Az amerikai modell a példa, de most még gyerekcipőben járnak

Péntektől hétfőig Debrecenben a város, az egyetem, a DEAC, valamint a MEFS közös szervezésében rendezik a Magyar Egyetemi–Főiskolai Országos Bajnokságok Fesztiválját. A MEFOB FESZT lényege, hogy egy helyen és egy időben több egyetemi országos bajnokságot rendeznek, kiegészítve több szabadidősportos eseménnyel. A cél, hogy felhívják a figyelmet az egyetemista korosztály számára a rendszeres sport fontosságára és közösségformáló erejére, másrészt pedig a szervezők az eseményre a 2024-es Európai Egyetemi Játékok főpróbájaként tekintenek, amelynek Debrecen és Miskolc közösen ad otthont.

Balogh László az Indexnek arról beszélt, hogy Debrecenben az egyetemi kultúra szerves része a sport, a fizikai aktivitás.

„Van több mint nyolcszáz olyan hallgatónk, akik sporttudományi képzésben vesznek részt, míg fél évente hatezer nem sportszakos hallgatónak tartunk egyetemi testnevelésórát. Ezen felül további nyolcezer egyetemi polgár van, akik az egyetem által szervezett különböző sportfoglalkozásokon, egészségmegőrző programokon vesznek részt. A polgárok alatt azokat értjük, akik az egyetemen dolgoznak. Ezen felül itt van a DEAC, amelynek további 3500 tagja van, többen sportáguk legjobbjai között szerepelnek, csapatsportágban az első osztályban játszanak. Amennyiben ezeket összeadjuk akkor közel húszezer, rendszeresen sportoló, egyetemhez köthető személyről beszélhetünk. Erre a számra méltán lehetünk büszkék!”

Az igazgató hozzátette: hazánkban először Debrecenben vezették be a sportösztöndíjrendszert, majd ahhoz kapcsolódóan a mentorrendszert, amelyben egy vezető egyetemi oktató és egy hallgató segíti az élsportoló egyetemistát tanulmányaiban, az egyetem elvégzésében.

Százkilencven fölött a sportösztöndíjasok száma

„Ez nálunk abszolút kiemelt feladat, prioritást élvez, divatos mai szóval élve – bár volt erre már példa száz éve is –, kettős karriert vagy életpályamodellt tudjunk nyújtani, amelyben a már csúcson lévő sportolókat tudjuk támogatni. Illetve akikről nagyon sokan hajlamosak megfeledkezni, nálunk viszont erős igény jelentkezett arra, hogy ne így tegyünk, azok a sportolók, akiket egyetlen lépés választ el az élmezőnytől.

Százkilencven fölött van azoknak a száma, akik most a debreceni egyetem hallgatójaként sportösztöndíjat kapnak. Ebbe a kategóriába azok tartozhatnak, akik minimum a hazai élvonalban szerepelnek, de inkább azt mondom, hogy válogatott szintű versenyzőként kell megjelenniük.”

Balogh László kiemelte: Debrecenben máshogy gondolkodnak a sportról, másként tekintenek a sportra, mint általában a magyar felsőoktatási intézmények. Mintegy megerősítve ezzel Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárjának véleményét. Balogh hozzátette: tizenöt évvel ezelőtt amerikai mintát alapul véve nekiálltak felépíteni egy sportrendszert, és azt tapasztalták, hogy kifejezetten erős közösségépítő tud lenni egy egyetemi klub, valamint az arra épülő egyetemi sport.

„Ebbe bátran, mindenféle félelem nélkül bele kell vágni, mert az egyetemi közösség az egyetemi identitás miatt nagyon szereti és élvezi a sportot. Talán nem túlzó kijelenteni, hogy nálunk az elsőszámú közösségépítő a DEAC-, valamint az egyetemi sportcsalád. Tapasztalat továbbá az is, hogy akiknél a sportolás iránti motiváció még nem feltétlen jelent meg, de a sportversenyeken, a mérkőzéseken, sportos közösségi rendezvényeken azért már szívesen ott van, akkor ennek kapcsán csak idő kérdése, hogy mikor érik el a folyamat odáig, hogy ő is aktivizálja magát.”

Az igazgató szerint nincs jelentősége annak, éppen ezért szétválasztani sem érdemes, hogy valaki a sport mellett tanul, vagy a tanulás mellett sportol.

„Mindenhol azt hirdetjük és hangsúlyozzuk, hogy ez a kettő összetartozik és kiegészíti egymást. A kettős életpálya, hogy sportolj és tanulj együtt, segíteni fog abban, hogy a másik tevékenységben is még jobb legyél. Saját példáink sorát említhetném Kozák Lucától kezdve Senánszky Petrán át Battai Sugár Katinkáig, vagy olimpiai bajnokként Risztov Évát és Berki Krisztiánt, akik nálunk végeztek. Az élsportolónak igenis a segítségére van, ha közben a tanulmányaira is koncentrál.”

Nagy általánosságot nézve az iskolaváltásokkal 14-15, majd 18-19 éves korban az érintett fiatalok részéről mindig jött egy életmódváltás, és amíg előbbi időszakra is jellemző, hogy sokan akkor szakítanak a rendszeres sportolással, a második váltásnál hatványozódik a létszám. Balogh László szerint a sportos egyetemi modell abban a tekintetben is a fiatalok segítségére lehet, hogy csak 22-23 éves korukra kelljen meghozni azt a döntést, a sportnak milyen szerepet szánnak életük következő időszakában.

A lemorzsolódás aránya fiatal felnőttkorban  a legnagyobb, hiszen az ifi korosztályból kiöregedve akkor már a felnőttek között kellene helytállnia egy sportolónak, de sokan nem férnek oda, különböző okok miatt. Pedig lehet, hogy a többségnek csupán pár évre van még szüksége, de mielőtt ez kiderülne, a sport számára már elveszítettük. Erre az átmenetre a legjobb megoldást egy egyetemi klub jelentheti, ahol az élvonallal versenyezhet, de közben mégsem annak a legtetején kell helytállnia. Pont az egyetemi évek alatt lesz meg annak a lehetősége, hogy végérvényesen eldőljön: esélyes arra, hogy a legjobbak között is a csúcsra érjen vagy sem. De közben azért megszerzett egy diplomát, és ha nem lesz profi sportoló, mert az élete úgy hozta, akkor azért van a kezében egy hivatás, amiből meg tud élni.”

Balogh László szerint a rendszer egyelőre leginkább még azért nem tart itt, mert több évtizedes beidegződéssel küzd, miszerint az egyetemi sport „úri huncutság, focizunk, sörözünk egyet”.

„Ami természetesen a mai napig megvan, csak közben ott van a másik, élsportos és versenysportos része. Az országos sportági tagszövetségek és a magyar sportrendszer sem tud egyelőre mit kezdeni azzal, hogy – magunknál maradva  –  miként tegyünk egy DEAC-ot olyan tradicionális klubok közé, mint Ferencváros, a Honvéd, az Újpest meg az MTK.”

A fesztivál-elképzelés működik

A négynapos, nyolc sportágat (atlétika, cheerleading, ultimate frizbi, sakk, tenisz, kosárlabda, futsal, vízilabda) és mintegy ezer sportolót felvonultató debreceni MEFOB FESZT megrendezése 35 millió forintba kerül, amit a városi szereplők és MEFS rakott össze. Utóbbi szervezet főtitkáraként Juhász Péter elmondta: ők 15 millió forinttal, költségvetésük közel a tíz százalékával szálltak be a rendezésbe. A sportvezető kiemelte: tavaly Miskolcon, az első alkalommal megrendezett MEFOB FESZT remek lehetőség és rendkívül jó tanulóév volt a szervezőknek, hogy lemodellezzék azokat, amelyeket majd alkalmazni szeretnének jövőre az Európai Egyetemi Játékokon, illetve a MEFS-nek is, hogy mi az, ami valóban működőképes az országos bajnokságokat illetően és mi az, ahol változtatásokra van szükség.

Tehát az, hogy közel vagy talán több is mint ezer egyetemista három-négy napon keresztül nyolc-tíz sportágban megméreti magát és együtt van, ez egyrészt egybecseng a MEFS-nek a célkitűzéseivel, hogy építsük a közösségeket és azok, akik adott esetben csak a folyosón találkoznak egymással az egyetemen, így szerezhetnek tudomást arról, hogy hozzájuk hasonlóan a társuk is versenyszerűen sportol. Vagy ilyen körülmények között találkoznak, ismerkednek meg másik hallgatótársukkal egy másik egyetemről, ami mindenképpen jó dolog. Az ehhez kapcsolódó elemeket szeretnénk is megtartani, tehát a sportrendezvények mellett a kiegészítő programokra ezúttal is nagy hangsúlyt fektetünk.”

Juhász Péter hangsúlyozta: a sportágak listáját részben meghatározza a hazai versenyprogram, másrészt pedig az, hogy melyik szakági szövetség lát benne fantáziát, áll a kezdeményezés mellé szakmai és anyagi segítséggel, illetve melyik érzi fölöslegesnek.

„Az lenne az ideális, ha a sportágak részéről is versenyhelyzet alakulna ki. Mert a helyszíneket illetően szerencsére már ez a helyzet. Tavaly Miskolcon az első ilyen fesztiválnál nem tudhattuk, milyen lesz a fogadtatás, csupán annyi volt a terv, hogy Debrecenbe azért még eljövünk, hogy itt is megtartsuk a főpróbát. Aztán Miskolcon egy zártkörű eseményen, amit a miskolctapolcai barlangfürdőben tartottunk, formálisan bejelentkezett rendezőnek Győr, ahol jövőre lenne a fesztivál, majd 2025-re az akkor százéves Testnevelési Egyetem apropóján Budapest lehet helyszín. Ott tudtam megnyugodni, hogy a termék életképes, mert előtte azért ott volt a gombóc a gyomromban napokig. Mindezt úgy, hogy nem reklámoztam, nem tukmáltam senkire, és már három évre megvolt a rendezőnk. Persze, a fejlesztési ciklusokon át kell esni, a hibákat, hiányosságokat korrigálni kell, de láttam, láttuk, hogy van létjogosultsága, és a fogadókészség is adott volt. Idén már könnyebben ment a dolog.”

„Jó lenne, ha az országos szakszövetség programterveiben úgy készülne a saját egyetemi versenyével, hogy azzal becsatlakozik a MEFOB FESZT-re. A szövetségekben azonban nagyon eltérő ennek az egyetemi bajnokságnak a helye. Van például olyan, ahol erre nulla forintot áldoznak, máshol a versenyprogramot nem tudtuk összeegyeztetni, de akadt, amelyik nem tartotta fontosnak, hogy egy multisporteseménynek legyen a részese. A jövőnk egyik nagy feladata, hogy őket megnyerjük. Nem a szavainkkal, hogy gyertek már, majd meglátjátok, milyen jó lesz, hanem a tetteinkkel. Én a munkában hiszek. És, ha híre megy, hogy ez valami különleges esemény, nagyobb a körítése, hírértéke, a résztvevők milyen jól érzik magukat, akkor reményeink szerint a most távolságtartók vagy éppen elutasítók átértékelik korábbi véleményüket, majd felkeresnek minket azzal, hogyan és miként lehetne becsatlakozni.”

Nekik is dönteniük kell: mennyiség vagy minőség

A főtitkár kifejtette: a rendező város kapacitása is határt szabhat annak, mennyi sportág kerülhet be a fesztiválra, illetve a jövőt tekintve kérdés, milyen irányba mozduljanak el.

„Ebben az a nehéz, hogy nem tud három-négy napnál hosszabb lenni a fesztivál, és erősen függ a létesítményektől, azok mennyiségétől, elhelyezkedésétől és színvonalától, valamint a szálláshelyek számától. Ilyen szempontból a tökéletes helyszín Debrecen, hiszen ennél csak szerényebbek vannak idehaza. Amennyiben márkaértéke lesz a fesztiválnak, sikerül felépíteni, eljuthatunk egy döntési pontra. Például a minőséget szem előtt tartva kiemelhetjük a csapatsportokat, de akkor biztos nem éri el a résztvevők száma az ezer főt, mert a sportági négyes döntők limitálva vannak, cserébe viszont olyan rendezvény lenne, ami a top, és a valóságban is hasonlít kicsit az amerikai, angolszász modellre. Vagy azt mondjuk, hogy nyissuk ki, karoljunk fel kevésbé ismert, nem feltétlen tradicionális sportágakat, ahol aztán alacsonyabb létszámmal, de több sportággal lehetne megjelenni. Mint minden más vállalkozás életében valószínű a fesztivál is elérkezik majd oda, hogy dönteni kell: minőséget ad vagy mennyiséget. Most viszont még annyira gyerekcipőben járunk, hogy lényegében mindennek örülünk.”

Juhász Péter kiemelte: aki azt mondja, hogy az egyetemi sport vakvágány meg elfekvő, az a saját sportágát és az egyetemi sportot sem látja jól.

 Sok szövetségnél ez viszont most még inkább nyűg. Nem tervez vele a költségvetésében, nem akar vele foglalkozni, vagy az adott korosztály részvétele a sportágban nem számottevő. De utóbbi változik, ennek megfelelően kellene változnia a vezetői koncepciónak is, csak az valamiért nem, vagy lassan történik. A jövő évet illetően ebben a tekintetben mindent annak rendelünk alá, hogyha máshol nem, akkor a 2024-es, debreceni és miskolci közös rendezésű Európai Egyetemi Játékokon rangot szerezzünk az egyetemi sportnak. Az egyetemi világjátékoknak megfelelő Universiadén résztvevő vagy ott akár érmes versenyzők hatvan-hetven százaléka az egyrészt megjárta az olimpiát is, másrészt arányait megtartva ott is dobogóra léphetett.”

Juhász Péter elmondta: nem áll szándékában túldimenzionálni az Európai Egyetemi Játékokat, nem akarják azt a világ legszínvonalasabb sporteseményeként beállítani, de hazánkban aligha lesz másnak olyan tapasztalata, mint nekik, akik a tervek szerint húsz körüli sportággal multisporteseményt megszervezésére készülnek Magyar országon .

„Minden adott ahhoz, hogy megmutassuk magunkat és azt, hogy az egyetemi sportot érdemes komolyan venni. Bár anyagilag nem áll túl jól a projekt, mert egy 2019-es kormányhatározat rendelkezik a finanszírozásról, ami így 2023-ban nagyon kevésnek látszik. Azon dolgozunk, hogy megemeljék, vagy legyen legalább valami kompenzáció, mert, ha ez nincs, akkor a műszaki tartalmon és a sportági felhozatalon is csökkenteni kell. Tizenhárom sportág állandóan szerepel a műsoron, ezek közül kilenc kötelező, négyet pedig választani lehet. Ezeken felül a szervezőkre van bízva, mennyit vállalnak még be, de azokért már fizetni kell: sportáganként tízezer eurós jogdíjat. Nyilván minden multisporteseménynek megvannak a nehézségei, de nekünk nagyon rosszul jöttek az utóbbi időszak eseményei. Ha nincs pandémia és infláció, akkor szűkösen, de meglettünk volna, így viszont legutóbbi számításaink szerint hatvan százalékkal kellene megemelni a 2019-es, 1,2 milliárd forintos plusz 450 ezer eurós büdzsét, ha az akkori műszaki tartalmat meg akarjuk valósítani.”

(Borítókép: Balogh László. Fotó: Debreceni Egyetem)