Szilágyi Áron: Tokió után nekem már minden verseny ajándék

Szilágyi Áron győzelme a BOK Csarnokban rendezett Gerevich–Kovács–Kárpáti-kardvívó-világkupaviadalon a külső szemlélő számára szinte sorsszerű, elkerülhetetlen eredmény volt. És ami kiváltképp megnyugtató volt a magyar szurkoló számára, ezt az ellenfelek is szemmel láthatóan így érezték. Hogy bármit is csinálnak, nem győzhetik le a világ idestova másfél évtizede legjobb kardvívóját. 

A szaúdi Adel al-Mutairi elleni 15–5 könnyed ujjgyakorlat volt a legjobb 32 közé jutásért, majd olimpiai bronzérmes csapattársa, Szatmári András következett. A 2017-es egyéni világbajnokot 15–9-cel búcsúztatta a Vasas zsenije, akinek életnagyságú fényképe kívülről díszíti a piros-kékek Pasaréti úti csarnokának falát. (Áron a tavaly júliusi tokiói győzelme óta a II. kerület díszpolgára.)

Ekkor következett az egyiptomi  Ziad el-Szisszi  a nyolcaddöntőben. Szetey András, a magyar szövetség sajtófőnöke mesélte, hogy a színfalak mögött olyan precizitással és alapossággal melegített-nyújtott-iskolázott a háromszoros olimpiai aranyérmes, mintha egy világverseny döntőjére készülne, pedig „csak” egy hozzá képest nyeretlen kétéves várt rá. Valahol itt rejlik Szilágyi sikereinek titka, hogy a legegyszerűbbnek tűnő feladatot is rigorózus alapossággal és odafigyeléssel oldja meg.

El-Szisszit 15 – 11-re győzte le bajnokunk, majd az olasz Luigi Samelét is ugyanilyen különbséggel verte, azt a Samelét, aki a tokiói olimpiai döntőben volt az ő – vesztes – ellenfele. (Ez egyfajta visszavágó is volt, mert tavaly decemberben Bolognában Samele bizonyult jobbnak 15 – 13-ra.)

És máris ott volt Áron a legjobb négy között, ahol immár szombat délután fél négykor folytatódtak a küzdelmek. Jött az utólag a legnehezebbnek bizonyuló ellenfél, a kétszeres egyéni olimpiai bronzérmes, csapatban kétszeres olimpiai bajnok dél-koreai Kim  Jung Hvan, aki régi ismerőse Áronnak, hiszen őt verte a riói olimpia elődöntőjében. Máshonnan közelítve: az aktuális világranglista első helyezettje (Szilágyi) lépett pástra a harmadik (Kim) ellen. 

A csata méltó volt a két gigászhoz. 3–5  után zsinórban hét tust adva 10–5 -re elhúzott honfitársunk, innen viszont felzárkózott az ázsiai, és 14–14-nél mindketten egy tusra voltak a győzelemtől. 

Ezt a találatot Áron vitte be, és máris készülhetett az aranycsörtére a legjobb olasz, a világranglistán a nyolcadik helyen álló Luca Curatoli ellen. Volt miért törleszteni Szilágyinak, hiszen a tokiói olimpián a csapatok elődöntőjében éppen az olaszoktól kaptunk ki 45–43-ra , és az utolsó, a negyvenötödik olasz tust éppen Curatoli vitte be Áronnak.

De most nem voltak egy súlycsoportban, Szilágyi 9–2-re elhúzott, majd előnyét kényelmesen megőrizve 15–7-re  győzött. Ezzel élete nyolcadik vk-versenyét nyerte meg, és először a Gerevich–Kovács–Kárpáti-trófeát, amit 2008 óta nem sikerült magyar vívónak megnyernie. Továbbá Curatoli eddig még egyszer sem tudta legyőzni bajnokunkat, tizenegyből tizenegy győzelem Szilágyi mérlege az olasz ellen.

Decsi Andrást, Szilágyi edzőjét faggattuk, vajon mi a háromszoros olimpiai bajnok, az aktuális Év sportolója titka.

Az, hogy klasszis. Óriási klasszis – mondta a mester, aki idestova hét éve dolgozik együtt Szilágyival. – Minden külső tényezőt képes kizárni, ahogyan ő összpontosít, úgy senki sem tud a feladatra koncentrálni. Ma is asszóról asszóra jobban vívott, fantasztikus teljesítményt nyújtott, öröm volt nézni. Az ember azt gondolná, hogy miután megnyerte a harmadik olimpiáját, már semmi sem hajtja előre, aztán mégis sokkal motiváltabb volt, mint az ellenfelei, akiknek pedig éppen hogy éhesebbnek kellene lenniük a sikerre. De egyszerűen lepattannak róla. Az elődöntő volt egyedül kemény, Kim komoly ellenfél, régi motoros, a riói elődöntőben is összecsaptak, és akkor is Áron győzött. 

A „Szilágyi-team” elmaradhatatlan tagja Bodnár József masszőr, aki tíz éve ápolja Áron izmait, ízületeit, csontjait és, ha kell, a lelkét is.

Ez a világkupa-győzelem nekem ajándék, Áron ezzel lepett meg engem József-napon – mondta a népszerű »Szakáll«. – Nézd, ahol abbahagytuk Tokióban, most ott folytatjuk. A londoni olimpia előtt kezdtem foglalkozni Áronnal, lassan tizenegy éve. Egy sportolónak fejben is ott kell lennie, igyekszem a mentális felkészülésben is támogatni. Megbízik bennem, és ez nekem rengeteget jelent. Hihetetlenül tudatos sportember Áron, ha valaki tudja ezt, akkor az én vagyok. 

Az eredményhirdetés után Szilágyi nyilatkozott az Indexnek.

A kívülállónak az a leghihetetlenebb, hogy a harmadik olimpiai bajnoki győzelme után sem eresztett le, ugyanolyan motiváltnak tűnik.

Hát azért volt egy kis leeresztés... De annak most nagyon örülök, hogy ez a budapesti verseny ilyen jól sikerült. Tudja, én éreztem, és most is azt érzem, hogy nekem Tokió után már minden verseny ajándék. Teljesen felszabadultan tudtam vívni, nem izgultam.

Még a Kim elleni elődöntőben, 14–14-nél sem?

Nem, mert azt mondtam magamban, ha beviszem a tizenötödik tust, akkor győztem, ha Kim viszi be, akkor harmadik vagyok, az is egy szép eredmény a világkupán. 

Mitől volt olyan nehéz ez az asszó?

Kim nagyszerű kardozó, és nem nagyon tudtam mit kezdeni a vívásával. Sok mindent megpróbáltam, de nem tudtam igazán elhúzni. Aztán 14–14 után sikerült nekem beadnom az utolsó tust.

A hét elején még influenzás volt, aztán pénteken és szombaton olyan formában vívott, mint tavaly júliusban Tokióban.

Azért a tokiói vívásom a legkevésbé sem hasonlított a mostanira. Most sokkal felszabadultabb voltam, csak a pozitív hozadékát éreztem annak, hogy a hazai közönség előtt vívhatok. Sokan buzdítottak, kijöttek a szurkolók, jól éreztem magam, és szerintem ez látszott a páston is. 

Vasárnap még ott van a csapatverseny a Zarándi Csaba Kupáért, attól mit vár?

Őszintén szólva ma még nem foglalkoztam  a vasárnapi csapatversennyel, csakis az egyénire összpontosítottam, úgy látszik, van egy ilyen jó tulajdonságom, hogy csakis az aktuális feladatra koncentrálok. Most hazamegyek, letusolok, alszom egy nagyot, és holnap száz százalékban pörögni fogok a csapatversenyre. És biztos vagyok benne, hogy a csapattársaim is. Sajnálom, hogy Gémesi Csanád kificamította a bokáját, de biztos vagyok benne, hogy a helyére lépő Iliász Nikolász mindent elkövet, hogy jól helyettesítse. Kemény águnk van, Grúzia vagy Irán, és utána az olimpiai és világbajnok Dél-Korea. Kimondhatjuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de majd vívunk velük egy jót. 

 (Borítókép: Szilágyi Áron a Gerevich–Kovács–Kárpáti-férfikard-világkupa döntője után a budapesti BOK Csarnokban 2022. március 19-én. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)