Szoboszlai aranyos brokát szmokingját bámulta a fél Várkert Bazár

Ami a jótékonykodást illeti, idén a teljes mértékben zárt gyűjtésben összesen 12 300 000 forintot gyűjtöttek össze, amiből a gyermekotthonokat 5-5 millió forinttal, továbbá egyéb tárgyi ajándékokkal tudták támogatni. A fennmaradó összeget egy, a neve elhallgatását kérő, daganatos megbetegedésben szenvedő kisfiú gyógykezelésére ajánlották fel.

Szalai Ádám és Szoboszlai Dominik meglátogatta a Cseppkő Gyermekotthoni Központot, majd az EM Sports teljes stábja Szalai Ádámmal együtt felkereste a Hajdú-Bihar Megyei Gyermekotthoni Központot.

Esterházy Mátyással csütörtök este a Várkert Bazárban beszélgettünk.

Eredetileg nem gondoltam ekkora volumenű rendezvényre, de aztán a játékosokkal beszélgetve arra jutottam, hogy nagyon jó ötlet lenne ezt megcsinálni – mondta az est főszervezője. – Az, hogy a jótékonysági része mennyire sikeres lett, számomra is meglepő. Nagyon boldog vagyok, hogy a játékosaink ennyire beleálltak ebbe a projektbe. Azért csináltam ezt a rendezvényt a kollégáimmal, hogy egy kicsit nekik is visszaadjunk valamit, és tudják jól érezni magukat.

Hogyan alakult az együttműködés Szalai Ádámmal?

Ennek is megvan az előtörténete. Számomra egyértelmű volt ez a jótékonysági projekt, azt nem tudom, hogy számára is, de amikor azon a bizonyos Izland elleni Eb-pótselejtezőn Dominik berúgta a győztes gólját, akkor Ádám adott egy interjút a 2–1-re megnyert meccs után, ahol abban a lelkiállapotban azt tudta mondani, hogy Magyarországnak van egy világklasszis játékosa. Én akkor küldtem neki egy SMS-t, amelynek csak ennyi volt a szövege: Köszönöm. Aztán oda-vissza váltottunk üzeneteket, és azóta is kapcsolatban vagyunk. Számomra egyértelmű volt, ha ő abban a helyzetben sem magára gondolt, hanem másra, nos, akkor vele kell megvalósítanom ezt a jótékonysági akciót. Megkerestem őt, és rögtön igent mondott. Számomra is meglepő lelkesedéssel állt bele a projektbe. Titkon remélem, hogy lesz folytatása ennek a projektnek.

Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is büszke lehet a játékosaira.

Erről szól ez a történet. Nekem az a feladatom, hogy a pályán kívül is tanítsam, formáljam a játékosaimat a saját eszközeimmel. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a játékosaimnak gyakorlatilag a száz százaléka eljött erre a gálára. Sőt még olyan is, aki nem az én játékosom, mint például Sallói Dani. Szóval senki sem azért jött el ma este, mert kötelező volt, vagyok olyan viszonyban a srácokkal, hogy megmondták volna, ha nincs kedvük. Mindenki örömmel jött, sőt még ők forszírozták az eseményt! Nekem ez nagyon fontos és jó érzés.

Átigazolási szempontból milyen év végére és év elejére számít?

Nyugodtra. Lesz egy-két játékos, aki mozdulni fog, de összességében nem számítok szenzációra.

Szoboszlai Dominik megadta a módját

A Várkert Bazárban Szoboszlai Dominik, az RB Leipzig világklasszis középpályása, az EM Sports Consulting „koronaékszere” olyan szmokingban jelent meg, amely egy Oscar-gálán is megállta volna a helyét. A válogatott csapatkapitányával először egy régi élményt elevenítettünk fel. 

Amikor jó három éve Salzburgban jártam, és ön éppen nem játszott sérülése miatt, egyszer csak megjelent a Red Bull Arena sajtópáholyában, és kérés nélkül elkezdett kalauzolni engem, akivel akkor találkozott életében először személyesen. Talán ön már nem is emlékszik erre az epizódra, de az újságíróban nyomot hagynak az efféle apró figyelmességek.

Fontosnak tartom, hogy jó viszonyt ápoljunk a médiával, és nálam ez nem valamiféle kötelesség, hanem belülről jön. Ön megtette azt a hosszú utat Budapesttől Salzburgig, hogy velem találkozhasson, én ezt méltányolom, ahogy azt is, amikor veszik a fáradságot az újságírók, és kijönnek a válogatott mérkőzésekre, fogják a kamerát vagy a mikrofont. Mindenki megérdemli, hogy öt percet vagy többet is szánjunk rá az életünkből. Ez persze az eredménytől és a kedvünktől is függ, de úgy gondolom, ez az alap.

Ezt az imponáló aranysujtásos szmokingot, amivel kilóg a fekete öltönyös sokaságból, ön tervezete, vagy valaki más? Minden téren különbözni akar az átlagtól?

Ez az én ötletem volt. Nem szerettem volna egy sima alapinget meg öltönyt felvenni, úgy gondoltam, meg kell adni a módját ennek az estének. Úgy akartam felöltözni, hogy önmagamat adjam. Mindig szeretek elütni az átlagtól. Hogy a futballban is? Az más téma, ez az este arról szól, hogy jól érezzem magam. Akkor is, ha majd levetettem ezt a zakót.

(Egy olvasónk, bizonyos Várkonyi Andor levélben hívta fel a figyelmünket, hogy Szoboszlai szmokingjának anyaga helyesen brokát.)

Ha már a futball szóba került: hogyan osztályozná a 2022-es esztendejét 1-től 10-ig terjedő skálán?

Ha kettébonthatnám, akkor az első félévre hatost, a másodikre nyolcast adnék. Minden jó, ha a vége jó.

Nem hagyhatjuk ki a világbajnokságot, nyilván nézte a meccseket…

Nem annyira. Elég nekem a saját mérkőzéseimmel foglalkozni, őszintén szólva ritkán nézek egyéb meccseket, csak akkor, ha valamelyik közeli csapattársam játszik.

Éppen őróla, Josko Gvardiolról akartam kérdezni!

A spanyolokat, a németeket néztem Dani Olmo, David Raum, Lukas Klostermann miatt, meg a döntőt is, ahol sajnos nem volt klubtársam. De ugyanígy van ez a Bundesliga-meccsekkel is, ha Sefi (Schäfer András, Union Berlin – a szerk.) játszik, vagy Sala (Sallai Roland, Freiburg), akkor nézem, de különben nem nagyon.

Mit szólt Gvardiolhoz a horvát válogatottban?

Nem kérdés, hogy ő volt ennek a vb-nek a legjobb védője. Amit ő művelt, az nem várható el egy húszéves sráctól, de ő megcsinálta, harmadik lett a horvátokkal. Négymillióan vannak, és négy év alatt másodszor jutottak el a dobogóig, ez már nem lehet véletlen. Horvátország nem egyszeri csoda, mint Marokkó, megérdemelte a bronzérmet.

Milyen volt ez a két látogatás a gyermekotthonokban, mit adott önnek lelkiekben?

Rengeteget. Örülök, hogy segíteni tudtunk. Azt mondták, hogy pár percet beszélgessünk ezekkel a srácokkal, de mi Szalával (Szalai Ádám, a válogatott visszavonult csapatkapitánya, a jótékonysági akció másik szervezője – a szerk.) úgy döntöttünk, hogy még maradunk, körbejárjuk a létesítményt, megnézzük, milyen körülmények között élnek ezek a gyerekek. Hol esznek, alszanak, játszanak. Hogyan viselkednek egymással, hogyan állnak ki egymásért. Nagyon sokat tanultunk az életből, mindketten. Szala már több ilyen helyen járt, nekem ez egy új élmény volt, amit mindenkinek ajánlok.

Arról a helyről, ahol ezek a gyerekek most vannak, el lehet jutni a Bundesligába, ahol önök voltak vagy vannak?

Szerintem bárhonnan el lehet jutni bárhová, és most nem is csak a fociról beszélek. Ha valamit nagyon szeretnél elérni, és azt olyan elánnal csinálod, annyi munkát belefektetsz, ahogy annak idején én is és sokan az itt jelen lévők közül, beleértve önöket, újságírókat is, akkor bármit el lehet érni. Nem hiszem, hogy itt mindenki tudta, hogy profi futballista lesz belőle, és valóban, nem is mindenkinek jön össze, de úgy kell gondolkodni, hogy sikerülni fog! De azt biztos, hogy akik ma este itt vannak, azok többet tettek az álmaik megvalósításáért, mint akik nincsenek itt.

Együtt húzott surranót Szoboszlaival

Bolla Bendegúz, a Wolverhampton Wanderers 23 éves, 8-szoros válogatott hátvédje a svájci rekordbajnok Grasshoppers színeiben a második kölcsönidényét tölti, méghozzá olyan idényét, amelyben stabilan szóhoz jut és jól játszik. A székesfehérvári születésű játékosnak, Szoboszlai Dominik földijének bevezetőben egy „kölcsönvett” kérdést tettünk fel.

A gála délelőttjén megkérdeztem a karácsonyi ünnepekre Nápolyba hazautazott Marco Rossi szövetségi kapitánytól, hogy mit kérdezne öntől. Szinte csípőből mondta, hogy arra lenne kíváncsi, mikor nyújt olyan teljesítményt a válogatottban, mint a klubjában.

Ebben a kérdésben egy kis kritika is megfogalmazódott, nem vitás. Én is beszélgettem vele többször, amikor több lehetőséget kaptam a mérkőzéseken, vegyük akár a 2021. szeptemberi hazai meccsünket az angolok ellen, amikor 4–0-ra kikaptunk otthon, az tényleg elég csúnya volt. De hát ott senkinek sem ment, nemcsak nekem. De most csak rólam van szó, és az finoman szólva is borzasztó meccsem volt, nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

Úgy érzi, azzal egy kicsit elvágta magát Rossinál?

Nem mondanám, hiszen később is kaptam még lehetőséget, de az biztos, hogy többre számított tőlem, és én azt azon a mérkőzésen nem tudtam megadni neki, talán emiatt lehet benne egy kis tüske.

De hát mindenhonnan van visszatérés, gondoljon csak Nagy Zsoltnak a walesiek elleni meccsére, Gareth Bale ellen, manapság pedig a válogatott egyik legbiztosabb pontja.

Pontosan ezért mondom, hogy a tavalyi szeptemberi gyengébb meccsem miatt nem fogok a kardomba dőlni. Abból levontam a következtetéseket, és ennyi. Továbbá én még mindig fiatal vagyok, alig múltam huszonhárom, ha úgy tetszik, előttem az élet, a karrierem nagy része. Próbálok keményen dolgozni, és ha a főnök megadja a lehetőséget, igyekszem élni vele.

Biztosan megadja, és mivel ön a Wolverhampton szerződtetett játékosa, nyilván nem kell lefordítanom az angol mondást: Hard work always pays off.

Ez így van, Hosszú Katinkának is ez volt a jelmondata, és nála maradéktalanul bejött, a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét.

Még egy vallomás: évek óta szerettem volna beszélgetni Szoboszlai Dominik édesapjával, Szoboszlai Zsolttal, és ez most végre sikerült. Ön is a Főnix Gold FC növendéke, sok más, nemzetközi karriert befutó játékossal együtt. Mi ennek az utánpótlás-nevelő műhelynek a titka?

Hát igen, 2007-ben alakult a Főnix, apukámmal közösen alapította Zsolt. Fontos lépés volt ez nekünk ahhoz, hogy egy kicsit kiszakadjunk a hazai közegből, mi a Vidi játékosai voltunk akkor Dominikkal. És ott tényleg olyan képzést kaptunk Dominik apukájától, hogy amit ma tudok, azt legalább nyolcvan százalékban tőle tanultam.

Az ön édesapja is futballszakember?

Nem, ő csak szervező, a háttérmunkát biztosította, soha nem is focizott.

Miben adott többet a Főnix, mint a többi magyar akadémia?

A képzési módszerük újszerű volt, egészen más világ. Óriási hangsúlyt fektettek az egyéni képzésre, de a csapattréningre is. No és szerintem az volt a titok, hogy 40×20 méteres pályán edzettünk, kis területen, úgymond sűrűn voltunk, és ezáltal sokkal jobban tudtuk gyakorolni a futball technikai részét, kis helyről is meg kellett tanulnunk kihozni a labdát, aminek óriási hasznát vesszük a nagypályás futballban.

Nem véletlen, hogy a latin országokban a futsal az alap.

Igen, és az a munka, amit a Főnixben beletettünk nap mint nap, olykor még iskola helyett is, meg a hétvégeken, hát abból élünk ma is, én legalábbis legalább nyolcvan százalékban.

Emlékszik még a Fradi Grasshoppers elleni 3–0-ra megnyert BL-meccsére, 1995-ből?

Ő, hát az négy évvel volt a születésem előtt!

Tényleg, el is felejtettem. Na, mindegy, hogy érzi magát a Zürichi-tó partján, a svájci rekordbajnoknál?

Zürichben nem rossz élni, a csapatnak kissé hullámzó a formája, mert sok nálunk a fiatal. Egyelőre nem vagyunk bajnokesélyesek, hogy miért, az nem tudom, és szerintem erre ők sem tudják a választ. Egyelőre az élvonalbeli tagságunk stabilizálása a cél. Két éve kínai tulajdonba került a klub, ennyit tudok most hirtelen. Ami a lényeg, hogy rendszeres játéklehetőséget kapok, és ezzel élek is.

Szívesen visszamenne Wolverhamptonba, hogyha hívnák?

Most azonnal gyalog elindulnék!

Tanulságos bázeli kitérő

Gruber Zsombor, a Puskás Akadémia 18 éves csatára a Konferencia-ligában már tavaly, az NB I-ben idén szeptemberben mutatkozott be, győztes gólpasszal. Azért csak akkor, mert az előző idényt az FC Baselnél töltötte. Hol tart most Felcsúton? – kérdeztük a fiatalembert.

Kilenc NB I-es meccsnél és egy gólpassznál.

Milyen a viszonya az általam nagyra becsült edzőjével, Hornyák Zsolttal?

Az elején voltak közöttünk nézetkülönbségek, amikor felkerültem a felnőttcsapat keretéhez, nem tartotta annyira jó dolognak, hogy kikerültem a Baselhez. Aztán idén nyáron visszajöttem, és úgy érzem, tudtam neki bizonyítani. Tudunk együtt dolgozni, és meg is kapom tőle a lehetőséget.

Nyilván azért nem akarta, hogy kimenjen Bázelbe, mert számított önre.

Gondolom, igen. Mindenesetre egy évet játszottam odakint, a második csapatban. Szalai Ádámmal nem találkoztam, ő télen érkezett, mindössze kétszer találkoztunk. Amikor edzőmeccsen játszottam az egyben, ő akkor éppen a magyar válogatottban volt.

Az U19-es válogatottal hogy megy a játék?

Most bejutottunk az Eb-n az elitkörbe, a selejtezőn rúgtam gólt, mindhárom meccsünkön végig játszottam. Anglia, Törökország és Izland van a csoportunkban, nagyon erős csoport, csak az első jut tovább.

Hát ha a felnőttek 4–0-ra legyőzték Angliát…

Nagyon nehéz lesz, de mindent elkövetünk. Nincs lehetetlen.

Mit szól a világbajnoksághoz?

Az argentinoknak drukkoltam, úgyhogy jól jártam. Nagy Messi-fan vagyok, meccsről meccsre javultak. De bevallom, amikor a nyitányon kikaptak Szaúd-Arábiából, akkor nem gondoltam, hogy világbajnokok lesznek.

Ha már Messi szóba került, ön egy hamis kilences vagy egy vérbeli center?

Inkább hamis kilences. Mindenki azt mondja, hogy a lefordulásokban és a visszalépésekben jó vagyok, de én úgy érzem, ha két csatárral játszunk, és az utóbbi időben ez megy Felcsúton, nagyon jól meg tudjuk egymást játszani. Forgunk folyamatosan, ahogy a helyzet megkívánja.

A vb-n szinte egyetlen válogatott sem játszott két csatárral.

Nem nagyon, de Felcsúton az ősszel a 3-5-2-es felállást játszottuk.

Milyen tervei vannak a közeljövőre?

Szeretném megszilárdítani a helyemet az NB I-es csapatban, és szeretnék gólokat, gólokat szerezni. Hosszabb távon pedig szeretnék nemzetközi karriert magamnak.

Tudja, hogy Marco Rossi ismeri önt?

Tényleg? Na hát ez nagyszerű.

És még üzent is önnek. Azt, hogy fizikumban erősödjön, mert enélkül nem megy.

Ezen vagyok. Most, a téli szünetben is erősítek, kaptam egy külön programot az erőnléti edzőnktől, mert szerinte is erősödnöm kell. Ha ebben tudok fejlődni, persze másban is kell, akkor talán kulcsember leszek majd Felcsúton.

Az NB I második legjobb kapusa

Demjén Patrik, a ZTE 24 éves kapusa Dibusz Dénes mögött a második legmagasabb átlagosztályzatot kapta az NB I-ben a kapusok között. Erről kérdeztük a játékost.

Ez így van, bevallom, ez nagyon meglepett, nem számítottam rá, pozitív visszajelzés ez a teljesítményemről. A csapat pedig? Nem volt hullámzó a játékunk, egyenletesen teljesítettünk, és ennek nagyon örülök. Haladunk a céljaink megvalósítása felé.

És melyek ezek a célok?

Az idény elején Végh Gábor tulajdonos és Ricardo Moniz vezetőedző álmodott egy merészet, és azt tűzték ki, hogy jó volna eljutni Európába. Reálisnak érzem ezt a célt.

Monizról mi a véleménye?

Én személy szerint nagyon kedvelem az ő stílusát és mentalitását. Szinte az egész életét a focinak szenteli.

Találkozott már ennyire szenvedélyes edzővel?

Ilyennel még nem. Nagyon durván él-hal a fociért. És a játékosaiért. Abszolút játékospárti, csak a mi érdekeinket nézi. Minden helyzetben mellettünk áll, még a konfliktusokat is felvállalja. Ez annyira imponáló. Szabadidejében is csak a futballal foglalkozik. Mindig tartja a szavát.

Pécsi Ármin 17 éves fejjel a Puskás Akadémia kapusa. Ki másról kérdeztük volna a 190 centis játékost, mint a vb egyik hőséről?

Mi a véleménye arról a bizonyos 195 centis kapusról, aki a világbajnokság legjobbja lett a posztján?

Hát igen, Dibu Martínez tényleg kitűnt, a viselkedésével talán még jobban, mint a védéseivel. Ha csak a védéseit nézzük, akkor roppant hatékony, sőt, hatásos volt, azt gondolom, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Argentína világbajnok legyen.

És ha azt is nézzük, amit a pályán kívül csinált?

Nagyon sokaknak nem volt túl szimpatikus, amit a díjátadáson művelt, szerintem lehetett volna visszafogottabban örülni, sajátosan adta meg a módját az ünneplésnek.

Ettől még remek kapus, tovább remek reklámérzéke van a fickónak.

Ez biztos, lehet, hogy ezzel nagyobb figyelmet irányított magára, mint a csodás védéseivel.

Ön mit csinálna, ha egy sorsdöntő mérkőzés utolsó percében az ellenfél csatára egy az egyben vezetné önre a labdát?

Sok függ a csatártól, meg az én pozíciómtól. Én is előszeretettel alkalmazom azt, amit Dibu Martínez, csillagnak nevezzük mi ezt, amikor a kapus mind a négy végtagját kiterjeszti. A lényeg, hogy a kapu minél nagyobb felületét lefedjem.

Ha jól tudom, az NB I-es csapatban még nem védett, ugye?

Edzőmeccsen kaptam már lehetőséget. Alig várom már, hogy tétmeccsen is szóhoz jussak, akár a bajnokságban is. Ezért dolgozom.

(Borítókép: EM Sports Consulting)