A sportolók mellett az edzők is „belehalnak” a sikertelenségbe

Három látványsportág, a kosárlabda, a kézilabda, valamint a vízilabda élvonalának tabelláját vizsgálva jutottunk el három csapathoz és három vezetőedzőhöz, akik készséggel beszéltek az Indexnek a mindennapi élet nehézségeiről.

Jót nehéz, rosszat minek mondani?

Kovács Dénes nincs egyszerű helyzetben: ha nem lenne elég a múlt szombati, Győr elleni megsemmisítő vereség, a Baranya megyei alakulat eddigi 19 meccséből mind a 19-et elveszítette az idei pontvadászatban.

Mit tud mondani egy edző a játékosainak egy közel százpontos kudarcot követően az öltözőben?

Őszintén? Igazából semmit. Éppen ezért nem is mentem be a mérkőzés után a lányokhoz. 

Még akkor is, ha teljesen másért küzdünk, és összehasonlíthatatlanok a két egyesület közti lehetőségek. Éppen ezért részcélokat fogalmazunk meg a mérkőzéseinkre, amelyekből sajnos most egyet sem tudtunk megvalósítani. Amikor egy negyed után 42–6-ot, félidőben pedig 82–17-et mutat az eredményjelző, totálisan elmegy a kedv és az önbizalom. Így hiába beszéltük meg, milyen technikai vagy taktikai elemeket kellett volna végrehajtanunk, nem rajtunk múlt a különbség.

Ehhez a differenciához vélhetően az is kellett, hogy a győriek a kezdő sípszótól az utolsó dudaszóig komolyan vették a mérkőzést. Melyik a jobb, ha ez történik, vagy ha esetleg a biztos vezetés tudatában némileg visszavesznek az ellenfelek?

Voltak már súlyos vereségeink, de ilyen még soha. Természetesen az ellenfelek azzal tisztelnek meg minket, ha az elejétől a végéig komolyan veszik a mérkőzéseket, így emiatt szemernyi rossz érzés sincs bennem a győriek felé. De össze sem lehet hasonlítani a kereteket, náluk a 11., 12. játékos is válogatott szintű kosaras, aki ha pályára lép, nyilván szeretné megmutatni, hogy előbb van a helye a rangsorban. Bár egyszer mi kerülnénk olyan helyzetbe, hogy az legyen számomra a meccs legnagyobb kérdése, elérjük-e a közte százat...

Önt és a szakmai stáb többi tagját ugyanúgy vagy máshogy viselik meg a folyamatos kudarcok, mint a játékosokat?

Aki valaha sportolt, vagy megfordult ebben a közegben, az tudja, hogy arról szól ez az egész, azért készülsz, dolgozol egész héten, hogy legyőzd a riválisodat. Ha ez nem sikerül, az rányomja a bélyegét a hétköznapokra. Amikor szünet nélkül jönnek a vereségek, az nyilván engem is rendkívül rosszul érint. De ha én sem hinnék a változásban, ha nem lennék pozitív, ha nem próbálnék felismerni jó dolgokat, találni részsikereket, onnantól hitelemet veszíteném a lányok előtt, ez pedig sohasem fordulhat elő.

A mentális felkészítésre van lehetőségük, akár coach, akár sportpszichológus segítségével?

A lehetőségeink korlátozottak, pedig egy ilyen szakemberre mostanság legalább akkora szükségünk lenne, mint egy új, meghatározó játékosra... A másodedző kollégámmal ketten próbáljuk megtalálni a megoldást. Sokat beszélgetünk a játékosokkal, igyekszünk különféle csapatépítő dolgokkal előrukkolni, de csak remélni tudom, hogy eredményre vezetnek majd.

Azért is érthetetlen a mostani mélyrepülés, mert 2014-ben magyar bajnoki címet ünnepelhetett a PINKK, emellett a közelmúltban a bajnokságban és a Magyar Kupában is két-két bronzérem került a vitrinbe. Mi történt a klubbal?

Rengeteget változott a bajnokság, a legtöbb rivális olyan anyagi lehetőségekkel bír, amelyek pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak. Ezekkel a mi költségvetésünk nem tudja felvenni a versenyt, nem tudunk belemenni egy licitháborúba, ha átigazolásokról van szó. A légiósokkal sem volt mostanában szerencsénk: az irányítónkat kivásárolta egy lengyel sztárcsapat, aki a mi szintünkön nagyszerű számokat produkált. Nem véletlenül figyeltek fel rá, majd vitték el. Egy ukrán lány a háború kitörését követően úgy döntött, hazamegy a családjához, a harmadik, amerikai kosaras pedig emberileg és szakmailag sem illett a csapatunkba. Fiatal együttes a miénk, leginkább egyetemista játékosokból áll, és a vezérszerepre sajnos a rutintalanság miatt egyelőre senki nem alkalmas. A játékosok munkamoráljára és akarására egy szavam sem lehet, de hiába van rendben a támadójátékunk és a védekezésünk edzéseken, illetve az egymás elleni játék során – vagyis a saját szintünkön –, az NB I magasabb nívót képvisel, a mostani szezonban meg különösen. Ettől függetlenül nem kérdés, hogy szeretnénk bennmaradni az élvonalban. Magyarországon ez az egyetlen profi osztály, így a sikertelenség ellenére is azon leszünk, hogy meghosszabbítsuk a tagságunkat.

Cegléden már az induláskor tudták, nehéz év vár rájuk

Egy laikus magyar kézilabda-szurkoló tudja, hogy a férfibajnokságban létezik az OTP Bank-Pick Szeged és a Telekom Veszprém, néhányan talán azzal is tisztában vannak, hogy az őket követő Tatabánya, Ferencváros, Balatonfüred trió hasonló játékerőt képvisel, utána viszont alighanem azt gondolná, hogy nagyjából kiegyenlítettek az erőviszonyok. A tabella azonban másról árulkodik. A Cegléd 15 fordulót követően egy sikerrel és 14 vereséggel szerénykedik a mezőny végén.

„A gazdasági helyzetünk sem túl rózsás, ennél azonban sokkal fájóbb, hogy évek óta speciális szituációban vagyunk, immár a harmadik szezonunkat töltjük »albérletben«. Márpedig aki megtapasztalta, milyen a hangulat egy hazai mérkőzésen Cegléden, tudja, micsoda hendikep ez az ellenfeleknek” – mondta az Indexnek Nagy Károly vezetőedző, majd így folytatta: „Természetesen hálásak vagyunk az abonyiaknak, hogy befogadtak minket, de a 150 férőhelyes tornacsarnok, amely három éve az otthonunk, nem tudja visszaadni a Ceglédi Sportcsarnokot és az olykor ezerfős közönség biztatását.”

A fény már látszik az alagút végén, legalábbis a szakember elmondása szerint. Áprilisban ugyanis átadhatják a felújított ceglédi arénát – apró szépséghiba, hogy Nagy Károly szerint addig a bajnokságban eldőlnek a lényegi kérdések... Az együttessel kapcsolatban a mester elárulta, leginkább olyan fiatalok alkotják a Pest megyei alakulat keretét, akik vagy perifériára kerültek más NB I-es kluboknál, vagy kinőtték az NB I/B-t, máshol azonban nem kapnak lehetőséget a bizonyításra.

„Ha körbenézünk a riválisoknál, a Dabas, a Fradi, a Csurgó, gyakorlatilag minden ellenfelünk csapatában van olyan tehetség, aki nálunk teljesedett ki, így viszont hosszú távon nehéz csapatot építeni. Ám attól függetlenül, hogy már induláskor tudtuk, hogy nehéz év vár ránk, nem akartuk elvenni a lehetőséget a fiataloktól, így mindenképpen az élvonalban akartuk megméretni magunkat.”

A rutint a 39 éves Mazák Martin mellett a 2,5 évet kihagyó, ennek ellenére még nagy terveket szövögető Imán Dzsamáli jelenti. A négyszeres magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes balátlövő súlyos sérülését követően Cegléden szeretné újra felépíteni magát. Ebben nagy segítségére lehet a nyáron az egyesülethez szakmai igazgatóként csatlakozó, 247-szeres válogatott Császár Gábor, aki februárban újra mezt húzott, és immáron nemcsak a pályán kívülről, hanem belülről is próbálja kirángatni a gödörből a csapat szekerét.

„Természetesen óriási dolog, hogy Imánhoz és Csaszihoz hasonló ikonokkal kézilabdázhatnak együtt a srácok, tőlük sem lehet azonban megváltást remélni, hiszen egyikük most próbálja felépíteni magát egy hosszú kihagyást követően, a másikuk pedig kis túlzással egy év után fogott újra kézilabdát. Edzőként nekem kell mérlegelnem, mikor és mennyi időre küldöm őket pályára, ez azonban korántsem olyan egyszerű feladat, mint ahogyan esetleg kívülről annak tűnik.”

De vajon mi a helyzet a folyamatos vereségekkel, azt hogyan tudja feldolgozni egy Nagy Károlyhoz hasonló, sikerorientált szakember? 

Vékony pallón egyensúlyozunk, úgy kell feldolgozni a kudarcokat, hogy közben ne tegyünk még nagyobb terhet a fiúkra. Akkor ugyanis a maradék önbizalmukat is elveszítik, kiélezett szituációkban még görcsösebbé válnak. Ebben segítségünkre van Csernus Imre pszichiáter, aki heti egy alkalommal foglalkozik a csapattal és a játékosokkal, de őt is érték már meglepő dolgok, hiszen a fiataloknál az ego az egekben, ha viszont valaki előtérbe helyezi a hibáikat, és negatív kritikát fogalmaz meg velük szemben, azt nehezen viselik...

Szerencsére a Liga Kupa egyébként valamelyest kárpótol minket, és tartja bennünk a lelket, ott ugyanis nem játszhatnak légiósok. Ez a mi szempontunkból kedvező – meg is nyertük a négyes csoportunkat a Gyöngyös, a Dabas és a Kecskemét előtt.”

A bajnokságban egyelőre várat magára a második ceglédi siker, ám pénteken kulcsfontosságú bajnoki mérkőzés vár a jelenleg utolsó, 14. helyen álló gárdára. A 12. Veszprémi KKFT-t fogadják a Pest megyeiek, egy esetleges bravúrgyőzelem pedig rengeteget számíthat a bennmaradásért vívott csatában, ezzel Nagy Károlyék is pontosan tisztában vannak

„Nem mi vagyunk az esélyesek, már csak azért sem, mert a veszprémiek az Európa-ligának köszönhetően hozzá vannak szokva a sorozatterheléshez és a nagyobb sebességű kézilabdához. Ettől függetlenül nem lehet más a célunk, csakis a győzelem, a nehézségeink ellenére ugyanis mindent megteszünk azért, hogy a következő szezont is az NB I-ben töltsük. És hogy mi dönthet? Kapuban minimum azt a teljesítményt kell hoznunk, amit az ellenfél hálóőre. Ha ugyanis hátulról megkapjuk az extra támogatást, az még a legnagyobb sztárokat is elbizonytalanítja, számos példát láttunk erre a nemrég lezárult világbajnokságon.”

Ha óvatosan hatsz a lelkükre, a falon is átmennek érted

A női vízilabda ob I-ben a hét közepéig egy győzelemmel és 12 vereséggel a Szeged alakulata volt a sereghajtó. Szerdán azonban Varga Tamás együttese hazai medencében 9–8-ra legyőzte a Győrt, ezzel elmozdult az utolsó helyről – a szakember így érthetően felhőtlen boldogsággal nyilatkozott az Indexnek.

Egy sikerrel és tizenkét kudarccal mennyire volt nehéz a mindennapi munka hónapokon keresztül?

Nagyon... Tisztában vagyunk azzal, hogy az élmezőny csapatai más dimenziót képviselnek hozzánk képest, de sajnos a közvetlen riválisok ellen sem tudtunk pontokat szerezni, ez pedig meglátszott a csapaton. Ahogyan az is, hogy betegség miatt sajnos a közelmúltban több meccsen sem ülhettem a kispadon, márpedig ha a hajó kapitánya nincs a fedélzeten, sokkal könnyebben kap léket a hajó... Ettől függetlenül folyamatosan azt sulykoltuk a lányoknak, hogy a negatív sorozatunk ellenére koncentráljanak a Győr elleni összecsapásra, egyfajta felkészülésként tekintsenek a többi bajnokira. Az edzésmunkát is eszerint állítottuk össze a kollégákkal, ez a mérkőzés volt a fókuszban. A mi helyzetünkben sajnos igenis súlyozni kell, éppen ezért vagyok rendkívül büszke rájuk, hiszen edzőként hiába találok ki egy koncepciót, ha nem találok értő fülekre. Ők azonban megértették és átérezték a helyzetünket, mindent ennek rendeltek alá, amelynek végül egy rendkívül fontos és csodálatos győzelem lett az eredménye.

Talán meg sem kellene kérdeznem, mégis megkerülhetetlen: ezek után mit jelentett a klubnak a szerdai győzelem?

Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy egészséges embernek infúzión beadnak egy adrenalinbombát, és onnantól kettőzött energiával veti bele magát a mindennapi életbe. Elképesztő gátakat szakított át a csapatban, ami remélhetőleg már az alapszakasz végéig elkísér minket. Amire pedig külön büszke vagyok, és ezt elmondtam a játékosaimnak is: nem arról volt szó, hogy a végén egy szerencsés góllal valahogy behúztuk a meccset, hanem végig vezetve uraltuk azt. Folyamatosan két-három gólos előnyben vízilabdázhattunk, egy percig nem forgott veszélyben a siker, ez pedig megerősített abban, hogy a legkiélezettebb szituációkban mentálisan ezek a fiatalok tökéletesen alkalmasak az élsportra és a magyar első osztályra.

Ha már a mentalitást említi, csupán a sztereotípiákra hagyatkozva érdeklődnék, hiszen van viszonyítási alapja: mennyivel kell egy női csapattal szemben érzékenyebben kritikát megfogalmazni egy férfiegyütteshez képest?

Abszolút jogos a kérdés, a válaszom pedig az: nagyon! Volt szerencsém férfi felnőttcsapatoknál edzősködni, a DVSC-vel például a LEN-kupa elődöntőjében is jártunk, a magyar bajnokságban pedig többek között a Honvédot megelőzve végeztünk az ötödik helyen. Teljesen más pedagógiai és szakmai módszereket igényel egy női és egy férficsapat. 

Kellő lendületet adhat a Győr legyőzése az ob I-es tagság megőrzéséhez ?

Ezt egyelőre merészség lenne kijelenteni, de a hitünket visszaadta, ez teljesen egyértelmű. Az alapszakaszban elért helyezés „csak” abból a szempontból lényeges, hogy a helyosztóknál kinél lesz a pályaelőny. Az előző szezonhoz képest öt kulcsemberünk távozott, ezt bármelyik csapat megérezné, osztálytól és helyezéstől függetlenül. De nem szeretnénk kifogásokat keresni, így a jelenlegi helyzetünkben akarunk bennmaradni az első osztályban!

(Borítókép: https://www.facebook.com/cegledhandball)