„Megcsinálom!” – egy siroki srác történelmi lehetősége Kaliforniában

Tízévnyi munka gyümölcse érhet be október 1-jén. Borics Ádám első magyarként vívhat MMA-címmérkőzést az Egyesült Államokban, méghozzá a második legnagyobb amerikai szervezet, a Bellator 286. gálájának főmeccseként. Borics ellenfele az a Patrício Freire „Pitbull” lesz, aki áprilisban hódította vissza a címet a súlycsoport másik sztárjától, A. J. McKee-től. Az amerikai szaksajtóban sokáig tartotta magát a teória, hogy a nagyobb bevétel reményében a Bellator a Pitbull–A. J.-párharcot bővítené trilógiává, ám végül csak érvényesült a szervezet vezetőinek korábbi ígérete. Az Eger melletti Sirokról indult harcossal az edzőtábor első hetében beszélgettünk. 

Egyszer csak megcsörrent a telefon, és közölték, „Ádám, tiéd a meccs!”, vagy milyennek képzeljük el a pillanatot, amikor megtudta, hogy öné a Pitbull elleni címmérkőzés? 

Elég rég húzódott a megállapodás. Körülbelül négy hete lógott a levegőben, hogy bármikor aláírhatjuk a papírokat, így aztán mire valóban eljött a pillanat, már nem okozott katarzist. Folyamatos volt a tárgyalás és az információáramlás is, rendszeresen kaptam a visszajelzéseket, hogy bár még nem biztos, de kilencven százalék, aztán már kilencvenöt százalék, hogy az októberi gálán én mehetek a világbajnoki címért. Azt hiszem, magamban már egy-két héttel korábban elkönyveltem, hogy meg fog történni ez a bunyó, és csak a számokon ment az alkudozás.

Legalább megkönnyebbült?

Természetesen. Azt érzem, hogy sorsfordító hetek állnak előttem, mégsem izgulok. Csak annyi kellett, hogy végre alá is írjuk a szerződést. Évtizedes munka ért révbe.

Mit érdemes tudnunk Patrícióról a beceneve mellett?

Óriási harcos, nagyon nagy szívvel. Hatalmas küzdeni tudása van, bár ez ezen a szinten nem meglepő. Mindent tud az MMA-ról, amit csak lehet: nem véletlenül volt hat éven át megszakítás nélkül a súlycsoport királya, és az sem véletlen, hogy az első adandó alkalommal visszaszerezte a világbajnoki címet. Viszonylag alacsony, nincsenek hosszú karjai, ellenben robbanékony és nagyon jó a szeme, pontosan tudja, mikor támadjon. Igazi legenda a sportágon belül. Ugyanakkor ez jelenti az előnyömet is vele szemben: már 35 éves elmúlt, úgy gondolom, túl van a fénykorán. Néhányan ezt talán majd a szememre is vetik, ha legyőzöm, mégis örülök, hogy ő lett az ellenfelem és nem A. J., Pitbull egyszerűen sokkal nagyobb név, valódi brand a Bellatoron belül.

Áprilisban még ön is úgy fogalmazott, azzal, hogy Pitbull nyerte az A. J. elleni visszavágót, csökkentek az esélyei a címmeccsre, mert a tengerentúli promóterek jó eséllyel úgysem a valós teljesítményt veszik majd figyelembe az új kihívó felkérésénél, hanem a drámafaktort. Egy Pitbull és A. J. közti harmadik meccs, az amerikai sajtóban emlegetett „nagy trilógia” pedig jobban eladható a drámára éhes közönségnek, mint egy közép-európai srác nagy esélye. Mi változott?

Több szálon futottak az események. Egyfelől mi is nagyon hajtottuk a lehetőséget, próbáltuk a lehető legtöbb módon elmagyarázni a Bellator döntéshozóinak, hogy nem tarthatnak a világ végéig kihívói státuszban, elvégre most már több mint egy éve annak, hogy először címmeccset ígértek nekem, ehhez képest a tavaszra azzal a helyzettel szembesültem, hogy vagy megküzdök még egyszer a kihívói pozícióért és legyőzöm Mads Burnellt, vagy több mint egy évig nem lépek szorítóba, és akkor jó eséllyel elfogy a pénzem, elfogynak a támogatóim, és vége ennek a kalandnak. Burnell ellen szinte csak veszítenivalóm volt, de muszáj volt vállalni a mérkőzést, és azt gondolom, végül mindenkinek bizonyítottam vele, hogy megértem a címmérkőzésre.

Bevontunk egy pluszmenedzsert is, aki korábban több címmeccset is lekötött már a Bellatornál – persze nem puszta szívjóságból, kőkemény százalékokat kért tiszteletdíj gyanánt –, és vele sikerült még egyet löknünk az ügyön.

A harmadik szempont, ami a Bellatort is nyitottabbá tette az ötletre pedig az volt, hogy Pitbullék előző meccse sem volt túl színvonalas, sőt, mondhatjuk úgy is, kifejezetten eseménytelen összecsapás lett. A nézők pedig a visszajelzések alapján kevésbé szerettek volna ebből egy harmadik, még inkább agyontaktikázott felvonást látni.

Ahogy elnéztem, a magyar szurkolók is megmozdultak önért.

Ne is mondja! Óriási köszönettel tartozom mindenkinek. A szervezett honlapján, a közösségi médiában és megannyi egyéb felületen utcahosszal nyertem a közönségszavazásokat arról, kit tartanának a legméltóbbnak Pitbull következő ellenfeléül. Biztos vagyok benne, hogy ez is sokat számított a tárgyalások idején. Elképesztő, amit látok az interneten, hogy mennyien szurkolnak értem. Alig várom, hogy hazavigyem nekik a címet!

Nem lehet, hogy egyszerűen arról van szó, a Bellatornál azzal számolnak, Borics Ádám úgyis kikap Pitbulltól, aztán jövő tavasszal jöhet a tervezett trilógia?

Biztos akad ilyen is, de nem hiszem, hogy a többség így gondolkodna a szervezetnél. Ezt inkább néhány tengerentúli újságíró pedzegette az elmúlt hetekben. Nem mondom, hogy nincs alapja, mert az elég világos volt a visszajelzések alapján, hogy ahhoz, hogy A. J. és Pitbull újra összecsapjanak, kell egy-két drámai fordulat még a közönségnek. A Bellatornál szerintem azt mérték fel jól, hogy azzal, ha megkapom az esélyt, csak nyerni tudnak. Ha ne adj' isten Pitbull legyőzne – de nem fog –, és AJ is hozza a maga meccsét a kihívói pozícióért, akkor már van egy pluszsztori a harmadik felvonáshoz, viszont, ha én nyerek, azzal tovább építhetik a súlycsoportot, és akár engem is összeereszthetnek majd A. J.-vel. Az pedig egy olyan meccs lenne, ahol a világbajnok 29, a kihívó 27 éves. Ez egy nagyon kegyetlen, gusztustalan világ, ahol senki nem hoz meg egyetlen döntést sem anélkül, hogy ne keresné benne a maga hasznát.

Ez friss tapasztalat, vagy csak a szokásos ügymenet, amit korábbi meccseknél is átélt?

Ez másokkal, más szervezeteknél is így működik. Még csak nem is sportágspecifikus kérdés. Ilyen a show-biznisz. Majd világbajnokként nagyobb beleszólásom lesz a dolgokba.

Hogy alakul a felkészülés?

Hét hét edzőtábor, majd közvetlenül a mérkőzés előtt a teljes hetes fight week a program. Így kimondva egyszerűnek hangzik, de nagyon nem lesz az. Peszlen Feri augusztus 8-án érkezett meg hozzám, ahogyan a legutóbbi meccseim előtt, úgy most is vele csinálom végig a felkészülést. Anno arról ábrándoztam, ha egyszer eljön ez a pillanat és címmeccset vívhatok, akkor szeretnék legalább tizenkét hétre elvonulni, ez az elhúzódó tárgyalások miatt nem jön most össze, de így sem aggódom. Az elmúlt hetekben kétszer is voltam svéd edzőtáborban, és odahaza sem engedtem el magam. Nyáron kifejezetten sokat lehettem otthon, ennek köszönhetően most fejben is frissnek érzem magamat. Nem arról van szó, hogy kifacsartan érkeznék az edzőtáborba, épp ellenkezőleg, azt érzem, hogy fizikálisan és mentálisan is erőm teljében vagyok.

Változtat bármin a Burnell ellenihez képest?

Szerintem jól működött, amit akkor csináltunk, így nagy változásokat nem terveztünk Ferivel. Címmeccsként nagyobb a tét, és nem titok, nagyobb a feldobott pénzdíj is, így pedig mi is többet költhetünk el a felkészülésre. Ez sokat számít, már csak olyan apróságok szempontjából is, hogy itt nagyon nem mindegy, milyen minőségű vizet tudok inni az edzőtábor alatt. Floridában nem feltétlenül úgy megy a dolog, hogy kinyitod a csapot és az akkor jó lesz. Az étkezést szerencsére eddig is meg tudtuk oldani, a párom, Zsófi kifejezetten fogékony az egészséges, tudatos táplálkozásra, sokat segít azzal, hogy nem előre csomagolt ételekkel kell bajlódnom, ami itt Amerikában szintén egy veszélyes dolog sportolóként, annyira durván cukrozzák a boltban kapható dolgokat. Az sem mindegy, hogy felkészülésként kikkel tudok sparringolni, nem egyszerű mindent és mindenkit akkora és oda szervezni, amikor kell, de egy kicsit jobb díjazás motiváló tud lenni. Az edzések közti regeneráció szintén hangsúlyos, de közel sem olcsó mutatvány. Most ebben is szabadabb kezünk lesz.

Hány kilóról kezdi a fogyasztást?

Reggel 76,2 kilóval keltem. Igyekeztem otthon is figyelni a súlyomra és keveset bűnözni a táplálkozás terén, még akkor is, ha a jó paprikás csirkére sosem mondtam nemet. Egy teljesen átlagos fogyasztás vár rám, amit már sokszor megcsináltam itt Amerikában is. Az egyetlen eltérés, hogy címmeccs lévén nincs egy gramm súlykedvezmény sem, pontosan kell hozni a 65,8 kilogrammot a mérlegelésre.

Miket ehet?

Zöldség, hús, gyümölcs. Semmi előre feldolgozott élelmiszer.

A klasszikus rizs, csirke, valami kis gyümölcs kombinációt képzeljük el, vagy ennél változatosabb a dolog?

Bőven lehet játszani, nem egy tipikus testépítő étrendjét kell elgondolni. Ezt talán már meg is haladta az idő. Sok lazac, kicsit kevesebb csirke, de akár még a marha is belefér a húsfélék közül. Köretnek ott a kinoa vagy az édesburgonya a rizs mellé. Zsófinak nagyon jó receptjei vannak és rendre ki tud kísérletezni egy-két olyan kombinációt, ami még jobban feldobja a dolgokat. Igyekszem a lehető legváltozatosabban étkezni, hogy ne unjak bele, de ez ma már nem is feladat, sokkal inkább az életstílusunk szerves része. Akkor is így táplálkozom többnyire, amikor nem edzőtáborozunk. Ezáltal nincs is itthon semmi olyan, amivel elcsábulhatnék. Ha lenne, nem hiszem, hogy egyetlen kocka csokinál meg tudnék állni, így jobb, hogy nincs is kísértés.

Mit gondol, hol fog eldőlni a Pitbull elleni mérkőzés: állóharcban vagy a talajon?

Szerintem állóharcban. Látok esélyt arra, hogy idő előtt finishelem. De ha végig is menne az öt menet, a kondíció mellettem szól. Fegyelmezettnek kell lennem végig. Pitbullra jellemző – talán ezért is találó a beceneve –, hogy a legváratlanabb pillanatokban is vissza tud jönni egy meccsbe. Az egyik pillanatban külső szemlélőként még azt hiszi az ember, meg van ütve, mindjárt kiütik, erre csinál két olyan mozdulatot, amivel megfordít mindent, akár azonnal ki is üti az ellenfelét. Nem vihet el a hév, nem akarhatom túlzottan kiütni. Erre figyelnem kell az egész meccsen.

Azért kérdeztem, mert hallottam, hogy idehaza rendre a birkózóválogatott edzéseit látogatta…

Juhász Balázs barátom ajánlotta fel a lehetőséget még korábban, én pedig úgy éreztem, nincs vesztenivalóm, csak tanulhatok tőlük. A legtöbbször vele is szoktam gyakorolni. Ugyan jóval nagyobb termet nálam, így valódi harcról nincs szó, de a technikai elemekben nagyon erős, így rengeteg dolgot tudok ellesni tőle. Lukács Botonddal szintén sokat készültem. Nagyon rendes srácok, kifejezetten kedvesek szoktak lenni: amikor jól odavágnak, rögtön elnézést kérnek, aztán amikor látják, hogy rendben vagyok, elkezdik elmagyarázni, hol hibáztam, mivel tehettem volna jóval nehezebbé a dolgukat akció közben. 

Lesz olyan fogás, amelyet birkózóedzésen tanult az utóbbi időben és be tudja vetni Pitbull ellen?

Ezt nehéz megjósolni. Nem feltétlenül tudatos a dolog, de abban biztos vagyok, hogy segítségemre lesz ez a tapasztalat.

Két éve kevesebb esélye lett volna vele szemben?

Egyértelműen.

Fizikálisan, technikában vagy fejben kellett inkább változnia, még jobban megerősödnie?

Fejlődött a technikám és a fizikumom is, de főleg mentálisan kellett megérjek a feladatra. A Burnellt elleni siker például rengeteget adott az önbizalmamhoz. De ahhoz, hogy megtanuljam a helyén kezelni a nyomást, a többi meccsre, még a két és fél évvel ezelőtti Darrion Caldwell elleni vereségre is szükség volt. Úgy érzem, a lehető legjobb pillanatban jött el a nagy lehetőség, most mind fizikálisan, mind fejben késznek érzem magamat arra, hogy világbajnokká váljak. Hogy ki tudjam zárni a külvilágot és végig megfelelően tudjak a célra fókuszálni, ami most Pitbull legyőzése. Mostanra alakult ki az az önmagamba vetett hit, hogy nemcsak azt tudom, hogy a világ egyik legjobbja vagyok, hanem azt is, hogy bárkit meg tudok verni a súlycsoportomban.

Ígéri, hogy megveri?

Tudom, hogy meg fogom csinálni.

Ha ez megvan, jöhet a UFC?

Már a címmeccs előtt is lett volna lehetőségem átszerződni, sőt, már akkor kaptam megkeresést, amikor odahaza éltem. De akkor még úgy éreztem, nem lennék elég felkészült ahhoz, hogy sikeres legyek a UFC-ben, egyetlen nagy verésért pedig nem akartam aláírni. Azt gondolom, jó döntés volt, de nem tagadom, a szívem odahúz. Sokkal nagyobb nyilvánosság követi a gáláikat, miközben nem gondolom azt, hogy szakmailag sokkal keményebb lenne, főleg nem az én súlycsoportomban. Annyi biztos, hogy bajnokként nem igazolhatok át egyből, a Bellatorral kötött szerződésem tartalmaz egy többmeccses záradékot, amit még biztos, hogy a jelenlegi szervezetemnél kell végigküzdenem. Utána viszont nem kizárt, hogy eljön a váltás pillanata. Azt szoktam mondani, bár akadnak bennem kérdőjelek, sokkal valószínűbb, hogy a UFC-ből vonulok majd vissza, mint hogy a Bellatortól.

(Borítókép: Jayne Kamin-Oncea/Getty Images Hungary)