All-int játszott, és mindent vitt a hétvége magyar hőse

Néhány évvel ezelőtt Kasza Róbert úgy lett magyar bajnok öttusában, hogy az utolsó kört már csak le kellett kocognia, mert akkora volt az előnye, a közönségnek integetve sétált be a célba a Kincsem Parkban. Vasárnap a fehérvári Bregyó közben ismételte magát a történelem az Európa-bajnokságon, ahol Kasza védence, Bereczki Richárd a negyedik sorozat lelövése után már biztos aranyérmesként tette meg az utolsó 600 métert a kombinált számban, még az is belefért, hogy kiintegessen az őt lelkesen buzdító nézőknek. Megható pillanat volt, amikor Kasza – akinek veretes és hivatalosan még be nem fejezett pályafutása során nem jutott osztályrészéül egyéni Eb-arany – könnyezve ölelte meg KSI-s klubtársát és most már tanítványát, majd az ezüstérmes újpesti Szép Balázs edzőjével, Tibolya Péterrel is összeölelkezett.

Érdemben már visszavonultam, de hivatalosan még nem, bár valójában véget ért a pályafutásom – mondta az Indexnek a 36 éves főhadnagy. – Pont egy éve kezdtem el foglalkozni Ricsivel a KSI-ben, megpróbálom átadni neki a tapasztalataimat, hogy elkerülje azokat a buktatókat, sérüléseket, amelyeken én sajnos átestem. Igazából az öt sportágat koordinálom számára, no meg futóedzéseket tartok, mert ez az igazi művészet az öttusában, hogy megtaláljuk a tréningeken a helyes arányt. Úgy tűnik, ez most sikerült, az eredmény, a két aranyérem magáért beszél.

Ricsi nem tartozik az őstehetségek közé, kemény munkával, tudatos felkészüléssel érte el a mostani sikert.

A 26 éves Bereczki 2006-ben kezdett öttusázni a KSI-ben, és mint mindenki, aki erre a szép sportágra adja a fejét a Központi Sportiskolában, a legendás utánpótlásmesternél, Takács Gyulánál ismerkedett meg az alapokkal, az úszásból és futásból álló kéttusával.

Gyula bának köszönhetem, hogy megszerettem az öttusát, mindenkinek ilyen edzőt kívánok gyerekkorában, amilyen ő. Nemegyszer a dunakeszi otthonába is elvitte a társaságot, ahol főzött, gitározott nekünk, szinte második apánk volt – idézte fel a kezdeteket az újdonsült Európa-bajnok. 

A későbbiekben Füri Csilla, majd az idén elhunyt Schumacher Ákos keze alatt ért el egyre jobb eredményeket, a remek futóedző segítségével kezdte tudatosan építeni a pályafutását.

Talán tőle kaptam a legtöbb útravalót, nagyon hiányzik, hogy már nincs közöttünk – említette.

Aztán az egyesület vezetője, Takács Péter is szárnyai alá vette, egy éve pedig a lassan visszavonuló Kasza Róbert dolgozik vele. 

Robi új alapokra helyezte a felkészülésemet, ciklusokban gondolkodunk, és nagy gondot fordít az edzések mellett a regenerálódásra is. Már az alexandriai világbajnokságon is bennem volt a jó eredmény, de sajnos a vívást elszúrtam, egyéniben csak a 13. helyen végeztem, és így nem tudtam bekerülni a legjobb három magyar közé, nem lehettem részese a csapatban elért ezüstéremnek. 

Ami azt illeti, a fehérvári selejtezőben is meggyűlt a baja a vívással.

Jól álltam a selejtezőben, de a végére szétesett a mozgásom, befejezésképpen csináltam egy 0/7-es szériát, azaz elvesztettem az utolsó hét asszómat. A kombi előtt életem legnehezebb óráit éltem át, lepörgött a lelki szemeim előtt az egész pályafutásom, hiszen reális esélye volt annak, hogy nem kerülök be a fináléba. A csoportunkban Szép Balázs mögött hét, Marosi Ádám mögött huszonegy másodperces hátrányom volt, ezt kellett valahogy ledolgoznom, mivel csak két magyar juthatott tovább. 

A kombira úgy állt oda a 26 éves szakaszvezető – hiszen Bereczki mentorához, Kasza Róberthez hasonlóan hivatásos katonának készül, szeptember elején kezdte el az öthetes alapkiképzést –, hogy mindent egy lapra tett fel.

Nem volt mese, pókernyelven szólva all-int játszottam, úgy vágtam neki már az első hatszáz méternek, mintha az utolsó kör lenne – idézte fel a drámai pillanatokat. – Csőmaxra futottam az első három kört, és amikor utolértem Marót (Marosi Ádámot – a szerk.), átszakadt egy gát. Az utolsó két kört önkívületi állapotban teljesítettem, nem is emlékszem semmire, de benn voltam a döntőben!

Ahol már mindvégig flow-állapotban versenyzett.

Lovaglásban nem volt verőhibám, jó időt úsztam, és a körvívással sem volt baj, bár a bónuszvívásban már nem tudtam pluszpontokat szerezni. A befejező kombinak kilenc másodperces előnnyel álltam oda, ennyivel vezettem Demeter Bence előtt. Érdekes módon nem volt bennem semmiféle görcs, teljesen nyugodtan vágtam neki az ötször 600 méternek. Az első két sorozatom még hagyott maga után kívánnivalót, de aztán már szinte nem is hibáztam a lézerlövészetben, és amikor negyedszer is elsőként, ráadásul jelentős fölénnyel jöttem ki a lőállásból, már azt a luxust is megengedhettem magamnak, hogy odaintegessek a szurkolóknak.

Bereczki meghatottan idézte fel, mekkora pluszt jelentett számára a hazai pálya.

A hatszáz méteres kör minden pontján állt valaki, aki biztatott, a közönség morajáról nem is beszélve. Aki nem versenyzett még hazai közönség előtt, az nem is tudja, mekkora erőt ad a szurkolók biztatása. Mindenkinek azt kívánom, hogy egyszer Magyarországon nyerjen komoly világversenyt, mert ehhez az élményhez semmi sem fogható. Ezt az emléket most elteszem magamnak, és történhet már bármi a pályafutásom közben, ezt a két Európa-bajnoki aranyérmet és a hozzájuk kapcsolódó emlékeket már senki sem veheti el tőlem. 

Persze bármekkora élmény is ez a két Eb-arany, az igazi cél a 2024-es olimpia. Párizsban utoljára versenyeznek lóháton, utána gyökeresen átalakul a sportág. 

Már jövőre elkezdődik a kvalifikációs folyamat – említette Bereczki. – Mivel csak két magyar férfi öttusázó lehet ott az olimpián, életem legnehezebb erőpróbája előtt állok. De most már úgy érzem, elsajátítottam a győzelem tudományát.

(Borítókép:  Az egyéni győztes Bereczki Richárd a célban a székesfehérvári öttusa Európa-bajnokság férfi döntőjének kombinált versenyszámában a Bregyó közi Regionális Atlétikai Központban 2022. szeptember 18-án.  Fotó:  Bodnár Boglárka / MTI)