Nem 6:3, de ismét visszaadta a reményt a wembley-i bravúr

A nemzeti együttes remekül zárta az előző évet, kiharcolta egymás után a második Európa-bajnoki részvételt, és feljutott a Nemzetek Ligája elitjébe is. A 2021-es évadot is meggyőzően indította, a 3–3-as döntetlennek igazából még a lengyelek örülhettek a vb-selejtezők nyitányán, majd San Marino (a szempontunkból 3–0) és Andorra (4–1) papírformának megfelelő magabiztos legyőzése után várhattuk a felkészülést a kontinensviadalra.

Ciprus (1–0) és Írország (0–0) ellen sem kaptak gólt a mieink, és az Eb-halálcsoport nyitófordulójában a címvédő portugálok ellen is jól álltunk a 84. percig – kár azért a végjátékért (0–3). Ez sem törte meg a mieinket, a világbajnoki címvédő franciák egy pillanatig sem voltak előnyben, Fiola Attila gólja végül egy pontot ért (1–1), a 2014-es világbajnok németek vendégeként pedig a 84. percben még vezettünk, és továbbjutásra álltunk (2–2). 

Hanem aztán jött az ősz…

Az, hogy az angol válogatott nyert a Puskás Arénában, kevéssé lehetett váratlan, csak azt sajnálhatjuk igazából, hogy bár az első félidőben ismét jól tartotta magát a csapat, a szünet után négyszer is betalált az Eb-döntős (0–4). Sokkal fájóbb volt az, hogy három nappal később Albániában a végjátékban kikapott a koronavírus miatt nem bevethető Szalai Ádám nélkül maradt együttes (0–1), és őszintén szólva az andorraiak elleni, hajrában kibekkelt 2–1 után sem volt felhőtlen a hangulat a Puskás Arénában.

Tudtuk, hogy valójában már csak akkor lehet bármire esélyünk, ha itthon visszavágunk Myrto Uzuniéknak, de az épp a ferencvárosi támadó helyére beálló Armando Broja a végén ismét az albánok felé billentette a mérleg nyelvét (0–1).

Wembley-i bravúrral fordult a kocka

Így érkeztünk meg az október 12-i londoni mérkőzésre, de ha ezek nem lettek volna elegek, jöttek sorra a rossz hírek: bokasérülés miatt Dibusz Dénes, a combját fájlaló Kleinheisler László, az eltiltott Botka Endre és a Lipcséhez az előző meccs után visszatérő Willi Orbán nélkül kellett pályára lépni a Wembley-ben.

Az ellenfél a világ legértékesebb keretével bíró (1,23 milliárd euró vs. 58,35 millió euró), néhány hónappal korábban még az Eb-döntőig menetelő, ott büntetőkkel alulmaradó angol válogatott volt, amely ezúttal is sorra nyerte a selejtezőit.

Nincs ebben semmi újdonság, az angolok a 2012. szeptember 11-én lejátszott, Ukrajna elleni 1–1 óta mind a 12 vb-selejtezőjüket megnyerték hazai pályán, de a németek elleni, 2000. október 7-i meccs (0–1) után is csak egy görögök elleni 2–2 rontja az összmérleget. Hja, ott David Beckham 93. perces szabadrúgásgólja azt jelentette, hogy a németeket megelőzve csoportgyőztesként jutottak ki a vb-re az angolok, tehát azért elégé örültek ennek is.

Beckham vb-t érő szabadrúgásgólja

Nyilván kíváncsi lett az olvasó, úgyhogy gyorsan leírjuk az Eb-selejtezős teljesítményt is, ott a 2000-es években egy horvátok elleni 2–3 az egyetlen vereség, még 2007-ből (az mondjuk el is döntötte, hogy nem mehetnek a 2008-as Eb-re, ami óriási sokkot jelentett az országban), a következő nekifutásnál Montenegró (0–0) és Svájc (2–2) is pontot szerzett, de

Az előjelek finoman szólva sem a mieink mellett szóltak tehát, a gyenge forma, az elszálló világbajnoki esélyek jelentette rossz közhangulatban pedig Marco Rossi távozása is felvetődött.

Érdeklődtünk is a szövetségi kapitánynál, hogy egy nagy vereség esetén elgondolkodna-e a lemondáson, vagy érez-e magában annyit, hogy a csapatot újraépítve nekivágjon a 2024-es Európa-bajnokság előtti selejtezőknek. 

Az olasz szakember elmondta, ő sosem futamodott meg, így ezúttal sem tenné, a londoni meccs kapcsán pedig bátor játékot kért együttesétől – amelyet az esélyesség terhe véletlenül sem nyomasztott.

Ez pedig az Eb-n látott remek helytállást idézte fel a pályán a keddi összecsapáson, Loic Nego szenzációsan szerepelt, büntetőt harcolt ki, Sallai Roland értékesítette, ünnepeltünk is a lelátókon és a sajtópáholyban is. Itt most nem térünk ki a sajnálatos nézőtéri eseményekre, akit érdekel, itt foglalkoztunk vele bővebben. 

Az angolok még a szünet előtt egyenlíteni tudtak John Stones révén, de ez volt az egyetlen eset az este során, amikor túljártak Gulácsi Péter eszén, Gareth Southgate hiába próbált bárhogyan belenyúlni a mérkőzésbe, együttese ezúttal nem tudta megvernie a mieinket (1–1).

A londoni 1–1 összefoglalója

A találkozót követően Rossi elégedetten konstatálta, hogy játékosai a lefújásig betartottak minden tőlük kért taktikai utasítást, aminek pontszerzés lett a jutalma, ugyanakkor arról is beszélt, hogy nehezen éli meg azt, hogy egy-egy nagyobb eredmény után hősökként kezelik a csapatot, néhány rosszabb után pedig mindenki temeti őket. 

Való igaz, a magyar válogatottért szurkoló embereknek a remény legkisebb szikrája is elég, hogy újra bízzon a csodában/jó eredményekben, így ez az angliai pontszerzés (bár igazából sem ennek, sem a további találkozóknak nem volt tétje) azért visszaadta a reményt, San Marino 4–0-s kiütése után pedig Lengyelországban végül (Robert Lewandowski és Szoboszlai Dominik kihagyása mellett) 2–1-es siker jött össze a záráson, amit követően azért ismét lelkes(ebb)en várjuk az új évet.

És miért ne tennénk?

A világbajnokságról sajnos lemaradunk, de a Nemzetek Ligájában a legjobb csapatok ellen szurkolhatunk ismét a mieinknek, és reménykedhetünk benne, hogy sorozatban a harmadik Európa-bajnokságra is kvalifikáljuk magunkat.

A B ligás remeklés eredményeként jó esélyünk lehet akkor is a pótselejtezőre, ha az Eb-selejtezőkön nem sikerülne egyenes ágon kiharcolni a részvételt – de miért ne merjünk nagyot álmodni?

(Borítókép: Sallai Rolandék ünneplik a vezető gólt a Wembley-ben – Julian Finney/Getty Images)