Rekorderünknek a kőkorszaki edzőpálya sem akadály

Az ellenfeleit, az edzőjét, de még önmagát is meglepte a 21 esztendős Huller Dániel, amikor július 12-én, Pápán negyvenegy évig hiába ostromlott U23-as országos csúcsot megjavítva nyert a 800 méteres síkfutásban. Győzelmével és a süvegelést érdemlő 1:45.53 perces idejével nemcsak sporttörténelmet írt, hanem helyet biztosított magának az augusztusi müncheni Európa-bajnokságra készülő magyar válogatottban is. Ahhoz képest, hogy évekig a 400 méter gát volt a sikerszáma, amiben a 18 évnél fiatalabbak mezőnyében 2018-ban Európa-bajnok lett Győrben. De arról se feledkezzünk meg, hogy a 800-méteres síkfutásban először tavaly tette próbára az állóképességét és az alapgyorsaságát, pápai teljesítményével máris 70. helyezett azon a világranglistán, amelyet a brit Max Burger 1:43.52 perccel vezet. Daninak semmiképpen sem hozzá kell mérnie magát, azért viszont a jövőben is keményen meg kell dolgoznia, hogy azok közé tartozhasson, akiknek már sikerült 1:45 perc alá szorítani az egyéni csúcsukat.

Trabantból a Ferrariba

Négyszáz gáton lett U18-as EB-győztes, minkét fedettpályás magyar bajnoki aranyérmét a 400 síkon érdemelte ki, első felnőtt szabadtéri Európa-bajnokságán pedig a 800-on amolyan „stresszmentes” futással – vagy inkább kettővel – szeretne jeleskedni a várhatóan teltházas müncheni olimpiai stadionban. Pápa után ez akkora fordulatot jelenthet majd számára, mintha egy Trabantból ült volna át egy Ferrariba, de erre is próbál mentálisan felkészülni.

„Szeretnék eljutni az elődöntőig, aminél nagyobbat még sokáig nem gondolhatok. Nem hasonlíthatom magamat a középtávfutás európai nagyságaihoz, de a verseny légköre és a csapattársaim biztatása hozzásegíthet akár egy újabb egyéni csúcshoz is. Bőven beérném ezzel a bemutatkozó Európa-bajnokságomon, ami azt is igazolhatja, hogy a 800 méter a képességeimnek és a lehetőségeimnek a legjobban megfelelő versenyszám. Amire a jövőben érdemes még jobban ráfeküdni” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a VSD Dunakeszi atlétája, aki örül annak, hogy egy kicsi és éppen ezért családias hangulatú klubnak a versenyzője lehet, ahol immár hét esztendeje két jól felkészült és az atlétikát odaadással szolgáló szakember, Maracskó Pál és Orosz Ákos az edzője..

Edzés salakon, verseny műanyagon 

A dunakeszi atlétaműhelynek egyelőre nincs olyan 400-as pályája, amelyet korszerű műanyagborítás fedne, de a három Dánielnek, Hullernek, Eszesnek és Szenderffynak a példája is azt mutatja, hogy ez nem jelent hátrányt a számukra. Amúgy meg egyre gyakrabban hallani, hogy neves ugrók, dobók és a futók is előszeretettel veszik igénybe a salakos, még inkább a füves pályákat, mert azok jobban kímélik az ízületeiket az edzéseken.

„Nekem nagyon bejönnek a salakpályás edzések, mert amikor a versenyeken átváltok rekortánra, úgy érzem magamat, mintha repülnék – fedett fel egy érdekes szakmai titkot Huller Dániel, aki úgy érzi, hogy a pápai futása, amibe egy iramdiktáló „nyúl” közreműködésével látszólag apait-anyait beleadott, lehetett volna egy kicsit jobb is. – Pali bácsi szerint most a gyorsabb kezdés az előrelépés titka, amivel viszonylag gyorsan tizedeket lehet lefaragni. A közmondás az atlétikában is igaz, miszerint ami késik, az nem múlik, persze az edzők és a versenyzők is mindig azt szeretnék, hogy az eredmény folyamatosan és gyorsan javuljon.”

Amíg „csak” U18-as Európa-bajnok volt, Győr, a „győztes színhely” volt a kedvenc városa, az U23-as magyar rekord megjavítása után viszont a mérleg nyelve Pápa felé billent.

Még sok várost fogadna a szívébe

„Szeretnék még sok olyan városban versenyezni, amelyeket a teljesítményemnek köszönhetően a szívembe zárhatok, Egyike ennek Budapest lehet, ha sikerül bekerülnöm a jövő évi világbajnokságon felvonuló magyar válogatottba, amelynek minden tagját magával ragadja majd a hazai pálya légköre, a szurkolótáborunk bíztatása. Addig még sok 800 métert kell lefutnom, egyiket nem sokkal a most zajló világbajnokság után, az augusztus 8-i Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon, amelyen már a részvétel is megtiszteltetés a számomra” – mondta befejezésül Huller Dániel.

A VSD Dunakeszi válogatottja a Testnevelési Egyetemen az atléta szakedzői tanulmányainak a kétharmadánál tart, így sportolói pályafutása után, de lehet, hogy annál már korábban is, kipróbálhatja magát a fiatal atléták felkészítésében, és egyszer talán neki is lesz Európa-bajnok tanítványa. Akkor lenne igazán elégedett, ha 30 éves koráig, tehát közel még egy évtizedig állná a versenyt a magyar élvonallal, arra viszont csak finom célzást tett, hogy álmai netovábbját egy olimpiai részvétel jelentené a számára. Hogy ez Párizsban, vagy Los Angelesben következik be, az Danin múlik.