Ha létezik szentháromság a sportban, akkor ez az

A sportban gyakran halljuk, hogy ilyen vagy ehhez hasonló korszak soha többé nem lesz. Magával a ténnyel, miszerint semmiből sincs két ugyanolyan, nehéz vitatkozni, azonban könnyen lehet, hogy a közeljövőben tényleg nem lesz majd a férfi tenisznek olyan generációja, amelyben három olyan legenda válik annyira domináns egyeduralkodóvá, mint most a már 21 Grand Slam-torna-győzelemnél járó Rafael Nadal, Roger Federer és Novak Djokovics.

Rafael Nadal 2005-ben nyert először Grand Slam-tornát, hol máshol, mint Párizsban. Egy 18 éves mallorcai srác – aki akkor négy szettben győzte le az első kiemelt Roger Federert az elődöntőben – talán a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna akkor, hogy egy napon minden idők legeredményesebb férfi teniszezője lesz.

A 2005-ös Roland Garros óta a napokkal ezelőtt befejeződött Australian Openig összesen 67 Grand Slam-tornát rendeztek meg (a koronavírus-járvány miatt 2020-ban Wimbledonban elmaradt a viadal).

A 67 versenyből Andy Murray és Stan Wawrinka háromszor-háromszor, Juan Martín del Potro, Marin Cilic, Dominic Thiem és Danyiil Medvegyev egyszer-egyszer diadalmaskodott. Tehát a legutóbbi 67 GS-tornán mindössze tízszer fordult elő, hogy valaki ne a nagy hármasból nyerjen. Belegondolni is elképesztő, hogy 17 év alatt a legrangosabb versenyek 85 százalékát egy triumvirátus valamelyik tagja nyerte meg.

Amikor néhány héttel ezelőtt arról érdeklődtem egy osztrák kollégánál, hogy mi lehet majd a US Open-győztes Thiem sorsa, aki sérülés miatt tavaly nyár óta nem játszott, akkor röviden annyi válaszolt, hogy „Das ist game over”.

Az indoklás pedig: neki az volt a célja, hogy Grand Slam-tornát nyerjen. Megcsinálta, és neki ennyi bőven elég.

Nadal pont azt bizonyította be a múlt vasárnapi Medvegyev elleni AO-döntőn, hogy nemcsak egy legendás korszak meghatározó egyénisége, hanem a világ egyik legkiválóbb sportembere is. Aki megannyi sérülés után, 35 évesen kétszettes hátrányból öt és fél óra játék után a pokolból a mennybe megy, aki néhány hónappal ezelőtt még Federerrel azon viccelődik, hogy mindketten mankóval járnak, majd utána olyan energiákat mozgósít, amivel kis túlzással az űrbe is ki tudná lőni magát, arról nem lehet nem szuperlatívuszokban beszélni.

Vajon Rod Laver akkor is széles mosollyal vette volna elő a telefonját a lelátón a róla elnevezett arénában, hogy képet készítsen, ha az orosz nyeri a döntőt?

Ma már mindenkinek világos, hogy Nadal már nemcsak a salak, hanem a tenisz királya is.

Medvegyev jelenleg 25 éves. Nadal 24 évesen lett az Open-éra legfiatalabb férfi teniszezője, aki mind a négy Grand Slam-tornát meg tudta nyerni.

Az utóbbi években jó néhány trónfosztó jelölt kopogtatott a királyok ajtaján, például Nick Kyrgios 21 évesen a világranglista 13. helyén állt, Alexander Zverev 20 évesen, 2017-ben már harmadik volt, Sztefanosz Cicipasz is fiatalon top ötös játékos lett – de nagyon úgy tűnik, hogy a jövő reménységei még mindig csak ráncigálják az oroszlán bajszát. Ha fizikailag egyre többször is a „nyugdíjasok” fölé tudnak kerekedni, mentálisan nem.

Mert mintha Nadal, Federer és Djokovics nem ezen a bolygón születtek volna. Azt a stílust, eleganciát, küzdeni akarást, rafináltságot, amivel ők rendelkeznek, nem lehet megtanítani, ezekkel a tulajdonságokkal egész egyszerűen születni kell.

És hogy születik-e a jövőben hozzájuk hasonló generáció, azt nem tudhatjuk.

Azt viszont igen, hogy ők hárman nem a győzelmet szeretik, hanem a teniszt. Nem azért játszanak, mert mindenáron nyerni szeretnének, hanem mert olyan szenvedély fűzi őket szeretett sportágukhoz, hogy ettől válnak igazi győztessé.

Talán ez az, amiért annyira kitűnnek a „halandók” közül.

Jelenleg az is nagy kérdés, hogy látjuk-e még a térdével bajlódó 40 éves svájcit nagy versenyen, de ha valamiből, akkor „Rafa” akaraterejéből ő is erőt fog tudni meríteni, hiszen arról se feledkezzünk meg, hogy ők hárman mindig inspirálták egymást.

Különleges korszak ez, és nemcsak a teniszben, hanem a sportvilágban is. Élvezzük, amíg lehet.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Mark Metcalfe / Getty Images Hungary)