Nem az atyai hátszél repítette az NB I-be az elnöki csemetét

Vetési Bence a bajnoki címvédő Pick Szeged utánpótláscsapatában kiemelkedő teljesítményt nyújtott, így közel került a tűzhöz, de Juan Carlos Pastor csak a felkészülési mérkőzéseken adott lehetőséget az ígéretes kézilabdázónak. Kis szerencsével legalább egyszer-kétszer epizódszerepet is kaphatott volna a „nagyok” tétre menő mérkőzésein is, ehelyett be kellett érnie azzal, hogy együtt edzhetett Bánhidivel, Bodóval és a többi nagyágyúval. Abból a megfontolásból, hogy mégiscsak az első vonalban edződhessen és hétről-hétre játéklehetőséghez juthasson, tavaly nyáron kölcsönadták a Kecskemétnek, az NB I újoncának. Így került Bence a „szalámis’ bajnokcsapattól a „Piroska szörpös” klubhoz, amelynek csak az lehet a célja, hogy pontokat gyűjtögessen, és olykor még a papírformára is rácáfolva elkerülje a kiesését.

Már a skalpokat is szedik

„A kívülállók talán azt gondolhatják, hogy akit kölcsönadnak, azt feleslegesnek vagy nélkülözhetőnek tartják, pedig a legtöbbször ez a jó megoldás – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Vetési Bence, aki négy szegedi évad után költözött Kecskemétre, ahol az edzői váltóbotot Kárpáti Krisztiántól, a szegedi mesterétől Bencze József vette át. –  Már önmagában annak is örülni tudok, hogy a bajnokság kezdetétől mostanáig tizenkét NB I-es mérkőzésen játszhattam, de Magyar Kupa- és ligameccseken is pályára léphettem. A KTE-Piroska Szörp fordulóról fordulóra jobban teljesítő lelkes gárda, amelynek egyelőre nincs esélye a topcsapatok ellen, de a Dabast és a Tatabányát is le tudtuk győzni, és ezekhez a sikerekhez 3-3 góllal én is hozzájárultam. Hajtunk ezerrel, igyekszünk nem azzal foglalkozni, hogy bármit is teszünk, az utolsó forduló után szomorúak is lehetünk.”

Bencének a jövőjével kapcsolatban két forgatókönyve is van, bár azt is tudja, hogy a sorsáról nem ő egyedül fog dönteni. Huszonegy esztendősen bátran kimondhatja, hogy még legalább tíz évig a kézilabdázás élvonalában szeretne maradni, ezzel szembe arra a kérdésre még nem tud határozott választ adni, hogy jövő ilyenkor melyik csapatot szolgálja.

„Továbbra sem tettem le arról, hogy előbb vagy utóbb újra a Szeged mezébe öltözve folytassam az NB I-es pályafutásomat. Az a klub, amelyik kölcsönadott, jelenleg a világ egyik legjobb csapatával büszkélkedik, egyszóval a mérce a lehető legmagasabban áll előttem, a poszttársaim pedig egytől egyig nagy profik. Szeged azóta még csábítóbbá vált a számomra, hogy ott lehettem az új sportcsarnok bemutatkozásánál. A csapat új otthonát csodálatosnak találtam, persze nem az ellenfelek számára, amit a THV Kiel játékosai múlt csütörtökön már meg is tapasztalhattak. Érzem magamon a folyamatos fejlődést, a kecskeméti edzőm is elismeri a munkámat, úgyhogy akkor sem leszek elégedetlen, ha továbbra is a kiesést elkerülő KTE játékosa maradhatok. ”

Hátszél nélkül is boldogult

Bence kiskorában a focit választotta, aztán a Honvédban játszó bátyját követve nyergelt át a kézilabdázásra. Minden nagy játékostól igyekezett valami hasznosat ellesni, kedvencének pedig a kézilabdázás professzoraként emlegetett, és a Magyarországon két évig szövetségi kapitányként tevékenykedő Talant Dujsebajev nagyobbik fiát, Alexet választotta.

„A példaképem viszont az édesapám – folytatta Bence.– Büszke vagyok rá úgy is, mint családapára, felelős tisztet betöltő munkahelyi vezetőre és a mentoromra is. Megtanultam, hogy érdemes hallgatni rá, a tanácsait követve alakítani az életemet. Él-hal a kézilabdázásért, mindig öröm a számomra, ha eljön a mérkőzéseimre, és aztán elmondja, hogy milyennek látott. Régen volt már, hogy egyesek apai úgymond hátszelet emlegettek, de amióta felnőtt lettem és a játékommal bizonyítok, senki sem úgy beszél rólam, mint a Vetési Iván fiáról. A saját lábamon állok, minden lépésemért magam felelek, apám tanácsaira viszont akkor is számítani fogok, amikor már a harmincadik életévemet is betöltöttem.” – mondta befejezésül Vetési Bence.

(Borítókép: vehir.hu)