Amikor bizonyította, mire képes, bocsánatot kértek, akik csalónak tartották

Hétfőn jelentette be a 20 éves múltra visszatekintő német e-sport-szervezet, a MOUZ (korábban mousesports), hogy leigazolja Torzsás „torzsi” Ádámot. A hazai e-sport számára ez óriási előrelépés, korábban egyetlen játékosnak, Böröcz „DeadFox” Bencének sikerült komoly nemzetközi karriert befutnia a Counter-Strike: Global Offensive (továbbiakban CS:GO) világában. Torzsi sokak szerint nála is többre viheti. A 19 éves szentendrei srác bő fél év alatt szinte a semmiből került a világon jelenleg 18. legjobb (korábban stabil top 10-es) csapathoz. Ezen a szinten a játékosok sok tízezer dollárokat lapátolnak haza a versenyekről, és a havi fizetésük forintban hét vagy akár nyolc számjegyű összeg.

Sokaknak még mindig hihetetlennek tűnik, hogy emberek remekül megélnek abból, hogy „nyomkodják a gépet”. Pedig az e-sport egy elképesztően gyorsan fejlődő közeg, ami évről évre elérhetetlennek hitt számokat döntöget. Torzsival a Gamerlandben beszélgettünk pályafutásának hirtelen felíveléséről, az e-sportról és arról, hogyan sikerült meggyőzni a szüleit a játékról. Mert hát nem sok szülő egyezik bele vakon abba, hogy gyermeke a tanulás és az egyetem helyett inkább egy számítógépes játékban próbáljon szerencsét.

A klasszikus sportokban általában van egy adott keretrendszer, amelyen keresztül valakiből hivatásos sportoló lesz. Az e-sportban viszont nincs ilyen. Hogyan lesz valakiből profi e-sportoló?

Nincs kijárt út, hogyan juthat valaki egyről a kettőre, legalábbis Magyarországon biztosan nincs. Nincsenek meg a különböző tudásbeli szinteknek megfelelő bajnokságok, amik között játékosként lehet mozogni, hiszen csak néhány csapat, egyesület van itthon.

Ahhoz, hogy valaki elismert és ügyes legyen, nem feltétlenül kell először egy csapat, hanem saját magát kell fejlesztenie. Először is fel kell mérni, hogy van-e annyira tehetséges, és tud-e annyit gyakorolni az illető, hogy profi legyen. Szerintem nagyon fontos, hogy az embernek legyen magáról egy reális önképe.

De ha látszik, hogy van hozzá tehetsége valakinek, akkor ha beleteszi a munkát, úgy talán menni fog. Ha valaki már eljut arra a szintre, hogy magabiztos, és érti a játékot, na akkor érdemes elkezdeni csapatban játszani. Teljesen más a játék egy csapatban, mint egy tét nélküli random mérkőzésen. Meg kell érteni, hogy működik egy csapat, hogyan lehet valaki jó csapattárs. Csak így lehet feljebb jutni.

Mi az ön története, hogyan lett profi játékos?

2015 végén kezdtem el játszani a CS:GO-val, de nem volt semmi célom, csak szórakozásból ültem a gép elé. Akkoriban még kézilabdáztam is. 2018 közepén kezdtem komolyabban venni a játékot, hogy ebből lehet valami, mert tehetséges vagyok. Akkor kezdtem el egy csapatban játszani, onnantól kezdve 2019 végéig csak ezekkel a srácokkal játszottam. Voltak azért változások, de a 3-4 fős mag végig ugyanaz volt. Utána jött a V4 Future Sports Festival, ahol az online selejtezőkön kvalifikálva mi képviselhettük hazánkat a versenyen. Ezután hívtak el az első csapatomba, ahol fizetést kaptam, aztán 2021 májusáig nagyjából ezen csapat magjával játszottunk együtt. Májusban keresett meg a MOUZ szervezete, az induló akadémiai csapatba, a MOUZ NXT-be hívtak. Ott fél évet játszottam, most vittek fel a nagy csapatba, a MOUZ-ba.

A szülei hogyan fogadták, hogy ezzel akar foglalkozni?

2018-ban még mindig kézilabdáztam, néha pedig kihagytam az edzéseket és a meccseket, mert CS-s mérkőzéseim voltak. Akkor már annyira nem szerettem kézizni, és mondtam a szüleimnek, hogy abba szeretném hagyni.

De van két bátyám, aki meg tudta győzni a szüleimet, hogy van bennem potenciál, és ki tudja, mi lesz a játékból. De ez nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem elkezdtem egyre kevesebbet járni edzeni, és egyre több időt töltöttem a játékkal.

A kézilabdában lett volna jövője?

Az elején szerettem csinálni, meg nem voltam rossz kapus, de a vége felé kezdtem ellustulni. Szerintem nem lett volna belőlem nagy játékos.

Az iskola mellett hogy fért meg a játék?

Sokat játszottam, és így nem tanultam otthon. Ennek sem örültek a szüleim. De nem voltam rossz tanuló, inkább az órákon figyeltem, az meg elég volt egy négyes átlaghoz. Mindent a játék mögé helyeztem, az első dolgom az volt, ha hazaértem, hogy leültem játszani. A szüleim mondták, hogy figyelnem kéne az iskolára, anyukám nagyon szerette volna, ha egyetemre járnék, de ez kimaradt végül. Az érettségim viszont jól sikerült, arra készültem rendesen.

Hogyan kereste meg a MOUZ szervezete, hogy csatlakozzon az akadémia csapatához?

Ez az egész nem történt volna meg, ha egy versenyszervező nem hoz létre egy akadémialigát, a WePlay Academy League-et. Ez a szervező megkereste a nagy e-sport-szervezeteket, hogy alapítsanak akadémiacsapatokat. A legtöbb nagy szervezet ismeretlen játékosok után nyúlt, de mouz inkább félprofi játékosokat keresett, nem is teljesen akadémiát szerettek volna csinálni, hanem inkább egy kisebb profi csapatot akartak létrehozni. A MOUZ NXT-ben mindenkinek volt valamennyi versenytapasztalata, így egy elég jó felállást sikerült összerakni.

Dennis „Sycrone” Nielsent, a későbbi edzőnket kérte meg a szervezet, hogy keressen öt tehetséges játékost az akadémiafelállásba. Május elején keresett meg engem. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan talált meg. Azt mondta, hogy az akkori ESEA-szezonban (az egyik legnépszerűbb sokdivíziós online bajnokság) nekem voltak a legjobb statisztikáim, és más mérkőzéseken is nagyon jó számokat hoztam. Elkezdték nézni a meccseimet, elemezték a játékomat, és úgy látták, hogy vagyok annyira tehetséges, hogy adjanak egy esélyt. Volt egy-két közös beszélgetés, hogy milyen benyomást keltek, aztán leigazoltak.

Hogyan sikerült beilleszkednie egy nemzetközi csapatba?

Nekem a MOUZ NXT volt az első külföldi csapatom, szerencsére négy elképesztő jó fej játékost választottak mellém. Közös céljaink voltak, a társaim odatették magukat, és befektették a munkát, ami a sikerhez kellett. Mindenki kedves volt a másikkal, mély kapcsolatok és barátságok alakultak ki, amit nem nagyon tapasztaltam itthon, legalábbis ennyire nem.

Ha találkozik valakivel, hogy mondja el neki, hogy mivel foglalkozik?

Az attól függ, hogy melyik korosztályba tartozik az illető.

Egy idősebb embernek hogyan magyarázza el?

Nem szeretem annyira a nagyobb korosztálynak mesélni ezt az egészet, mivel ők egy másik generáció, teljesen más világban nőttek fel, mint mi. Nekik ezt nagyon nehéz megérteni, de vannak kivételek. A legtöbbjüknek elkezdem mondani, hogy a gép előtt ülök, meg az e-sport ugyanúgy működik, mint mondjuk a foci, ahol vannak csapatok, bajnokságok, igazolt játékosok. Ugyanúgy fizetnek azért, hogy játsszak, vannak szponzorok, edzések, rengeteget kell gyakorolni.

Ön szerint sport az e-sport?

Igen, mivel nagyon durván leterhelő az, ahogy koncentrálnod kell a játékra. Nem feltétlenül az edzésnapokon érzed meg ezt, hiába hosszú órákat játszol akkor is. De egy hárompályás mérkőzésen a harmadik pályán már érzed, hogy pihenni szeretnél, nagy a nyomás rajtad, rengeteg információt kell gyorsan befogadni és feldolgozni, hirtelen döntéseket kell meghozni.

Mennyit foglalkozik a játékkal?

Heti hat napot gyakoroltunk, 11-kor ültünk le a géphez, két órán keresztül a taktikáinkon dolgoztunk, utána volt egy edzőmeccs, aztán egy óra szünet, majd még három edzőmeccs. Ez napi szinten közösen nagyjából hét órát jelentett. Ez két hét alatt 84 óra. A játék mutatja, hogy hány órát játszol két hét alatt, nekem ennyi idő alatt jellemzően 110-120 játszott órám volt a játékban, tehát plusz 30-40 órát gyakoroltam egyedül.

Eddig minden csapatomban nekem volt a legtöbb játszott órám a kéthetes periódusok során. De ez nem jelent semmit igazából, lehet 120 órád két hét alatt, de ha azt nem átgondolt gyakorlással, hanem csak szórakozással töltöd, akkor nem fogsz fejlődni. Mindig úgy ülök le játszani, hogy jobb akarok lenni, mint tegnap voltam.

Van egy sötét folt a múltjában, a VAC-kitiltása. Mi ennek a története? (Valve Anti-Cheat, így hívják a játék kiadójának programját, ami a csalókat hivatott kiszűrni – a szerk.)

2016 novemberében kaptam a VAC-kitiltást, mert csaltam, és megfogott a rendszer. 14 éves voltam, nem vettem komolyan a játékot, csak hülyéskedtem. Akkor vicces volt csalni.

Az eltiltás akkor úgy szólt, hogy két évig semmilyen versenyen nem vehetek részt, és örökre ki vagyok tiltva a Valve által szponzorált eseményekről. (A CS:GO-ban a játék kiadója, a Valve által szponzorált és elismert egyetlen versenysorozaton, a Majorön a legnagyobb presztízs játszani. Ez gyakorlatilag a játék hivatalos világbajnoksága – a szerk.)

Amikor 2018 körül elkezdtem komolyabban venni a játékot, a közösség számára nem derült ki egyből, hogy nekem van egy VAC-kitiltott accountom. Aztán amikor az első LAN-versenyemre szerettem volna menni itthon, valaki, aki tudott erről, szólt a szervezőknek a titkomról.

Nyomasztott, hogy eltitkoltam, hogy csaltam. Akkor fél év volt még hátra a kétéves tiltásból, aztán miután letelt, online versenyeken indultam. De LAN-on még mindig nem bizonyítottam, ezért mindenki csalónak hívott, bárhol játszottam. Volt két ex-VAC-kitiltott játékos a csapatban, megértettem az álláspontjukat. Ugyanakkor jól is esett, hogy annyira jó voltam, hogy azt hitték, csalással hozom a szintet.

2020-ban jött ki a Valorant (a Riot Games CS:GO-hoz hasonló, e-sportra szánt játéka), és akkor nagyon gondolkodtam, hogy játékot váltok, mert attól féltem, hogy CS-ben sosem jutok magas szintre, hiszen a legnagyobb versenyeken nem vehettem volna részt a VAC-kitiltás miatt, emiatt a nagyobb csapatok nem akartak volna leigazolni. Végül nem váltottam, mert sokan voltak hasonló helyzetben, mint én, és bíztam a játék kiadójában, hogy lesz valami szabályváltoztatás.

2021 áprilisában hozta be a Valve az új szabályt, hogy ezek a kitiltások öt év után elévülnek, amennyiben a ban előtt sosem játszott profiként a kitiltott. Nekem 2021 novemberében telt le az öt év. Amikor felkeresett a MOUZ májusban, úgy kezdtem az első közös beszélgetést, tudják-e, hogy nekem VAC-banom van. Mondták, meglepte őket, hogy egyből ezzel nyitottam a hívást, de tisztában voltak a múltammal. Viszont jólesett nekik, hogy őszinte vagyok.

Volt olyan pillanat, amikor abba akarta hagyni?

Nem volt még ilyen, legfeljebb amikor Valorantra váltottam volna. Olyan időszakok voltak, amikor nem éreztem jól magam, nem voltam magabiztos, nem értettem, mit keresek a csapatban, mert szerintem nem teljesítettem jól. Azt hiszem, mindenkinek vannak ilyen hullámvölgyei.

Minek köszönhető, hogy bekerült a MOUZ-ba?

Pedig szerintem ő egy nagyon jó játékos, de nem jött ki a lépés neki ebben az együttesben. Az is közrejátszott persze, hogy mennyit teszek bele a játékba, és milyen eredményeink vannak a MOUZ NXT-vel.

Hogyan közölték, hogy felkerül a nagy csapatba?

Karácsony előtt másfél héttel írt nekem a menedzsment, hogy gondolkodnak arról, hogy felvisznek engem a nagy csapatba. Rá pár nappal mondták, hogy biztosan felkerülök.

Korábban a menedzsment felől semmi sem utalt rá, hogy fel fognak vinni. Inkább a szurkolók hajtogatták különböző fórumokon, hogy cseréljék le acoR-t rám a MOUZ-ban. Zavart, hogy így viselkednek az emberek. Ha streameltem, mindig mondtam a nézőimnek, hogy ne írjanak ilyeneket, nem a szurkolókon múlik, hogyan dönt a szervezet a játékosait illetően. Ez szerintem nagyon frusztráló és idegesítő lehetett neki is, de nekem is az volt. Az ő teljesítményét és magabiztosságát biztosan visszavetette.

Hogyan fogadták a hírt az akadémiás csapattársai?

Az egyik csapatmegbeszélésen a szervezet vezetője, Stefan Wendt mondta el a társaimnak. Nem volt ebből semmilyen feszültség, hiszen mindenki, aki egy akadémiacsapatba kerül, azért játszik, hogy jobb legyen, és valamikor felkerüljön a nagy csapatba. Örültek nekem, és gratuláltak. Hiába csak engem mozgattak át a nagy csapathoz, mindenki rengeteget fejlődött az elmúlt fél évben, ők is ugyanúgy megérdemelnék, hogy felkerüljenek a nagy csapatba, de most csak én kaptam meg ezt a lehetőséget.

Beszélt acoR-ral, akinek a helyére érkezik?

Sosem beszéltem és nem is játszottam vele. Nem akartam ráírni, nem tartom túl jó ötletnek.

Nem fél attól, hogy egy gyengén teljesítő csapatba csatlakozik? Jelenleg 18. helyen állnak a világranglistán, nem ment jól az utóbbi év nekik.

Nem, mivel két játékost is cserél a csapat, mellettem Nathan „NBK” Schmitt csatlakozik a MOUZ-hoz. Illetve MOUZ NXT-s edzőnk, Dennis „Sycrone” Nielsen is felkerül a nagy csapathoz, szóval összesen három embert cserél a menedzsment.

Az edzőnk megnyugtatott, hogy mindenki úgy tekint most erre az egészre, mint egy teljesen új csapatra, egy új lehetőségre. Kicsit azért izgulok, hogy milyen lesz.

Nagyon hirtelen robbant be a köztudatba, hogyan viseli ezt a felhajtást maga körül?

Pont erről kérdezett anyukám is a héten, hogy fel tudom-e dolgozni a sikereimet. Mondtam neki, hogy nem igazán tudok ezen gondolkodni. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek az eredményeim miatt. Nagyon jó érzés, de annyira még nem észlelem, nem tudom felfogni ezt az egészet.

Megnyertük az akadémialigát kétszer az elmúlt fél évben, eszméletlen jó érzés volt kétszer nemzetközi LAN-t nyerni, de azért erre lehetett számítani, mert mi voltunk a favoritok a tornán.

Hogyan viseli azokat az embereket, akik halálos fenyegetéseket írnak privát üzenetben, mert elbukták a fogadásukat a csapaton?

Szerencsére az elmúlt fél évben nem buktunk sok meccset, 80 százalék feletti győzelmi arányunk van az elmúlt fél évben, amibe nagyon durva belegondolni. De ha veszítettünk, akkor kaptam olyan üzeneteket, hogy „remélik, meghal a családom”, meg „itt vagyunk a ház előtt”, de csak a neten írogatják az emberek a hülyeségeiket, nem tudom, nekik ez miért jó. Őszintén szólva ez nem érdekel.

Tud az ilyenekről beszélni valakivel? Vagy ha olyan gondja adódik, ami nem feltétlenül a játékhoz kötődik?

A MOUZ-nál van sportpszichológusom, akivel hetente beszélgetek. Rengeteget tanultam tőle, sokat segített az elmúlt fél év során. Sokkal magabiztosabb lettem, nemcsak játékban, hanem a való életben is. Megtanított kezelni a stresszt, megtanított jobban fókuszálni, kezelni az érzéseimet egy meccs során. De bármit elmondhatok neki, és segít, legyen szó a családról vagy a magánéletről.

Az e-sportban nagyon hirtelen lehet eljutni a csúcsra, de gyorsan el is lehet tűnni. Végül is ön is fél év alatt szinte a semmiből jutott el a világelitbe. Van B terve?

Jelenleg egyáltalán nem gondolok ilyenekre, most adták meg az esélyt, hogy egy topcsapatban játszhassak. Remélem, azért fél-egy évet csak terveznek velem. Ez egy új csapat, kedvesnek tűnnek az új társaim, szerintem jó lesz a hangulat. Nincsenek olyan gondolataim, hogy ne szerepelnék jól.

(Borítókép: Torzsás Ádám. Fotó:  Papajcsik Péter / Index)