Az autizmusom szupererő – vallja a világ legerősebb embere

Más összeroskadt volna a teher alatt. 

Na jó, ezzel nem igazán szűkítettük le a kört, az átlagember számára ugyanis a súly töredékének a megmozdítása is a lehetetlennel lenne egyenlő. Szóval, ha más környezetbe szeretnénk helyezni a fenti állítást, akkor így hangozna: mindenki más összeroskadt volna a teher alatt a Világ legerősebb embere versenyén, kivéve egy embert, Tom Stoltmant.

Történelmet írni hátrányból indulva

A World's Strongest Man versenyét 1977 óta rendezik meg, a tavaly nyári volt a 44. a sorban, ám korábban még egyszer sem fordult elő olyan, mint 2021. június 20-án Sacramentóban. A 25 résztvevő közül ugyanis egy skót, a már említett Tom Stoltman örülhetett a hatnapos sportesemény végén.

Nehézségből nem volt hiány, a kimerítő, embert próbáló, az emberi erő felső határait feszegető feladatok között szerepelt egy 20 tonnás vonat eltolása, guggolás 320 kilogrammos súllyal, és számos más próbatétel, amelynek a gondolata is arra készteti az átlagembert, hogy ledőljön kicsit a kanapéra megpihenni, ellazítani az izmait.

Tom Stoltman sikerrel vette az akadályokat, majd a négyszeres világbajnok Brian Shaw-val került szembe az utolsó versenyszámnál, hogy eldőljön, ki a világ legerősebb embere.

A 27 éves skót pedig, mintha egy költözésnél könyvekkel megpakolt kisebb doboz lenne, úgy fogta meg az ötödik, egyben utolsó, 210 kilogrammos kőgolyót, az Atlas Stone-t, majd a vállmagasságban lévő emelvényre helyezte. Csak halkan jegyezzük meg, egy zongora kevesebbet nyom ennél.

Amint a helyére tette a kívülálló számára sziklának tűnő kőgolyót, hátranézett, és meglátta, hogy az ellenfele, jócskán le van maradva, és Tom Stoltman a fáradságtól és a boldogságtól térdre rogyott, mert tudta, hogy egy évvel azt követően, hogy második helyen végzett a versenyen, 2021-ben felülhetett a trónra, és hivatalosan is a világ legerősebb embere lett.

A történet, az emberi képességek határait súroló – vagy inkább túllépő – teljesítmény már önmagában megér egy főhajtást, ám ha hozzátesszük, hogy Tom Stoltman autista, már sokkal nehezebb szavakat találni.

Sokáig nem kellett egyedül ünnepelni, mert néhány másodpercen belül megérkezett bátyja, Luke, aki a versenyen a 7. helyen végzett, Skóciában pedig ötszörös országos bajnok.

Térdre rogytunk, és mondtunk pár szót. Életem legkülönlegesebb pillanata volt

– mondta a minap a CNN-nek adott interjújában Tom Stoltman, akinek az autizmusa olyan idegrendszeri, fejlődési rendellenesség, amely hatással van a szociális interakcióra, és kommunikációs nehézségek jellemzik gyakran ismétlődő, korlátozott gondolat- és viselkedésminták formájában.

Hátrányból előnyt kovácsolni

Amikor felnőttem, fogalmam sem volt róla, hogy bármit is rosszul csinálnék. Ahogy viselkedtem otthon, vagy a házon kívül, a szüleimmel, a testvéreimmel, mindent normálisnak tartottam. Azt hittem, hogy a többi gyerek viselkedik furcsán

– mondja a világbajnok.

Idővel aztán máshogy látott mindent, majd eljutott addig, hogy néhány közeli barátjának elmondta, hogy autista. A barátai erre úgy reagáltak, hogy nincs ezzel semmi gond, és továbbra is azért kedvelik, amilyen a természete, személyisége.

Attól a naptól kezdve lekerült a teher a vállamról, és normálisnak éreztem magam, mint a társadalom bármelyik normális tagja. Aznap, amikor megnyíltam az autizmusommal kapcsolatban, megváltozott az életem

– vallott a kezdeti nehézségekről Tom Stoltman, aki gyerekként vékony volt, majd a már említett bátyja, Luke vette rá arra, hogy járjon le az edzőterembe, amelyet eleinte utált.

Az autizmusának azonban óriási hasznát vette, és a kivételes magassága (most 203 centiméter és 174 kilogramm) sem jött rosszul, amely mellé jelentősen tudta növelni a tömegét.

Az autizmus és az edzőtermi munka kéz a kézben jár. Amikor a teremben vagy, rutinra van szükséged. Minden nap felébredsz, ugyanazokat az ételeket eszed, ugyanazokat a feladatokat végzed el, minden nap ugyanabban az időpontban mész edzeni

– osztja meg tapasztalatait a skót erősember, akinél így fizetődött ki az autizmusa, amelyet a gyakran ismétlődő, korlátozott gondolat- és viselkedésminták jellemeznek, ám hozzáteszi, hogy van árnyoldala is ennek, mert előfordul, ha kihagy egy edzést, azon 24 órán keresztül mereng, esetleg szóba sem áll ilyenkor a feleségével.

Az autizmus szupererő

Az édesanyja rákban halt meg 2016-ban, ám mielőtt elment, megígérte neki, hogy elhódítja a Világ legerősebb embere-díjat, amelyet azóta egyetlen célként űzött. Ezzel az elszántsággal pedig mindenki számára példakép lehet, kiváltképp az autisták számára.

Mindig mondom a kisgyerekeknek és a szüleiknek, hogy használják szupererőként az autizmust. Mások vagyunk. De előnyünk van azokkal szemben, akik nem különböznek egymástól. Nekünk ugyanis szupererőnk van, nekik viszont nincs

– inspirálja sorstársait Tom Stoltman, az első skót, aki megnyerte a World's Strongest Man versenyét.

(CNN)