Selmeci újratöltve: az edzőbizottság vezetője lehet Milák volt mesteréből

Nem vált munkanélkülivé, mert a honvédes úszóedzők tanácsadójaként továbbra is hasznosítani tudja a tapasztalatát, de Selmeci Attila életmenete manapság még csak nem is hasonlít azokra az időkre, arra a pezsgésre, amikor a szellemi és fizikai energiáit Milák Kristóf felkészítésébe fektette. Elmondhatja, hogy ez volt élete legjobb befektetése, még ha a hétéves közös munkájukat megkoronázó tokiói sikerük után másképpen szeretett volna elköszönni Miláktól. Akit az erényeivel és a hibáival együtt ma is a magyar úszósport jelenlegi legnagyobb értékének és a jövő „listavezető” reménységének tart.

Selmeci rövidesen, egészen pontosan jövő év január 8-án tölti be a 64. életévét, amivel az edzők társaságának egyik rangidőse. Attól a naptól kezdve csak egy év választja el a nyugdíjas korhatár elérésétől, de azt a mérföldkövet sem céltalanul és tétlenkedve szeretné elérni. Kicsit bántja, hogy az e héten zajló rövidpályás világbajnokságot csak tévénézőként követhette, mert a 2016-os hódmezővásárhelyi ifjúsági Európa-bajnokságtól egészen a tokiói olimpiai játékokig mindvégig a világversenyek résztvevője lehetett. A várakozásokat mindig túlteljesítő Milák oldalán, edzői küldetését szorgalommal teljesítve.

Be akarta dobni a törülközőt

„Szomorú voltam, amikor eldőlt, hogy Kristóf nem velem képzeli el a jövőjét, ami már korábban is megfordult a fejében, bár én is voltam úgy, hogy bedobom a törülközőt. Tudomásul vettem a döntését, nem úgy fogtam fel azt, mintha számomra elérkezett volna a világ vége. Az élet rendje, hogy egyszer mindennek vége, a befejezés mikéntjének viszont vannak árnyalatai, a rózsaszíntől az éjfeketéig. Még nem tudtam eldönteni magamban, hogy az én történetem végkifejlete a skálán milyen színezetű. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy helyesen cselekedtem, amikor a közös munkánk folytatásának feltételeket szabtam, ami viszont, hogy úgy mondjam, nem keltette fel Kristóf figyelmét”- nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Selmeci Attila, aki már jóval a tokiói olimpia előtt arra panaszkodott, hogy az uszodai acsarkodás, a tiszteletlenség és az őt érő sérelmek kényszerű elfogadása érezhetően rontott az egészségi állapotán.

Ezek után nagy kár lenne, és az a szövetség veszteséglistájára kerülne, ha a medencéknek hátat fordítva tudásának nemes értékeit a csillaghegyi otthonának falai közé zárná, és azokat meg se próbálná megosztani az arra érdemes edzőkkel. Egy felkérést valószínűleg nem utasítana vissza. A víz az uszodában is viszi a hangot, a hang pedig a híreket.

„Az a hír, hogy alkalmasnak tartanak az edzőbizottság vezetésére, különböző, nem hivatalos csatornákon hozzám is eljutott, de illetékes helyről még nem kaptam megerősítést. Tagadhatatlan, hogy a felkérés megtiszteltetés lenne a számomra, de amíg az csak a levegőben van, türelmesen várok és rendezem a gondolataimat, hogy tettre kész lehessek. Mielőtt igent mondanék, több olyan edzőtársam véleményét is ki fogom kérni, akikre érdemes hallgatni.”

A mesteredző nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a magyar úszósport a generációváltás időszakához érkezett, amikor már csak alig több mint két és fél év választ el a párizsi olimpiától.

Féltően vigyázni a reménységekre

„Ha úgy alakul, hogy valóban lesz beleszólásom a stratégiai tervek elkészítésébe, és elfogadják a véleményemet, akkor először is azt fogom tanácsolni, hogy azokra a fiatal tehetségekre, akik a következő olimpián, majd azt követően is a válogatottunk éremvárományosai, de minimum a pontszerzői lehetnek, féltően kell vigyázni, és úgy menedzselni őket, ahogy arra rászolgáltak. Hála a fejlesztéséknek, egyre több világszínvonalú uszoda áll rendelkezésre, amelyek, ha nem is az év minden részében, de sokszor jobb és könnyebben elérhető lehetőséget kínálnak, mint az eddig megismert külföldi létesítmények. A gondot sokkal inkább abban látom, hogy a rivális országokban nagyobb súlyt fektetnek az utánpótlás nevelésre, hol több támogatással, hol központi edzőtáborok szervezésével, máshol pedig úgy építkezve, hogy a tehetségek ne kallódhassanak el, ne veszítsék el a fejlődésükbe vetett hitüket. Alázat nélkül semmire sem lehet menni, ebben magam is igyekeztem példát mutatni. A tehetségekre pedig nem csak lecsapni kell, hanem azért is tenni, hogy a nehéz helyett ne a könnyebb utat válasszák, legyenek büszkék az eredményeikre, és hajthatatlan szorgalommal dolgozzanak a még jobbért. ” – hangsúlyozta Selmeci Attila, aki végezetül azt kívánta Milák Kristófnak, hogy a jövőben őt is a szorgalom, a fegyelem és a kitartás mércéje vezérelje.

(Borítókép: Selmeci Attila 2021. augusztus 2-án. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)