Az edző 75 menet után bedobta a törölközőt, véget ért egy korszak

Az 1858. október 15-én ír bevándorlók fiaként Bostonban született John Lawrence Sullivan a 19. század végi Amerika vitathatatlanul kiemelt kulturális ikonja volt, korának első ökölvívó-szupersztárja és a világ egyik legjobban fizetett sportolója.

Ő volt az, aki a puszta kezes harcmodor utolsó világbajnoki címét szerezte meg, uralkodását 1882 és 1892 közé teszik.

Karrierje késői szakaszának bajnoki címeiről szóló mérkőzéseit rendszerint címlapon hozták, egyszersmind helyet biztosítva ezzel a sportújságírás megjelenésének az Egyesült Államokban.

Pap helyett bunyós lett

Szülei a jó tanulóként számontartott gyermekükből papot szerettek volna „faragni”, ennek érdekében 1875 körül a Boston College-ba íratták be, de néhány hónap után felhagyott tanulmányaival és a profi baseball felé fordult, ahonnan végül a boksz világában kötött ki.

Fiatal korában többször is letartóztatták illegális sportrendezvényeken való részvétel miatt, bemutatókra járt, ahol az embereknek pénzt ajánlott azért, ha kiállnak ellene, a feljegyzések több mint 450 meccsről szólnak karrierje során.

A korszakban nem léteztek még hivatalos bajnoki elismerések, visszamenőleg Sullivan 1882. február 7-i, Paddy Ryan elleni sikerét nevezték ki az első címének, majd különböző nézetek szerint vagy a Charley Mitchell elleni 1888-as franciaországi meccsel, vagy Jake Kilrain egy évvel későbbi kiütésével lett nehézsúlyú világbajnok.

Az utolsó puszta kezes vb-meccs

Ez utóbbit 1889. július 8-án, vagyis pontosan 133 évvel ezelőtt rendezték, és a 80(!) egyperces menetesre tervezett viadal 75. felvonásában ért véget, amikor is Kilrain edzője bedobta a törölközőt.

Ez volt egyébiránt az utolsó londoni rendszerben, puszta kézzel megvívott világbajnoki ökölvívómeccs, ezzel együtt pedig az első sportesemény a tengerentúlon, ami országos sajtóvisszhangot kapott.

Ezen a napon becslések szerint mintegy 3000 ember kerekedett fel, hogy különvonatokon a hatóságok miatt sokáig titkolt helyszínen megtekintse az összecsapást – erre végül a mississippi Hattiesburg szomszédságában lévő Richburgben került sor reggel 10.30-as kezdéssel.

Kezdetben úgy festett, hogy Sullivan alulmarad a küzdelemben, már csak azért is, mert a 44. menetben elhányta magát, viszont ezt követően új erőre kapott, és a maga javára tudta fordítani a meccset.

A helyszínen történelmi jelzés található, amely az 1889-es mérkőzésre hívja fel a figyelmet, a csatát pedig halhatatlannál tette a Sullivan Kilrain Road elnevezésű út az 59-es főút mellett.

Egy honfitársa taszította le a trónról

Eddig a pontig a feljegyzések szerint 47 győzelem és két döntetlen állt a neve mellett, karrierje egyetlen vereségét pedig az 1892-es, James J. Corbett elleni, 21. menetes kiütés jelentette, melyet követően többet már nem vívott meccset.

Ha már meg kellett valakinek vernie, örülök, hogy egy amerikai tette meg

– mondta, miután felkászálódott a padlóról.

A történelembe az utolsó puszta kezes világbajnokként bevonuló Sullivan amúgy a feljegyzések szerint csupán háromszor küzdött ilyen módon, viszont ezek épp a legnagyobb csatái, az 1882-es, Ryan elleni, az 1888-as, Mitchell elleni és a Kilrain elleni 1889-es meccsek voltak.

Nem a mai sportolói kép ugorhat be vele kapcsolatban, túlsúlyos volt, egészségtelen életvitelt folytatott a táplálkozás és az alkohol tekintetében is, ezek mellett pedig a rengeteg csata is megviselte, így a legtöbb bokszolóhoz hasonlóan ő sem élt túl hosszú életet, 59 évesen hunyt el.

(Borítókép: CORBIS/Corbis via Getty Images)