Művész is lehetett volna, ő inkább két sportban ír történelmet

A most 26 éves Ledecká roppant érdekes és sokszínű családból származik. Anyai nagyapja kétszeres olimpiai érmes, világbajnok jégkorongozó volt, édesanyja pedig műkorcsolyázó, tehát a téli sportokat nem volt nehéz megszerettetni vele. A jég helyett viszont a hó mellett tette le a voksát, és már egészen kicsi korában eldöntötte, hogy profi sportoló lesz. Élete első hódeszkaversenyén ötévesen vett részt, természetesen meg is nyerte.

Testvére, Jonás is versenyszerűen snowboardozott, tagja volt az ifjúságiválogatott-keretnek, de még mielőtt belevágott volna a profi sportkarrierbe, inkább a művészetet választotta, és illusztrátor lett. Ő az, aki Ledecká szuperhősimidzséért, valamint a deszkájának és a versenydresszének a kinézetéért felel.

Nem véletlen, hogy Jonás művésznek állt, édesapjuk ugyanis ismert zeneszerző, fő műve a Hamlet rockopera, amit világszerte majdnem másfél millióan láttak eddig élőben.

Ledeckát viszont csak a sport érdekelte, az alpesi sí és a snowboard közül viszont nem tudott és nem is akart választani. Egyre magasabb szinten űzte mindkettőt, ami főleg azért okozott kihívást, mert a két szakág versenynaptára egyáltalán nincs összhangban.

Snowboardban hamar odakerült az elitbe, első világkupafutamát 18 évesen nyerte, egy évvel később már világbajnok volt. Részt vett a szocsi olimpián is, de csak mint hódeszkás, alpesiben ugyanis nem jutott ki. Csak 2016-ban indult a sízők világkupájában, ahol lesiklásban, szuperóriás-műlesiklásban és szuperkombinációban is odaért néha a legjobb 30-ba.

A prioritás továbbra is a deszka maradt, rövid időn belül a mezőny kiemelkedő alakjává vált, Phjongcshangba abszolút favoritként érkezett a parallel óriás-műlesiklásban (PGS), az elmúlt években rendre dobogón végzett összesítésben a szakági világkupában.

Ugyanis ha már sikerült kvótát szereznie szuper-G-ben, akkor meg is nyerte, méghozzá egyetlen századmásodperccel megelőzve a címvédő Anna Veithet. Az osztrák klasszis már majdnem ünnepelt, hiszen a legnagyobb ellenfelei már lejöttek, magas rajtszámú versenyzők pedig csak elvétve számítanak konkurenciának. Ledecká hatalmas lendülettel száguldott lefelé, és bár több hibát is elkövetett, egyszer sem vesztette el a kontrollt, hiszen a snowboardos tapasztalatai révén a sílécek élét is nagyon érzi, ezért szó szerint egy pillanat alatt vissza tudott térni a jó ívre. Még akkor is, ha történetesen állítólag Mikaela Shiffrin használt léceivel versenyzett.

Amikor leért, ő maga sem hitte el, hogy első, az őt vevő operatőrnek kellett győzködnie.

Három nappal később végrehajtotta a történelmi tettet, nem csoda, hogy Csehországban soha nem látott fölénnyel választották meg az év sportolójának. A sikeren felbuzdulva kicsit megvariálta a saját programját, onnantól kezdve többet koncentrált az alpesi síre. Ezt persze úgy kell érteni, hogy a következő szezonban is megnyerte a PGS szakági világkupáját, de például a hódeszka-vb kárára az alpesi viadalt választotta.

A phjongcshangi és a pekingi olimpia között mindössze 15 snowboardos világkupafutamon indult, ezeken viszont 14-szer dobogóra állt. A sízők között pedig egyre magasabbra mászott a ranglistákon, a 2019–20-as szezonban megszerezte első vk-győzelmét műlesiklásban, valamint ezt még megspékelte két dobogóval. A pandémia miatt lerövidült idényt szlalomban a 2., kombinációban pedig a 3. helyen zárta a vk-pontversenyben.

Pekingben aztán domináns teljesítménnyel védett címet snowboardban, akkora tempót ment, hogy szinte az összes aktuális ellenfelét arra kényszerítette, hogy elhagyja a pályát. A döntő után ment volna még egy menetet, amikor szóltak neki, hogy már nem kell, olimpiai bajnok lett. Harmadszor is.

Viszont a szíve szakadt volna meg, ha nézőként kellett volna végigizgulnia a PGS-t.

Síben még inkább bizonyítani akart. Mivel a pálya mindenki számára új, és nem nagyon lehetett rajta edzeni, Ledecká a síedzőjét kérte meg, hogy járja be neki a pályát, és videózza le, ő pedig a snowboardos éremátadására úgy utazott el, hogy a buszúton a felvételeket tanulmányozta. Az aranyat már úgy vette át, hogy fejben a kapcsolót már átbillentette egy másik sportra.

Szuper-G-ben a tizedek ezúttal nem vele voltak, ráadásul mivel kettes rajtszámmal indult, meglepni sem tudta a többieket. Bár a négy évvel ezelőtti győzelem és az azóta mutatott forma révén talán senki sem csodálkozott volna egy újabb érmen. Végül „csak” ötödik lett, azaz elmaradt a címvédés, lesiklásban pedig hibázott egyet, de már az is szenzációs volt, ahogy 120 km/h fölötti tempónál hiába csúszott meg, sikerült versenyben maradnia.

Már csak a kombináció maradt hátra, ahol a lesiklás után a 2. helyen állt. Szlalomban viszont sokat kapott, ami nem meglepő, mert ez a szakág eléggé távol áll tőle, így összesítésben a 4. helyen zárt, 8 tizeddel lemaradva a dobogóról. 

Lehet, hogy kicsit csalódottan fog hazamenni, mert lécen nem jött össze az érem. Pedig ezek az eredmények négy évvel ezelőtt szintén csodaszámba mentek volna. De ha azt nézzük, hogy még azzal együtt is, hogy az elmúlt négy évben több figyelmet fordított a síre, jóval kevesebb versenyen vett részt, mint riválisai, akkor ez a teljesítmény is kalaplengetést érdemel.

Közvetlenül az olimpia előtt azt mondta, hogy akár az összes futamában kieshet, a két olimpiai aranyát már senki sem veheti el tőle, de egyébként sem jellemző rá ez az ötkarikás láz, néha még neki kell nyugtatnia az edzőit. Ő csak élvezni szeretné a versenyeket, és ameddig ez az érzés megvan számára, addig nem aggódik a helyezéseken. 

(Borítókép: Ester Ledecká a pekingi olimpia női hódeszka parallel órias-műlesiklásának éremátadóján. Fotó: Maja Hitij / Getty Images.)