Agyba-főbe verte a fiúkat, az új női csúcs még csak a kezdet

A 100 méteres síkfutásban 10,08 másodperces idejével immár 23 éve, napra pontosan 1999. június 9-e óta országos csúcstartó Németh Roland versenyzőjéből lett egy csütörtöki ausztriai versenyen minden idők leggyorsabb magyar vágtázónője. Illendő hozzátenni, hogy a móri Takács Boglárka csak tavaly novemberben köszönt el a székesfehérvári klubjától és Varga Tamástól, az edzőjétől, akinek az irányításával ifjúsági olimpiai negyedik helyet ért el, az U18-as Európa-bajnokságon és a győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon pedig ezüstérmeket vehetett át. Még csak 20 esztendős a BHSE új büszkesége, így aligha marad sokáig 11,37 másodperc a 100 méteres vágtafutás országos rekordja. Ámbár az is igaz, hogy Boglárka Szabó Enikő tizennyolc esztendőt megért csúcsát adta át a múltnak, aki viszont Orosz Irén 23 évig megdönthetetlen százas eredményét „pipálta ki”.

Takács Boglárka ugyanabban az Eb-bronzérmes Németh „Roli” nevével fémjelzett honvédes sprinterműhelyben készül az előtte álló nagy feladatok megoldására, ahol a hozzá hasonlóan 2002-ben született Illovszky Dominik küzd a 10,36 perces egyéni csúcsának megjavításáért.

Hat éve talált rá az igazira

„Minden olyan sportágat kipróbáltam, ami valamiért megtetszett nekem. Belekóstoltam a röplabdázásba, a női fociba, a tollaslabdázásba és a teniszbe, de beálltam kézilabdázni és métázni is, sőt a triatlont is kipróbáltam. Az már gyerekkoromban kiderült, hogy gyorsabban szedem a lábamat, mint a velem egyívásúak, amiről a suliban a nyolcadikos fiúk is tudomást szereztek. Negyedikes alsós kislány voltam, amikor odajöttek hozzám, úgy tűnt, hogy nagy mellénnyel, és kihívtak versenyezni. Rendesen lenyomtam őket, büszke is voltam magamra. Talán ez az apró mozzanat is megerősített abban, hogy a futásban, pontosabban a sprintelésben lehetek a legjobb. A jövőm viszont csak a 2016-os megyei diákolimpián dőlt el, ahol a gyorsaságomra már az edzők is felfigyeltek. Édesapám NB II-es focista volt, csapata legfürgébb játékosa, édesanyám fiatal korában jól futott, ebből következtetek arra, hogy tőlük örököltem meg a jó alapokat és azt, hogy az idegrostjaim is a vágtafutást támogatják” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Takács Boglárka, aki az országos csúcs megjavításával közel került a 11,24 másodperces Eb-nevezési szinthez.

Három nagy kihívás és egy kérdőjel

Boglárkát és Németh Rolandot sem kápráztatta el a csúcsjavítás ténye és öröme, mind a ketten jól tudják, hogy ha valahol, akkor éppen a 100 méteres síkfutásban a legsűrűbb a nemzetközi mezőny, és ez várhatóan így lesz az augusztusi müncheni Európa-bajnokságon és a jövő évi budapesti világbajnokságon is.

„A jövőmre gondolva az ELTE jogászhallgatójaként és sportolóként is szeretnék a »célba érni«, a mérce itt is, ott is magasan áll előttem. Már az is szép lenne, ha Münchenben rajthoz állhatnék, annál is nagyobb boldogság, ha magyar válogatottként futhatnék jövőre a budapesti világbajnokságon, az új stadionban, a magyar szurkolók biztatásával. Egyelőre csak álmaimban gondolok a párizsi olimpiára, de ha ebből a három kihívásból részesülni szeretnék, akkor a tanulmányaimat egy időre fel kell majd függesztenem.”

Egyelőre még nehezen barátkozik meg azzal a gondolattal, hogy három napja futóként ő a leggyorsabb magyar nő, pedig ez szó szerint így igaz. A kérdés az, hogy mire lehet még képes, mennyi tartalék maradt a futásában.

„Lehet az a 11,37 még jobb is, mert a csütörtöki futásom csak megközelítette a tökéletest. Van javítanivalóm a rajtomon, a futótechnikámon, bizonyára az edzésmunkámhoz is hozzá tudok még tenni, amely egyre inkább a 100 méteres eredményem javításáról szól, és csak kevésbé a 200-ról” – mondta befejezésül Takács Boglárka, aki a közeljövőben három versenyen is bizonyíthat, egyszer újra Ausztriában, kétszer pedig itthon, a Budapest Openen és a Honvéd Kupán.

(Borítókép: Takács Boglárka 2017. július 25-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)