán este hatkor a Jerozolimskie és a Nowy Świat sarkán találkoztak a magyar szurkolói különítmény tagjai, a legendás pálmafánál – no, ne tessék valódi, sivatagi pálmára gondolni, fémből van a délszaki fát stílizáló objektum –, lehettek olyan kétszázan, annál többen semmiképpen, és a legnagyobb békében cseverésztek a hasonlóan csendes lengyel „fanatikusokkal”. Egy biztos, ezen az estén nem lesz dolguk a rohamrendőröknek, nem kell tartani a Wembley-ben az angol–magyaron tapasztalt jelenetektől, legalábbis erre a következtetésre jutottunk a visszafogott vonulást látva. 

Merthogy hivatalosan nem lehetnének jelen magyar szurkolók a meccsen a FIFA tiltása nyomán, csakhogy azt képtelenség megakadályozni, hogy valaki alanyi jogon, esetleg lengyel strómanokon keresztül jegyhez jusson. Persze ha a stadion bejáratánál kérik a személyi igazolványt a srácoktól, akkor gond lesz a bejutással...

Az internetet böngészve viszont egy olyan cikkre bukkantam a sport.onet.pl portálon, amelyet a fordítóprogram segítségével olvasva kinyílt a bicska a zsebemben. Az internetes újság arról írt, hogy állítólag fasiszta (sic!) csoportok indultak útnak Budapestről Varsóba, hogy bajt keverjenek a Nemzeti Stadion nézőterére bejutva, méghozzá – a portál szerint – a magyar lakosság tíz százalékát (!!!) kitevő neofasiszták képviseletében. 

Ez mindenesetre érdekes információ, hogy minden tizedik honfitársunk neofasiszta, a csecsemőket is beleértve...

Hát ebből itt a varsói főutcán jómagam semmit sem tapasztaltam, viszont az egyik kollégám pár száz méterrel odébb találkozott egy legfeljebb harminc fős alakulattal, amely ezen a helyen nem igazán idézhető rigmusokkal szórakoztatta magát. Csak reménykedhetünk, hogy ezeket a rigmusokat nem hallották a FIFA mindenütt jelen lévő ellenőrei.

Szóval, semmi sem kizárható, és annak az ellenkezője sem. 

Délutánra az is kiderült, hogy a háromtagú lipcsei különítmény egyetlen játékosa sem lesz ott a Nemzeti Stadion gyepszőnyegén. Gulácsi Péter és Willi Orbán eleve nem is utazott Varsóba a csapattal, Szoboszlai Dominikról – aki pedig káprázatosan játszott és két gólt rúgott pénteken San Marino ellen – pedig itt derült ki, hogy könnyebben sérült, és ezért nem kockáztatják a játékát a számunkra tét nélküli világbajnoki selejtezőn. 

Így az alábbi tizenegy készült az I-csoport utolsó körének összecsapására, a portugál Tiago Martins játékvezetése mellett:

A lengyelek összeállítása:

Ami 20,45-kor történt, azt életem végéig nem fogom elfelejteni.

Lopva körülnéztem, több kollégám is könnyezett a meghatottságtól, e sorok íróját is beleértve. 

Hát, így is lehet...

Térdelés természetesen nem volt, a lengyel kispadon felfedeztük Robert Lewandowskit, a házigazdák világsztárját, aki ugyan nem játszott, de mégis szolidaritást vállalt válogatottbeli társaival. 

A nézőtéren szétszórva felfedeztünk magyar szurkolókat, zászlókat – ez egyiken Felvidék, a másikon Miskolc felirattal –, rendbontásnak, pláne rasszista bekiabálásoknak se híre, se hamva. 

Azt nem lehet mondani, hogy gatyarepesztő tempóban indult a mérkőzés, ám a 11. percben Moder elhúzott a bal szélen, beadását Piątek ráspárgázta, Lang bravúrral blokkolta a lövést.

A 19. percben az egyre veszélyesebben támadó lengyelek megint majdnem rúgtak egy gólt. Óriási kavarodás támadt a kapunk előtt, végül Dibusz nagyot védett. Barátság ide vagy oda, nagyon érett a lengyel gól...

A 23. percben végre mi is veszélyeztettünk, Varga Kevin beadását ütötte ki nagy vetődéssel Szczęsny. A 27. percben Nagy Zsolt lehetetlen helyzetből szépen adott középre, ott volt a helyzet, végül Schön lövését blokkolta a lengyel védelem. Levegőhöz jutottunk, kiegyenlítettebb lett a meccs.

Olyannyira, hogy a 37. percben óriási lengyel védelmi hibából megszereztük a vezetést! Nagy Zsolt ívelt jobbról ballal középre egy szabadrúgást, Puchacz fejjel megcsúsztatta a labdát, éppen Schäfer elé, aki szintén fejjel, 4 méterről a kapus lábai között a hálóba továbbította. 0–1. 

Rögtön utána kavarodás támadt a kapunk előtt, egy kicsit lökdösték is egymást a játékosok, aztán folytatódott a meccs. 

A második félidő első nagy helyzetét mi hagytuk ki az 53. percben. Schön 15 méterről csodálatosan tekert ballal a hosszú sarokra, Szczęsny nagy bravúrral kiütötte a labdát, pontosan a berobbanó Varga elé, de a szőke szélső nem találta el a lengyel kaput. Az 58. percben Vargát Gazdag váltotta. 

A 61. percben egyenlítettek a lengyelek, pedig ekkor már mi játszottunk jobban. Szöglet után Świderski fejelt a jobb sarokba kilenc méterről, Dibusz nem ért oda a labdára. 1–1. 

A 89. percben Szalai Ádámot Hahn cserélte, Nagy Ádámot pedig Vécsei.

A hátra lévő tizenöt percben már nem esett gól – öt percet hosszabbított a portugál bíró –, győztünk Varsóban, de csak a negyedik helyen végeztünk a csoportban. Ki gondolta volna előzőleg, hogy londoni pontszerzéssel és varsói diadallal együtt sem lesz közünk nem hogy a továbbjutáshoz, de még a pótselejtezőhöz sem...

Világbajnoki selejtező, I-csoport:

Lengyelország–Magyarország 1–2 (0–1). Varsó, Nemzeti Stadion, 56 197 nézó, v.: Martins (portugál). Gólok: Świderski (61.), ill. Schäfer (37.), Gazdag (80.)

Az I-csoport további mérkőzései:

Albánia–Andorra 1–0, San Marino–Anglia 0–10.

Az I-csoport végeredménye: 1. Anglia 26 pont (vb-résztvevő), 2. Lengyelország 20 (pótselejtezős), 3. Albánia 18, 4. Magyarország 17, 5. Andorra 6, 6. San Marino 0. 

(Borítókép: Aleksandra Szmigiel / Reuters)