Monacóból fújja a passzátszelet a magyar atlétaguru

Idén sorozatban már a tizedik szabadtéri atlétikai világbajnokságán teljesít szolgálatot Mátraházi Imre, akinek tizennyolcadik éve a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF, majd WA) a munkaadója. Korábban az európai szövetség is nagy feladatokat bízott rá, a még nagyobb lehetőség viszont akkor tárult fel előtte, amikor egy megüresedett poszton éppen olyan, kellő tudással és tapasztalattal rendelkező szakemberre volt szükség a szervezet monacói főhadiszállásán, mint amilyennel az idén 64. életévét betöltő Mátraházi Imre rendelkezett. Elsőrangú ajánlólevelet jelentett számára a 2004-ben Budapesten megrendezett fedett pályás világbajnokság, amelynek előkészítésében és lebonyolításában versenyigazgatóként vett részt. Szakmai pályafutásának első éveiben édesapja, id. Mátraházi Imre volt a tanítómestere és istápolója, akinek a gyöngybetűkkel megírt technikai forgatókönyveiből akár tankönyvet is lehetett volna készíteni.

„Még a BKV Előre atlétája voltam, lelkes, de nem kiemelkedően sikeres futó és ugró, amikor 15 esztendősen elvégeztem a versenybírói tanfolyamot. Nem sokkal később a hazai versenyeken egyre több feladatot kaptam, így az akkoriban nagy újdonságnak számító Budapest Nagydíjakon, majd a ranglétrán még feljebb lépve az 1998. évi szabadtéri Európa-bajnokságon is, amely addigi pályafutásom csúcsát jelentette” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a „monacói emberünk”, aki immár 24 éve nemzetközi versenybírói minősítéssel is rendelkezik, tudását fejlesztve pedig világversenyek egész során teljesített technikai delegátusi küldetést.

Szerencsés jubileum Budapesten

„Szabadtéri világbajnokságaim sorozata 2005-ben Helsinkiben kezdődött el, és most a szerencsémnek mondhatom, hogy a tizedik nagy kihívás éppen Budapesten, a szülőhazámban vár rám – folytatta Mátraházi Imre. – Nehezebben tudtám összeszámolni, hogy a fedett pályás csúcseseményekből, a junior-világbajnokságokból és a nemzetközi szövetség égisze alatt zajló Continental Tour-versenyekből hány jutott nekem, azt viszont kimondhatom, hogy az az egy világbajnokság, ami most következik, és aminek augusztus 19-től a budapesti Nemzeti Atlétikai Központ ad otthont, nagyon is közel áll a szívemhez, és ez magától értetődő.”

A magyar szakember a hasonlóságok és a sztenderdek ellenére sem találkozott még két egymáshoz szembetűnően hasonlító szabadtéri világbajnoksággal, mert mások a stadionok, a helyi adottságok, ahogy a szervezőbizottságban tevékenykedő emberek is.

Elképesztő fejlődés

„Feladataimat úgy tudnám összefoglalni, hogy az én hatáskörömbe tartozik a felépült vagy felújított pályák ellenőrzése, és azoknak a versenyhez tartozó kisebb és nagy berendezések elfogadása, amelyek a lebonyolítást segítik elő. Mindig is az volt a véleményem, hogy az apró részletek kidolgozását sem szabad elhanyagolni, mert éppen azok, amik naggyá tehetik a házigazdákat, ellenkező esetben viszont jelentősen leronthatják a bizonyítványt. Az évek során mindig kiemelt feladatot jelentett számomra a kapcsolattartás a nemzetközi szövetség beszállítóival, amelyek az idő- és távolságmérő berendezéseket, az adatrögzítő és -feldolgozó műszereket állítják a verseny szolgálatába. Visszagondolva az első világbajnokságomra, azt mondanám, hogy a fejlődés és az innováció a sportban éppen olyan elképesztő, mint az élet számos más területén.”

Mátraházi Imre jelenlegi munkájának részeként általános segítséget nyújt házon belül a saját munkatársainak, a technikai delegátusoknak és az említettek szerint a szolgáltató beszállítóknak is. Tavaly, az első, amerikai földön megrendezett szabadtéri világbajnokság előtt nem volt teljes mértékben elégedett, sőt bizonyos hiányosságok miatt az aggodalmának is hangot adott. Erre visszaemlékezve most azt mondja, hogy a rendezők ugyan adósak maradtak néhány gond eloszlatásával, de ez nem volt szembetűnő és meghatározó tényező, a világraszóló eredmények pedig végül is jó benyomást keltettek a eugene-i versenyekről és a létesítményekről is.

Most is magasan áll a mérce

„A mérce Budapest előtt is magasan áll, de eddigi tapasztalataink szerint az előkészületek tervszerűen haladnak. Két helyszíni látogatásunk után is arra jutottunk, hogy a fő versenyszínhely minden előírásnak megfelelő, a Duna és a budai oldal látványa megkapó, és ugyanez igaz a főváros turisztikai különlegességeit érintő utcai versenyek vonalvezetésére is. Nem a kincstári optimizmus és nem is a magyar mivoltom mondatja velem, de biztos vagyok benne, hogy remekbe szabott világbajnokság előtt állunk” – hangsúlyozta a WA nagy tiszteletben álló vezető munkatársa.