Leány a gáton: Kozák Luca rámegy a luzerni gyémántra

Kozák Luca nem ma kezdte a szakmát. Azóta, hogy a 2015-ös junior-világbajnokságon ezüstérmes lett 100 méter gáton, ott van a magyar atlétika – és a sportág rajongói – radarernyőjén. Az áttörést Siska Xénia 36 éve fennálló országos csúcsának megdöntése, a 12,71 másodperces eredmény jelentette 2020. augusztus 19-én, az igazi minőségi ugrás azonban bő egy hete, augusztus 21-én történt meg, amikor 12,69 másodperccel nemcsak hogy beállította saját, egynapos országos csúcsát, hanem ezzel az időeredménnyel ezüstérmet szerzett a müncheni Európa-bajnokságon. Nem utolsósorban ő lett ezzel az első magyar nő, aki ebben a számban Eb-n vagy vb-n döntőbe került.

Az Index szülő- és lakóhelyén, Debrecenben kereste fel a 26 éves atlétanőt, és egy egész délutánt töltöttünk el vele és edzőjével, Suba Lászlóval, valamint barátjával, az ifjúsági világbajnok kalapácsvető Pásztor Bencével az Oláh Gábor utcai Gyulai István Atlétikai Stadionban. 

Interjú interjú hátán

Hallom, ünnepségről érkezik.

Igen, Papp László polgármester úr köszöntött hatalmas csokor virággal az Eb-ezüstérmem örömére.

Újságcikkek tömkelege készül önnel, tévé- és videóinterjúk futószalagon. Nagyon megváltozott az élete müncheni sikere óta?

Egyáltalán nem. Ugyan kicsit több a megkeresés, a tévészereplés, de ezeket tudom kezelni. Csak arra kell figyelnem, hogy ezek a médiaszereplések ne befolyásolják a felkészülésemet az idény hátralevő részében, szeptember 18-ig.

Miért, mi lesz akkor?

A csapatbajnokság Debrecenben. Itt ki kell tennem magamért, hiszen a klubomat, a Debreceni SC-t képviselem. De tizenötödike után, három hét múlva vége ennek a hosszú és megerőltető szezonnak, jöhet a pihenés!

Elutaznak nyaralni valahová?

El, persze, csak még nem tudjuk, hová.

Hány verseny fér bele ebbe a bő két hétbe?

Most úgy számoljuk az edzőmmel, Suba Lászlóval és a menedzseremmel, hogy négy. Itt van mindjárt kedden a zürichi, amely sajnos nem Gyémánt Liga-verseny. Engem most nem hívtak meg a Diamond League-viadalokra – bár korábban már szerepeltem –, várólistás vagyok, annyira erős az amerikai, jamaicai felhozatal. Ma (múlt pénteken, amikor az interjú készült – a szerk.) lesz a lausanne-i Athletissima, amelyen még az Európa-bajnok Pia Skrzyszowska is csak várólistás!

Azok a tengerentúli gátasok…

Ilyen nagy a különbség az európai és a tengerentúli 100 gátasok között?

Most úgy tűnik, hogy igen. Ezek a nigériai, amerikai, jamaicai gátasok a világbajnokságon nagyon nagyot futottak, én meg ott sem voltam Eugene-ban. Az én 12,69-es országos csúcsom nem is lett volna elég a vb-döntőhöz, őszintén szólva előttem is megmagyarázhatatlan, hogy mit műveltek ott Eugene-ban a lányok. Csak 12,50-nél jobb idővel lehetett döntőbe kerülni! Ehhez fogható verseny sohasem volt még a világon, Tobi Amusan 12,06-os világcsúccsal győzött, ami csak azért nem hitelesíthető, mert 2,5 méter/másodperc volt a hátszél. Azért az egy kicsit vigasztalt, hogy egyetlen európai jutott be a döntőbe, a brit Cindy Sember. De amikor másnap hajnalban felkeltem, és néztem a döntőt a tévében, csak dörzsöltem a szememet, hogy milyen időket futnak. Mert olyan már korábban is volt, hogy egyvalaki nagy időt futott, na de hogy nyolcan-tízen! Pia, a későbbi Európa-bajnok 12,62-vel kiesett az elődöntőben, te jó ég! Minden idők legjobb ideje, amivel már nem lehetett vb-döntőbe kerülni, eddig 12,76 volt, most Eugene-ban a 12,52 sem volt elegendő a nyolcas fináléhoz. Csak hogy érzékelje ezt a robbanásszerű fejlődést.

De mégis, mi lehet a magyarázat?

Már jó pár éve elkezdtek sokasodni a 12,60 körüli eredmények, benne volt a levegőben egy robbanás. A tengerentúlon nagyon sokan sprinterből lesznek gátfutók, rengeteg az olyan lány, akinek síkon félelmetes időeredménye van. De mégsem annyira félelmetes, hogy odaérjen Shelly-Ann Fraser-Price vagy Shericka Jackson közelébe, 100 gáton viszont lehet keresnivalója. És megtanulnak gátazni, miközben a sebességük már megvan. Továbbá egymást is nyomjuk-húzzuk. Ezek a sűrű mezőnyök kitermelik a kiugró eredményeket.

Az ön határai hol húzódnak?

Én mindig kicsit reálisan gondolkozom, és szeretek csak egy lépéssel előre tervezni.

Ez a gátfutásban sem hátrány, különben belerúg a gátba az ember.

Igen, ez így van, ahogy velem tavaly az olimpián vagy az idei Gyulai István Memorialon is megtörtént. Ami az Európa-bajnokságot illeti, az első futásomat sokkal jobbnak éreztem, mint a másodikat, az egy nagyon koordinált, összeszedett futás volt. Ott tényleg csak arra figyeltem, hogy szépen fussak, és akkor az idő is jó lesz. A döntő nyilván verseny volt a javából. Ott nem az idő meg a szépség számított, hanem hogy ki hányadik helyen végez. Annak a futásnak a második része volt nagyon jó. Ott hajráztam le az ellenfeleimet, már persze Piát kivéve. De nekem mindig is a hajrá volt az erősségem. De hogy a kérdésre válaszoljak: szerintem a 12,65 benne van a pakliban, sőt már Münchenben is benne lett volna. Ez egy kicsit kerekebb szám. 

Még egy országos csúcs a pakliban?

Lehet, hogy a hátralévő négy versenye valamelyikén meg is futja?

Elképzelhető. A forma megvan, most már csak mentálisan kell összerakni. Újra melegíteni, újra összerakni, újra fejben lefutni előtte, újra ráhangolódni. 

Most már lelki teher nélkül tud futni!

Igen, de nekem mindig is nehéz volt kétszer egymás után felszívni magamat. Jó lenne kivágni a rezet ezeken a szeptemberi és augusztus végi versenyeken.

Ha már szóba került, hogy világszinten robbanás történt 100 gáton, ugyanezt elmondhatjuk idehaza is. Kerekes Gréta mindig is jó volt, és itt van Tóth Anna is, aki 18 évesen kerek 13.00 másodpercet futott.

A fiúknál Baji Balázs és Kiss Dániel egymástól kapkodta az országos csúcsot, és most nálunk, nőknél is megindult valami. Az a szerencse, hogy a gátfutásnál nem elég a genetika, ott a technikára is szükség van, és azt nem lehet egy hét alatt megtanulni. Ez a mi esélyünk. 

Sok síkfutóból lesz gátas, de fordítva ez nem igaz?

Azért a gátasok is jó síkfutók, nekem például 11,48 az egyéni csúcsom 100 síkon, idén májusban egy századdal megdöntöttem az eddigi legjobb eredményemet, de most szerintem ezt tovább tudnám javítani. Talán majd a csapatbajnokságon, mert ott síkon is számít rám a klubom. Idén amúgy második voltam 100 síkon az ob-n, de az azt megelőző két évben megnyertem ezt a számot is. Nekem síkon is megvolt az Eb-szintem, négy éve, nem idén. Szóval ha valaki gáton jól fut, az valószínűleg síkon sem lenne bajban. Ez a két versenyszám kéz a kézben jár. De százakat nem fogok futni világversenyen. 

Ön kockáztatva fut? Csak azért kérdem, mert Tokióban, az olimpián, majd a Gyulai Memorialon is rontott.

Nekem minden évben van egy rontott versenyem (nevet). Tokióban és fehérváron is ugyanazt a hibát követtem el, letalpaltam az utolsó gátat, nem estem el, tehát szerintem eléggé biztos vagyok. Nem mondanám, hogy kockáztatok, nem futok hűbelebalázs módjára. Inkább ritmust futok. A Gyulai Memorialon éreztem, hogy jó formában vagyok, volt egy kis hátszelem is, ami rátolt a gátra, és elvitt a verseny, nem magamra figyeltem, ahogy az olimpián sem. És hibáztam. Elég volt egy pillanatnyi kihagyás. 

Fáj, hogy Eugene-ban nem lehetett ott

Hogy dolgozta fel, hogy nem mehetett Eugene-ba, a vb-re? 

Utólag, az eredményeket látva tényleg nem volt esélyem a döntőbe kerülésre. Viszont az is igaz, hogy szerettem volna egy jót futni a világ legjobbjai ellen. Nyilván szerettem volna ott lenni, én versenyző vagyok, és ez egy – vagy több, attól függően, meddig jutok el – jó verseny lett volna. Én olyan atléta vagyok, akit a versenyzés éltet, igen, szerettem volna ott lenni. De nem is az volt a legrosszabb, hogy nem utazhattam a vb-re, hanem hogy a szezon közepén jött egy nagyobb szünet. Szépen elkezdtem az idényt, jól belelendültem, aztán a vb miatt sokáig nem voltak versenyek, mindenki a vb-re hegyezte a formáját, aztán én meg nem voltam ott Eugene-ban. Rossz volt nézni őket a tévében... Nem jött jókor az a szünet, de megemésztettem, és attól kezdve csak az Eb-re összpontosítottam. 

Hogyan tudta meg, hogy nem utazik Oregonba?

Az edzőmtől, Laci bától tudtam meg. Őszintén szólva a lelkem mélyén éreztem, hogy ez lesz. De mindegy, már túl vagyunk rajta.

Már négy éve, 2018-ban is majdnem Eb-döntős lett.

Igen, de csak majdnem. Időközben, négy év alatt sokkal jobb futó lett belőlem. Persze azt mondom, ha annyi tapasztalat lett volna a fejemben 22 éves koromban, mint most, akkor 2018-ban is simán döntőzök. Négy év alatt voltam vb-n, olimpián, rengeteg élmény és tudás gyűlt össze bennem.

Milyen versenyei vannak még hátra idén? 

Az utolsó szeptember 18-án a csb lesz az Ikarus pályán, előtte a Szuperliga-döntő Győrben. Kedden Luzernben futok gyémántokért, majd két napra rá az MTK Csömöri úti stadionjában lesz egy bronzkategóriás verseny – ennyi.

Luzerni gyémántok

Jól hallottam, gyémántokért fut Luzernben?

Jó, nem gyémántokért, csak egy gyémántért, mert minden szám győztese kap egy körülbelül kétezer euró értékű gyémántot a nyolcszáz eurós pénzdíjon kívül. 

Látta a Moulin Rouge-t?

A filmet? Persze. „Diamonds are a girl’s best friend...”

Olvastam, hogy négy gyereket szeretne. Ez komoly?

Komoly, persze, hogy komoly. Mi is nagy család vagyunk, két öcsém van, szeretem, ha sokan vagyunk. Szerintem nagyon jó testvérek vagyunk Bercivel és Marcival. 

Edzőjével, Suba Lászlóval tizenhárom éve dolgozik együtt, ha úgy vesszük, az eddigi élete felét vele töltötte.

Most már nem is lesz más edzőm. Nagyon jól passzolunk egymáshoz, és az is jó, hogy együtt fejlődtünk az évek során. Én futóként, ő edzőként. 

Na és itt van a vegyészi szakma. Ha egyszer visszavonul, vegyészként fog dolgozni?

Nem hinném. A diplomámat kitettem a szobám falára, de egyelőre nem tudom elképzelni a helyemet a tudomány világában. Jólesik több lábon állni, nem árt, ha van az embernek egy menekülő útvonala. 

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)