Toto Schillaci szomszédjától kaptam a cappuccinót

Szerda reggel is eleredt a hó itt, a stájerországi Sankt Lambrechtben, az országos alpesi síbajnokságon, amikor a műlesiklás volt műsoron a grebenzeni síparadicsomban. Eleredt, de aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is állt, és délelőtt már sütött a nap, amikor elkezdődött a verseny.

A reggeli futás feledhetetlen élmény a dimbes-dombos terepen, lépten-nyomon tanyákba ütközik az ember, a lovak elfogadják az idegen kezéből is a szénát, a macskák odadörgölőznek a turista lábához, itt senki sem fél senkitől, feltétlen a bizalom, legyen szó akár emberről, akár háziállatról.

Az idilli környezetbe illik a grebenzeni kantin is, ahogy előző riportomban már jeleztem, a büfé mindenese egy magyar srác, bizonyos Gábor, de szerdán megérkezett a váltás Ingo személyében. Ingo szicíliai olasz fickó, Palermóból, és amikor elmondom neki, hogy dolgoztam az 1990-es olaszországi világbajnokságon, amelynek a gólkirálya, a capocanoniere, Salvatore Schillaci volt, vagyis a földije, szó szerint a nyakamba borul.

Toto, az egynyári hős! Ismerem személyesen, a szomszédunk volt, sem a vb előtt, sem utána nem villantott nagyot, ott viszont, 1990-ben, a Mondialén kitett magáért. Nem Roby Baggióról beszéltek a tifosik, hanem Totóról

 – mondja újdonsült cimborám, miközben előzékenyen elém rakja a cappuccinót.

Közben odakint elkezdődött a műlesiklás, a papírformának megfelelően Tóth Zita nyeri az első futamot Hozmann Szonja és Junia Brigitta előtt. A férfiaknál a pekingi olimpikon Kékesi Márton nagyot megy, Úry Bálintnak igyekeznie kell, ha a keddi óriás-műlesiklás után a szlalomot is meg akarja nyerni. Nem sikerül, három kapuval a cél előtt megbillen, ezt az akadályt még veszi valahogy, de a következőnél már nem tud korrigálni, búcsúra kényszerül. Hiába, ilyen ez a show business... Kékesi mögött Hozmann Rudolf a második, Trunk Tamás a harmadik, mindez az ifjúságiaknál úgy módosul, hogy a 26 éves Kékesi itt már értelemszerűen nem indulhat, a szlalomspecialista Trunk Tamás megelőzi Úry Bálintot, Hozmann Rudolf fejezi be az első menetet a harmadik helyen, míg a lányoknál Tóth Zita, Hozmann Szonja, Junia Brigitta a sorrend. 

Maradt tehát izgalom bőven a második futamra, de előtte elbeszélgetünk még Mohai Szabolccsal, az alpesi szakág vezetőjével. Mohai szakmaiságát, korrektségét senki sem kérdőjelezi meg, ami igencsak ritkaság ebben a meglehetősen megosztott sportágban. Amúgy régi motoros ő a sívilágban, és az már csak érdekes adalék, hogy gimnáziumi padtársa volt Fürstner Józsefnek, a szövetség elnökének.

„Az első nap után haza kellett utaznom, sok a dolgom, közeleg a gyermekbajnokság Mátraszentistvánban, no meg a diákolimpia is, van teendőm bőven odahaza” – mondja a telefonba a szakágvezető, aki kedden természetesen még itt szurkolt a grebenzeni célban.

Mohai amondó, várható volt, hogy Kékesi kitesz magáért a műlesiklásban, ahol sok a kapukombináció. Talán ez a legnehezebb versenyszám, szűk és gyors mozgást igényel, a legkisebb hibát is bünteti a pálya, ahogy megtörtént Úry Bálinttal is. Itt nem lehet biztonságit futni, nem lehet elfinomkodni a versenyt, ezért technikai ez a versenyszám.

Amikor megkérdezem, miért nem jelöltek ki egy kicsit nehezebb pályát kedden az óriás-műlesiklásra, Mohai teljesen elfogadható magyarázatot ad.

Ez nem könnyű kérdés, mindenkinek igaza van egy kicsit. Azoknak is, akik azt mondják, minél nehezebb a pálya, annál jobban kijönnek a különbségek. Csakhogy kedd reggel havazott, viszonylag meleg volt, és ilyenkor vigyázni kell. A végére ugyanis nagyon leromlik a pálya minősége, és fontos a kiegyenlített feltételek biztosítása is. Az arany középúton kell maradnunk.

Mohai még beszél a felkészülés nehézségeiről is.

„Az elmúlt időszakban kétféle úton haladtak a versenyzők – mondja a szakvezető. – A szövetség megpróbált megszervezni egy központi programot, részben központi finanszírozással, persze ehhez is hozzájárultak valamennyi pénzzel a szülők. 

Ezeknek a sportolóknak nem tudott támogatást adni a szövetség. Én viszont azt javasoltam, hogy ez a fajta diszkrimináció ne érvényesüljön. Ne legyen az, hogy a legjobbjaink – Tóth Zita, Úry Bálint, Trunk Tamás és a még náluk is fiatalabb Bányai Attila – kizárólag saját pénzből készülnek. Kapják meg legalább a felét annak a támogatásnak, amiben a központilag finanszírozott sízők részesülnek. Ez nem volt egy horribilis összeg, fejenként hatezer euró, valamivel több mint kétmillió forint. De a javaslatom ellenállásba ütközött, már a szakági testületben megbukott, el sem jutott az elnökségig. Kár, mert ezáltal nem jutott volna kevesebb pénz a többieknek sem, nem az ő rovásukra pénzeltük volna ezt a négy sízőt. Sajnos ez egy kicsinyes, szakmaiatlan, diszkriminatív döntés volt.”

Mohai hangsúlyozza: a másfél éve működő új elnökség megpróbál megvalósítani egy szemléletváltást, de ez nem megy könnyen.

„Hamarosan kezdődik Calgary mellett, Panoramában az ifjúsági világbajnokság, ide már a jövő héten kiutazik Úry Bálint és Bányai Attila. Tóth Zita és menedzsmentje úgy döntött, ez most nem fér bele, túl közel van időben a pekingi olimpiához, Zitát nem akarják úgymond túlversenyeztetni. Aztán lesz Finnországban az EYOF, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál, amelyen Úry, Trunk, Hozmann Rudolf és Kiss Anna képviseli a színeinket.”

Mohai még egy nem elhanyagolható szempontra hívja fel a figyelmet.

A legjobb fiataljaink ott tartanak most, ahol a ma már izraeli színekben versenyző, Pekingben kombinációban olimpiai hatodik helyen végző Szöllős Barni tartott ennyi idős korában. Az úgynevezett FIS-pontok lehetővé teszik az efféle összehasonlítást. Mindezt csak azért mondom, hogy lássuk: van remény a felzárkózásra, benne van a legjobbjainkban a szép nemzetközi eredmény lehetősége is. 

Nagy örömünkre összefutottunk a grebenzeni lejtőn Pál Krisztiánnal is, aki tavaly ilyenkor, illetve április első napjaiban horrorbaleset szenvedő alanya volt a a liechtensteini Malbunban, a Hungarian Open versenyen. Az akkor 17 éves csíkszeredai srác nyílt lábtörést szenvedett, mentőhelikopterrel szállították egy svájci kórházba, kétséges volt, hogy fog-e még életében síelni.

Márciusban kiveszik a csavaromat a jobb lábamból, és bár már most is síelgetek, utána megkezdhetem a komolyabb edzéseket 

– mondta Krisztián, akit édesapja és 14 éves, ugyancsak síversenyző Roland öccse is elkísért ide, Sankt Lambrechtbe. 

Az ifjúságiak versenyében fokozódtak az izgalmak. A 21 éven aluli lányoknál Tóth Zita ugyan megnyerte a műlesiklást a procelerós Hozmann Szonja előtt, de utóbbi a kettőből az egyik futamban elkapta a Vasas bajnoknőjét, bebizonyítva, hogy még Zita sem verhetetlen. Amúgy is a Hozmann család napja volt a szerda, mert a fiúknál a 196 centis Hozmann Rudolfé lett az ezüst Trunk Tamás mögött és Szabó-Szélyes Szilárd előtt. 

Úry Bálintnak a saját korosztályában sem jött ki a lépés, hibázott a második futamban – akárcsak a felnőtteknél –, így ezen a napon helyezetlenül végzett. Így hát a fiúknál hárman – Úry, Kékesi és Trunk – osztoztak a négy aranyérmen, a lányoknál ellenben Tóth Zita egyet sem engedett át másnak...

(Borítókép: Tóth Zita. Fotó: Papajcsik Péter / Index)