Anna, Anikó, Panka
19 °C
35 °C

Katarzis, dráma, edzés – Szilágyi Áron útja Tokióig

GettyImages-691916062
2021.07.16. 21:58
Kétszeres olimpiai bajnokként, a férfi kardvívás címvédőjeként érkezik Tokióba Szilágyi Áron. A Vasas sportolója keményen edzett az elmúlt öt évben, pályafutását sikerek és kudarcok is kísérték, no meg a koronavírus-járvány miatt elhalasztott olimpia okozta nehézségek. Az ötkarikás játékokig vezető útján végig elkísérte Muhi András Pires, akinek Egy mindenkiért című dokumentumfilmjét a héten vetítették le először. Az Index is ott volt a díszbemutatón.

Az egyik budapesti pláza mozitermében igen magas volt az egy főre jutó élsportolók (jelenlegiek és már visszavonultak) száma. A főszereplő Szilágyi Áron mellett eljött a premierre többek között Kamuti Jenő, Szatmári András, Decsi Tamás, Decsi András, Decsi István, Szász-Kovács Emese, de a vívók mellett más sportágak is képviseltették magukat: többek között Mocsai Tamás és Nagy László révén a kézilabda, Laczkó Zsolt (labdarúgás), Tóth Dávid (kajak-kenu), Mórádi Zsolt (kick-boksz).

A rendező, Muhi András Pires már gyakorlott a sportfilmek világában: ő rendezte 2006-ban a Magyarfutball, a 91. perc című dokumentumfilmet, ezzel debütált a szakmában. 2016-ban készült el eddigi talán legismertebb sportdokumentumfilmje, a válogatott Európa-bajnoki kijutását végig kísérő Magyar csapat, még 50 perc címmel. De miért választotta ezúttal a vívást és Szilágyi Áront?

A sportról való kommunikáció általában tobzódik a közhelyekben, Áronnál pedig egészen mást tapasztaltam. Ő egy sokdimenziós élsportoló karakter, egy gondolkodó ember, Balczó Andráshoz tudnám hasonlítani. Egy vívó etoszban nőttem fel, édesapám – aki egyébként filmproducer – magyar bajnok volt. A sport otthonos közeg számomra, ismerem a szakzsargonokat, a nyelvezetét. A forgatás alatt Áron megmutatta, hogy egy hiteles, precíz, sokszínű személyiség. A forgatáshoz sok ötlete nem volt, de ami megtörtént, azt nagyon mélyen tudja elemezni

– mondta az Index kérdésére Muhi András Pires, és hozzátette: Szilágyi Áron egy végtelenül szerény ember, ugyanakkor hatalmas ego sportolóként, aki képes ezeket szimultán működtetni.

A film Szilágyi Áron eddigi legjobb pillanataival indul: gyerekkori sikerek, felnőtté válás, egy csodálatos olimpiai bajnoki cím Londonban, majd egy hasonlóan elképesztő címvédés négy évvel később Rióban. Teljes katarzis, de csak néhány percig. Aztán visszacsöppenünk a valóságba, méghozzá az olimpia utáni szürke hétköznapokba. Újra elkezdődik a felkészülés. Szilágyi Áron fut, erősít, a vívóteremben edz, majd versenyről versenyre jár.

Megismerhetjük a kardválogatott tagjait, a főszereplő mindenkiről elmondja erősségeit és gyengeségeit. Egyébként a filmben szinte végig Szilágyi Áron a narrátor, a vele készített interjúk adják az alkotás dinamikáját. A 2017-es lipcsei világbajnokság pattanásig feszült pillanatait újra átélhetjük, a dokumentarista jellegnek köszönhetően úgy izgul a néző az egyes asszókon, mintha visszarepült volna az időben. A verseny után az öltözőben átélt drámai momentumok teszik igazán egyedivé a filmet, sosem látott képsorokat láthat a néző egy sportoló bánatáról és fájdalmáról.

Időközben megismerkedhetünk Szilágyi Áron kedvesével, pszichológusával, masszőrével, edzőivel. A kétszeres olimpiai bajnok két asszó között diplomamunkáját is leadja, és nevetve beismeri, hogy bizony megcsúszott pár évvel a határidővel. Persze ez bocsánatos bűn, az élsporttal nehéz összeegyeztetni a tanulást.

A 2019-es budapesti világbajnokság az utolsó nagy verseny a filmben, lélekemelő jelenet, ahogy az ezüstérmes kardcsapat a szurkolókkal együtt énekli a himnuszt a Papp László Sportaréna folyosóján. Elérkezünk 2020-ba, beköszönt a koronavírus-járvány, egy évvel elhalasztják az olimpiát. Szilágyi Áron azonban nem áll le, még keményebben edz, és célba veszi harmadik ötkarikás aranyérmét.

A forgatásokból és a szerkesztési folyamatból rengeteg tapasztalatot és motivációt merítettem. Hosszan tartott a munka, néha talán nyomasztott is, de végig megmozgatott szellemileg. Sosem az volt a célunk, hogy én, mint „hős” szimpatikusabb legyek, hanem hogy a film legyen minél izgalmasabb, sodróbb, és igazabb. Olyan filmet szerettünk volna készíteni, amely kortól, nemtől és társadalmi osztálytól függetlenül bárki számára katartikus, informatív és szórakoztató lehet, annak is, akit a vívás korábban egyáltalán nem foglalkoztatott. Felejthetetlen kaland volt ez a projekt, szerintem nem csak nekem, hanem az egész válogatottnak. Remélem, hogy a nézők is értékelni fogják, rengeteg munka van benne ­– így Szilágyi Áron az Egy mindenkiért című dokumentumfilmről.

A film 100 forgatási napon, 600 óra felvett nyersanyagból állt össze, relatíve alacsony költségvetésből. Muhi András látta előre, hogy mely napokra, időszakokra kell nagyobb energiákat tartalékolni, és rendező-producerként gyakorlatilag egymaga készítette el a film oroszlánrészét. Kérdésünkre elmondta: édesapja nagyon sokat segített neki, főleg sportszakmai meglátásaival.

Szilágyi Áron rögtön a tokiói olimpia első napján, július 24-én pástra lép, ekkor rendezik ugyanis a férfi kardozók egyéni küzdelmeit. A csapatversenyt négy nappal később, július 28-án tartják.

(Borítókép: Szilágyi Áron vív egy 2017-es Grand Prix-versenyen. Fotó: Alexander Shcherbak / TASS / Getty Images Hungary)