Hajós Alfréd vagy Michael Jordan útját követi a volt Real-sztár?

Mint ismert, a Real Madriddal öt Bajnokok Ligáját nyerő walesi szélső nemrégiben jelentette be, hogy visszavonul a labdarúgástól, a katari világbajnokságon még gólt is szerző futballista pedig már azt is tudatta, hogy golfversenyen áll rajthoz.

Lássuk, mire mentek a sportági kiválóságok új területükön!

Olimpiai bajnok amerikaifutball-sztárok

Az 1942-ben született Bob Hayes az egyetlen sportoló, aki olimpiai aranyat és Super Bowlt is nyert. Az 1964-es tokiói játékokon 100 méteres síkfutásban és 4×100 méteres váltóban is a dobogó legfelső fokára állhatott, majd az 1965-ös NFL-idényben a profi amerikai futballisták között is bemutatkozott, remekül: első három idényében egyaránt beválasztották a sportág gálamérkőzésére, kétszer volt helye az év álomcsapatában, 1972 januárjában pedig bajnok lett a Dallas Cowboyszal.

Jim Thorpe-nak ez azért nem jöhetett össze, mert ő még a Super Bowl-éra előtt élt. Az 1887-es születésű kiválóság az 1912-es stockholmi olimpián ötpróbában és tízpróbában is aranyérmes lett, V. Gusztáv svéd király egyszerűen csak a világ legjobb sportolójának nevezte. Amibe belekezdett, sikeres volt, remekléséről bővebben itt emlékeztünk meg. 

Amerika kedvencei: NFL- és baseballjátékosként is kiemelkedőek voltak

Deion Sanders ugyancsak multitalentum volt, az egyetemen amerikai futballban, baseballban és az atlétikai pályákon is remekelt, az NFL-ben kétszeres Super Bowl-győztes lett, nyolcszor szavazták be a Pro Bowlra. Nem csak amerikai futballistaként vált ugyanakkor profivá, hiszen az MLB-ben is lehúzott kilenc idényt, az Atlanta Bravesszel pedig 1992-ben a World Seriesben is részt vett – ő az egyetlen, aki mindkét ligában nagydöntős volt!

Bo Jackson neve azoknak is ismerős lehet, akik a tengerentúli majorsportágakat nem követik, viszont szeretik a Family Guy című sorozatot, Peter őt irányítva verhetetlenné vált. A főiskolai „halhatatlan” atléta máig az egyetlen játékos, akit az NFL-ben és az MLB-ben is beválasztottak a sportág gálameccsére. 

Baseballos Jordan, úszó Duncan, röplabdás Chamberlain

Maradjunk még egy kicsit Amerikában, de váltsunk a labdapattogtatásra! Ha a történelem legjobb kosarasát akarjuk megválasztani, a vitában jó eséllyel az elsők között jön elő Michael Jordan és Wilt Chamberlain neve is – jó okkal. Pedig alakulhatott volna akár máshogy is a pályafutásuk.

Jordan három bajnoki címet szerzett egymás után a Chicago Bullsszal, amikor apjának tett ígéretét valóra váltva a baseballal is megpróbálkozott, kevés sikerrel – visszatérése után viszont nyert még három gyűrűt. 

Hozzá hasonlóan Chamberlain is 30,1 pontos átlagot tudott felmutatni karrierje során, amivel holtversenyben vezetik az örökranglistát. A legendás center – aki 100 pontjával minden idők legjobb egymeccses teljesítményével bír – ugyancsak jól értett más sportágakhoz is, nevezték őt röplabdatorna legjobb játékosának, atlétikai pályákon, távol- és magasugrásban is jeleskedett, de az ökölvívás, a labdarúgás és az amerikai futball sem állt tőle távol.

Tim Duncannek sem kell elbújnia mellettük, ötszörös NBA-bajnokként vonult vissza 2016-ban, miután 1997-ben 1/1-esként elvitte őt karrierje egyetlen csapata, a San Antonio Spurs. Az 1976-os születésű sportoló ugyanakkor az amerikai Virgin-szigeteken úszóként is próbálkozott, hogy kijusson az 1992-es olimpiára (nővére, Tricia az 1988-as szöuli játékokra ki is jutott!), mielőtt a Hugo hurrikán elsöpörte városa egyetlen olimpiai szabványoknak megfelelő medencéjét. A nagy tehetségként feltűnő Timnek így az óceánban kellett készülnie, a cápáktól való félelme viszont letörte lelkesedését, és végül a kosárpályákon kötött ki. Az olimpiára így is kijutott, pechére 1992 óta egyedül 2004-ben (amikor ő játszhatott) nem lett aranyérmes a Team USA.

Olimpiai bajnok volt, magyar válogatott futballista lett, épületeket tervezett

Maradjunk kicsit a víznél! A Guttmann Arnold néven született Hajós Alfréd neve alighanem mindenkinek ismerősen cseng, ha másért nem is, azért, mert az ő nevét viseli a margitszigeti uszoda. Persze azt is jó eséllyel tudja szinte mindenki, hogy 1896-ban ő volt Magyarország első olimpiai bajnoka, ráadásul két aranyat is nyert, 100 méteren és 1200 méteren sem volt nála gyorsabb úszó.

A napra pontosan 145 évvel ezelőtt, 1878. február 1-jén született Hajós atletizált is, labdarúgóként bajnok lett a BTC-vel, bemutatkozhatott a magyar válogatottban, amelynek volt szövetségi kapitánya is, de ténykedett játékvezetőként is. Nem csupán a sportpályákon alkotott maradandót, hiszen számos nevezetes épületet ő tervezett építészmérnökként, mint például a debreceni Aranybika szálló, az immár az ő nevét viselő Nemzeti Sportuszoda, a Millenáris Sportpálya vagy éppen a Weidlich-palota.

Világrekorderből filmsztárrá vált

Johnny Weissmullert sem nagyon kell bemutatni, a Weissmüller János néven Szabadfalván született amerikai olimpikon úszó öt ötkarikás aranyérme mellett vízilabdában is szerzett egy medáliát, 1924-ben, Párizsban bronzot nyert az amerikai csapattal.

Az első úszó volt, aki egy percen belül úszta le a 100 métert, karrierje során 67 világrekordot állított fel.

Később filmsztárként szerzett hírnevet, ő formálta meg Tarzant, a majomembert, ami után még 11 folytatásban és megannyi más filmben szerepelt.

Kicsit hasonlít a helyzete Carlo Pedersoliéhoz, aki első olaszként fért be egy perc alá, vett részt olimpián, és nyert olasz bajnoki címet a Lazio vízilabdacsapatával – mielőtt Bud Spencerként világhírű színész lett. 

Olimpiai arany, télen-nyáron

Eddig 139 sportoló vett részt nyári és téli olimpián is, közülük pedig hatan mondhatják(/ták) el magukról, hogy mindkettőn érmesek lettek, és ketten azt, hogy mindkét viadalon szereztek aranyérmet.

Eddie Eagan 1920-ban ökölvívóként bizonyult a legjobbnak félnehézsúlyban, tizenkét évre rá pedig az amerikai bobcsapat tagjaként ért fel a csúcsra.

Gillis Grafström az egyetlen, aki egyéni versenyzőként tudott télen és nyáron is nyerni, de nála is van egy kis csillagos megjegyzés, hiszen a svéd műkorcsolyázó 1920-ban még az antwerpeni nyári játékok keretén belül nyert a jeges sportágban, 1924-ben és 1928-ban viszont már a téli olimpián kapott helyet a sportága.

A kanadai Clara Hughesnak ez nem jött össze, de az 1996-os olimpián kerékpárosként két bronzot szerző kiválóság büszkélkedhet egyedül azzal, hogy mindkét játékon legalább két medáliát gyűjtött. A 2006-os torinói téli viadalon női 5000 méteres gyorskorcsolyában az arany is meglett már neki, ugyanebben a versenyszámban 2002-ben és 2010-ben is bronzot szerzett, ahogyan Torinóban üldözéses csapatversenyben is a dobogó harmadik helyére állhatott fel.

Hozzunk ide gyorsan egy magyar vonatkozást is azért, a 24 éves Jászapáti Petra a tavalyi pekingi téli olimpián vegyes váltóban rövidpályás gyorskorcsolyában bronzérmet szerzett, 2020-ban pályakerékpáros országos bajnoki címeket szerzett, 2022-ben pedig csapatsprintben Eb-hatodik lett.

A legfiatalabb wimbledoni bajnokból olimpikon íjász

Vissza a hőskorba, az 1871. szeptember 24-én született Charlotte „Lottie” Dod a wimbledoni teniszbajnokság történetének legfiatalabb női egyes bajnoka lett 1887-ben, 15 évesen, hogy aztán 1888-ban, 1891-ben, 1892-ben és 1893-ban is a csúcsra érjen.

A rakett mellett mással is ügyesen bánt, nyert golfbajnokságot, játszott az angol gyeplabda-válogatottban (amelyet segített megalakítani), és részt vett az 1908-as olimpián, ahol íjászaszatban ezüstérmet szerzett.

Keménykötésű dartsbajnok

A sokak által csak kocsmasportnak tekintett dartsban is találunk azért olyan versenyzőt, aki a nyilak dobálásán kívül máshol is ügyeskedett korábban, a 2021-es PDC-világbajnok Gerwyn Price rögbijátékosként indította sportolói pályafutását, részt vett a 2005-ös U21-es világbajnokságon is.

A ralizó hokifenomén

Hayley Wickenheiser igazi legenda a jégkorong világában, az 1998-as ezüstérme után négyszer lett olimpiai bajnok Kanadával, ő volt az első női játékos, aki nem kapusként teljes idejű profi alkalmazottként játszhatott férfiligában, nyert hét vb-aranyat, nem véletlenül választották be a „halhatatlanok” közé. A 2000-es nyári olimpián a kanadai softballválogatott tagjaként vett részt.

Teemu Selänne az 1988-as NHL-draft 10. választottjaként lett a Winnipeg Jets játékosa, majd erősítette az Anaheim Ducksot, a San Jose Sharks és a Colorado Avalanche együttesét is. A ligában szerzett 684 góljával finn rekorder, és összességében is a 12. helyen áll. Neki a válogatottal olimpián és vb-n is az ezüst volt a csúcs, 2007-ben az Anaheimmel viszont bajnok lett. Kétszer is részt vett a rali-világbajnokság finnországi futamán, 1997-ben a 33., 1998-bana 24. lett Teukka Salama álnéven.

Jöjjön még egy hőskori idol, Lionel Conacher 1925 és 1937 között játszott az NHL-ben, védőként 494 meccsen 185 kanadai pontot termelt, 1934-ben a Chicago Black Hawks, 1935-ben a Montreal Maroon színeiben nyert Stanley-kupát. Igazi szenvedélye viszont a futball volt, a kanadai ligában (CFL) tagja volt az 1921-ben Grey-kupát nyerő Toronto Argonautsnak, Carl Voss és Joe Miller mellett csak ő nyert bajnoki címet ebben a két sportágban. Ügyes volt még ezen kívül lacrosse-ban és baseballban is, de ökölvívóként és birkózóként is megállta a helyét.

Kapuból a ketrecbe

Térjünk rá a cikkünk alapjául szolgáló labdarúgásra!

Lev Jasin forradalmasította a kapusposztot, nem véletlen, hogy máig ő az egyetlen, aki megkapta az Aranylabdát (1963-ban). A rendkívül atletikus, páratlan reflexekkel megáldott sportoló nemcsak a futballpályán, hanem jégkorongban és bandyban is jeleskedett, ugyancsak a kaput igyekezett megóvni a góloktól.

Modern kori megfelelőjének Petr Cech neve ugorhat be számunkra, hiszen a többször is Európa legjobb kapusának megválasztott játékos, aki a Chelsea-vel Bajnokok Ligáját és Európa-ligát is nyert, jelenleg hokikapusként ténykedik.

Hogy még néhány példát hozzunk a sportágból, a spanyol válogatott korábbi kapitánya, Luis Enrique Ironman-versenyen és maratonokon is állt rajthoz, a legendás Paolo Maldini teniszversenyen próbálkozott párosban, a Tottenhamet erősítő Ivan Perisic pedig horvát válogatott strandröplabdázó is volt.

Hogy Gareth Bale számára a golfban mi lehet a kifutás, az persze még a jövő zenéje.

(Borítókép: Jordan Brand via Getty Images)