Liu Shaolin Sándor exbarátnője most pénztáros egy autószervizben

Nekünk, magyaroknak nehezen elképzelhető, de élsportolónak lenni nem mindenhol jelent kényelmes, gondtalan életet, még a világ gazdagabb országai közé tartozó Nagy-Britanniában sem. Hogy mennyire nem, arra példa a rövid pályás gyorskorcsolyázásban háromszoros világ- és tízszeres Európa-bajnok, olimpiai negyedik helyezett Elise Christie tragikus története. 

A 31 éves skót hölgyet úgy ismertük meg néhány évvel ezelőtt, mint az első magyar téli olimpiai bajnok, Liu Shaolin Sándor barátnőjét. Igazi álompárnak számítottak, a hazai bulvármédia ontotta a kettejük románcáról szóló híreket és fotókat, és a hirdetők is lecsaptak rájuk, a képen egy égővörös Jaguarral pózolnak.

De most nem ez a lényeg, hanem az a szenvedéstörténet, amit a The Guardian riporterével megosztott Elise Christie. Kevés sportoló van a földön, aki annyit áldozott volna álmai megvalósításáért, mint a skót lány, és kevés sportoló van a földön, akivel olyan komiszul elbánt volna az élet, mint vele.

Tizenhat évet áldoztam az életemből arra, hogy érmet szerezzek az olimpián, de csak azt sikerült elérnem, hogy a mögöttem hagyott évben már nem is finanszírozták a sportolásomat, hiába voltam háromszoros világ- és tízszeres Európa-bajnok, egy Pizza Hutban kellett dolgoznom pultosként. Miközben azért küzdöttem – sikertelenül –, hogy kijussak a negyedik téli olimpiámra – fogalmazott a Guardiannek Elise Christie.

Christie számára a 2021-es év minden korábbinál rettenetesebb volt, olyannyira, hogy áprilisban megpróbálta eldobni magától az életét, ahogy azt az októberben megjelent önéletrajzi könyvében (Resilience – Soha nem adom fel) megírta.

A bajok 2018-ban kezdődtek. A phjongcshangi téli olimpiára háromszoros világbajnokként utazott ki, de előzőleg a brit szövetség arra kényszerítette, hogy sérülten is induljon kvalifikációs versenyeken, jóllehet az ő kvótája már rég megvolt, de mások számára is ki kellett harcolnia az indulási lehetőséget. 

Az olimpiákkal sohasem volt szerencséje. 2010-ben Vancouverben 19 évesen még nem volt igazán esélye, négy évre rá Szocsiban mindhárom számában, 500-on, 1000-en és 1500-on is vitatható körülmények között kizárták. Ezek után 2018-ban Phjongcshangban 500 méteren negyedik lett, 1000-en és 1500-on ugyanúgy diszkvalifikálták, ahogy Szocsiban. Elise könnyei egész Nagy-Britanniát megrázták.

De ezzel nem volt vége a balszerencse-áradatnak. Elise imádott edzőjét, Nick Goochot kitették a brit olimpiai programból, mondván, fölöslegessé vált.

Elise súlyos depresszióba zuhant, és 2018 karácsonya után pár nappal öngyilkossági kísérletet követett el. Szerencsére félúton a halál felé meggondolta magát, felhívta egy barátját, aki értesítette a mentőket. Azonnal kórházba szállították a lányt, és megmentették az életét.

Az utóbbi években Elise élete maga volt a pokol. Egyik sérülést követte a másik, közben pedig olyan mély depresszióba süllyedt, hogy tavaly áprilisban ismét öngyilkos akart lenni. Szerencsére azon a baljós estén egy barátja felhívta, és megkérdezte: „Jól vagy?” Erre Elise így felelt. „Nem igazán.” Ezt a barát segélykiáltásnak vette, azonnal a lány lakására sietett, és még az utolsó pillanatban lebeszélte az öngyilkosságról.

Sokkal pocsékabb lelkiállapotban voltam, mint 2018-ban, de aztán eszembe jutott, hogy nem hagyhatom cserben azokat a barátaimat, akik mindvégig mellettem álltak – mondta az interjúban.

Elise családja Skóciából elutazott Nottinghambe a lányhoz, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a sportoló valamennyire össze tudta szedni magát. Közben dolgozott a Pizza Hutban, és készült arra, hogy kijusson a negyedik olimpiájára. 

Áprilisban, amikor az öngyilkosság foglalkoztatott, klinikai pszichológust kértem a szövetségtől, de ők nem segítettek. Ráadásul egészségileg sem voltam rendben, így érkezett el szeptemberben az országos válogató, amelyen sajnos kudarcot vallottam. Akkor határoztam el, hogy befejezem, és végül december 14-én be is jelentettem, hogy vége. Az olimpiai álmaimat azonban még nem adtam fel, és egy másik téli sportágban még megkísérlem a kijutást a 2026-os játékokra.

Hogy melyik lenne az a téli sportág, azt egyelőre nem árulta el. 

Az interjúban arról is beszélt Christie, hogy 19 éves korában megerőszakolták, méghozzá úgy, hogy kábítószert kevertek az italába, és amikor nem volt magánál, akkor tették vele ezt.

Mégsem tettem feljelentést, mert egyrészt nem volt az a klasszikus megerőszakolás, amikor megvernek, és bevágnak egy bokorba, másrészt botor fejjel önmagamat hibáztattam. Ezért jöttem elő a dologgal csak évekkel később. 

A másik nyomasztó dolog pedig maga a versenyzés volt. Érdekes módon még a sikereinek sem tudott örülni.

Nem, mert akkora volt rajtam a nyomás a szövetség részéről. Én voltam a sportág fenntartója, az én eredményeimtől várták a kormányzati támogatást. Mindvégig óriási nyomás alatt versenyeztem, folyton éreztették velem, hogy rajtam áll vagy bukik a korcsolyasport sorsa az Egyesült Királyságban. Ezt pedig nem tudtam elviselni.

(Borítókép: Elise Christie és Liu Shaolin Sándor 2018. február 22-én Gangneungban, Dél-Koreában . Fotó:  Richard Heathcote / Getty Images)