Nem volt még nagyobb üzlet a sportban, mint a milliárdos veszteséget termelő Chelsea eladása

Mivel a brit kormány Roman Abramovicsot a Vlagyimir Putyin orosz elnök belső köréhez tartozó oligarchák közé sorolta, a milliárdost kötelezték koronaékszere, a Chelsea Football Club eladására. Ráadásul úgy, hogy a vételár nem lehet az orosz mágnásé, hanem azt jótékony célra kell fordítani – nagy valószínűséggel az ukrajnai háború ukrán károsultjainak a megsegítésére megy majd a várakozások szerint mintegy két és fél milliárd angol font. Mi több, Abramovics még abba sem szólhat bele, hogy ki kapja a pénzt, így akarják kizárni, hogy a milliárdos kerülőcsatornákon Oroszországnak juttassa a hatalmas összeget.

A mesés gazdagságát az ezredforduló környékén gumikacsák forgalmazásával megalapozó pénzember 2003 júniusában – a rossznyelvek szerint Putyin elnök határozott kérésére, sőt, utasítására – 140 millió fontért vásárolta meg a Chelsea FC-t Ken Batestől. (Maga Bates 1982-ben 1, azaz egyfontos jelképes áron vette meg a londoni egyletet, viszont magára vállalta a klub akkoriban 1,5 millió fontra rúgó adósságát.) 

Abramovics az eltelt 19 évben körülbelül egymilliárd fontot (1,3 milliárd dollárt) fektetett be a klubba, nem beszélve a másfél milliárd fontra becsült tagi kölcsönről. Eközben – a Transfermarkt adatait összegezve – 2,1 milliárd fontért vásárolt a klub összesen 490 játékost, és eladott csaknem ugyanannyi, 487 labdarúgót, csakhogy lényegesen olcsóbban, summázva 1,2 milliárdért.

Vajon mennyit ér jelenleg a Chelsea? A Forbes 2021 áprilisában 2,4 milliárd fontra becsülte a klub értékét, ehhez képest a KPMG mostani becslése 1,5 millió font.

Mindez azonban nem sokat számít, a Chelsea ugyanis Abramovics számára is presztízsberuházás volt, és nagy valószínűséggel az új tulajdonosnak is az lesz, bárki is legyen a befutó. A Chelsea nem munkásklub Délnyugat-Londonban, a szurkolók jórészt a középosztály és az arisztokrácia tagjaiból tevődnek össze. 

A potenciális vevők jórészt amerikaiak. Az egyik konzorciumot a Los Angeles Dodgers baseball-franchise tulajdonosa, Todd Boehly vezeti; beszállt a Chicago Cubs MLB-klub gazdája, a Ricketts család is, kiegészülve Ken Griffin milliárdos befektetésialap-kezelővel; felbukkant a licitálók között Stephen Pagliuca, a Boston Celtics NBA-franchise többségi tulajdonosa, akinek van tulajdonrésze az Atalanta Serie A-klubban is, és a társelnöke a Bain Capital magántőkealapnak. És ha már az NBA-nél tartunk: fenik a fogukat a Chelsea-re a Philadelphia 76ers társtulajdonosai, Josh Harris és David Blitzer is. 

A csúcsot jelenleg a New York Mets MLB-franchise tartja, amit 2020-ban 2,4 milliárd dollárért vásárolt meg Steven A. Cohen befektetésialap-kezelő. A Chelsea-ügylet várhatóan április végére bonyolódik le. A vételár nem Abramovicsé lesz, sőt, azt sem szabhatja meg, hogy miféle jótékonykodásra fordítódik a hatalmas összeg; erről a brit kormány dönt. 

Az amerikai tőkét erősen érdekli a Premier League. A Fenway Sports Group a Liverpool tulajdonosa. A Manchester Unitedet a floridai Glazer család birtokolja. Stan Kroenke 2018-ban vásárolta meg az Arsenalt. Az Aston Villa többségi tulajdonosa pedig Wes Edens, a kisebbségi egy egyiptomi üzletember, bizonyos Nassef Sawiris.

Ez majdnem a háromszorosa az áprilisban lejáró régi szerződésben fizetett összegnek. 

Az amerikai érdeklődés azzal párhuzamosan erősödött fel, hogy az orosz befektetők az ukrajnai háború miatt kiszorultak a piacról, a kínaiakat pedig saját korlátozásaik fékezik. 

A Chelsea jelentős mértékben negatív pénzügyi mérlege jórészt Abramovics nyakló nélküli költekezésére vezethető vissza. Az évek során a világ legmenőbb sztáredzői fordultak meg a Stamford Bridge-en José Mourinhótól Luiz Felipe Scolarin, Guus Hiddinken, Carlo Ancelottin és Antonio Contén át Thomas Tuchelig, miközben olyan csillagok viselték a kék mezt, mint Frank Lampard, John Terry, Didier Drogba, Claude Makélélé, N'Golo Kanté, Arjen Robben, Michael Essien, Petr Cech, Eden Hazard, vagy manapság Romelu Lukaku, Kai Havertz, Timo Werner, Mason Mount, Christian Pulisic, Antonio Rüdiger, Kepa és Édouard Mendy. 

Ezek a sztárok nem két fillérbe kerültek, más kérdés, hogy az Abramovics-érában két BL-elsőség (2012, 2021), öt-öt bajnoki cím és FA-kupa, három Ligakupa és két angol szuperkupa (Charity Shield) jelezte, hogy a Kékek minimum felzárkóztak a hagyományos nagyok (a két manchesteri klub, a Liverpool és az Arsenal) mellé. A Chelsea, mint brand, kincset ér, de bárki is legyen a sikeres vevő, az illetőnek szembe kell néznie azzal, hogy a patinás, de kissé elavult Stamford Bridge felújításra, bővítésre szorul, hiszen 42 ezres lelátójával csak a hetedik a Premier League stadionjai sorában. 

 

(Borítókép: Index)