Csollány felfedezője nem hiszi el, hogy tanítványa nincs többé

Fájdalom és szomorúság költözött a 83 esztendős Röck Samu szívébe, amikor megtudta, hogy soha többé nem láthatja már Csollány Szilvesztert. Győr díszpolgára, a magyar tornasport halhatatlan alakja volt az elhunyt olimpiai bajnok tanítómestere és első edzője, ugyanúgy, mint Borkai Zsoltnak, Élő Róbertnek, Fajkusz Csabának, Gerber Lászlónak, Sági Lászlónak, Szólás Nándornak és még egy sor olyan versenyzőnek, akik tornászként, edzőként vagy mindkét, a sportágukhoz köthető minőségükben maradandó teljesítménnyel tűntek ki.

Pedagógusi és edzői tevékenységének legnagyobb elismerését Samu bácsi annak köszönheti, hogy az elképesztő munkabírású és még ma is frissességet sugárzó szakembert a győri tornasport alapítójának tekintik, aki a kezdet kezdetén a szó szoros értelmében innen-onnan összehordta azokat a tornaeszközöket, amelyekre az alapképzéshez elengedhetetlenül szükség volt. Regébe illő, hogy nemegyszer szekeret hajtott, úgy szállította a zsámolyokat, az ugrószekrényeket és a szőnyegeket a tornaterembe.

A fiatalokat kedvelő, a tornatanítást játékos elemekkel vegyítő pedagógus mindig is arra törekedett, hogy a tanítványai ne csak megtanulják az elemeket, hanem szeressék is azt, amit csinálnak, legyenek büszkék, ha egyről kettőre jutnak, majd később jó pontszámokat is kapnak a gyakorlatukra.

„Amikor a srácok felsorakoztak előttem, azonnal feltűnt, hogy Szilveszternek olyan a felépítése, mintha tornásznak született volna. Nem volt vaskos, de vékony sem, ahogy kihúzta magát, és egyenesen a szemembe nézett, azt gondoltam, hogy ez a fiú legény a talpán. Mindig is az volt a véleményem, hogy akit ilyen alkattal ajándékozott meg a sors, abból egyszer nagy bajnok lehet, feltéve hogy még ügyes és tanulékony is. Mindez megvolt benne, de az a vagányság is, ami sok élsportolóból hiányzik” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Röck Samu, aki elsírta magát a tévé előtt, amikor egykori tanítványa álomgyakorlatot bemutatva lett a gyűrű olimpiai bajnoka Sydney-ben.

A könnyek most is a Samu bácsi szemébe futottak, amikor a közös emlékeiket idézte fel, és azt a napot, amikor jó két hónapja utoljára találkozott Szilveszterrel.

„Mindig is örültem a találkozásainknak, mert újra és újra elmondhattam neki, hogy büszke vagyok rá, de arra is, hogy én indítottam el a pályán. Most viszont olyan szomorú vagyok, hogy azt szavakban nem lehet kifejezni. Egyelőre felfogni sem tudom, hogy nincs már közöttünk. Sokszor fogom még elmondani, hogy nyugodj békében, Szilas!”

Napokkal cikkünk megjelenése után az Index szerkesztősége levelet kapott  Szólás Anikótól, Szólás Nándor lányától, aki a hölgy elmondása szerint Csollány Szilveszter nevelőedzője volt. Szólás Nándor egy évvel ezelőtt hunyt el, így lánya szeretné emlékét megőrizni, tiszteletben tartani érdemeit. Röck Samu valóban Szólás Nándor, Sági László és Gerber László edzője volt, de Élő Róbert, Csollány Szilveszter és Fajkusz Csaba edzője már nem. Valóban sokat tett a győri tornasportért, ezen érdemei vitathatatlanok. Viszont – ahogy lánya hangsúlyozta – Szólás Nándor volt az, aki felfedezte Csollányt, és útnak indította. 

(Borítókép: Döntőkkel folytatódott a debreceni tornász-világbajnokság. A képen: a gyűrűn Csollány Szilveszter világbajnokságot nyert 2002. november 24-én. Fotó: Oláh Tibor / MTI)