Huszonhárom gyűrűs menyasszony után újra nyeregben Overdose legendás idomárja

Ribárszki Sándor istállója az Alagi Versenyló Tréningközpont bal sarkában bújik meg, de nem lehet eltéveszteni. Sanyi – ahogy az egyik munkalovas kislány hívja a főnököt – a nyári pályán van, éppen edzést tart. Nosza, guruljunk el a mintegy kilométerre fekvő létesítményhez! Persze szigorúan csak lépésben, mert az íratlan alagi szabály értelmében autózni csak óvatosan szabad, nehogy a félénk angol telivérek megugorjanak.

Mindennek évmilliókra visszatekintő előzményei vannak, hiszen végtére is zsákmányállat a ló, még akkor is, ha adott esetben legalább féltonnás izombombáról beszélünk, amely egyetlen jól irányzott rúgással a másvilágra tudja küldeni támadóját. Ami lehet farkas, medve, hiúz – és ember is.

Leugrott húsz kiló, üres már a pohár...

„Tegnap este 57,9 kiló voltam, ma reggel pedig már csak 57,7 – fogad széles mosollyal az arcán Ribárszki. – Digitális mérleget használok, nincs mellébeszélés, magamat nem fogom becsapni. De pont vége az edzésnek, menjünk az istállómhoz, ott felülök Barbarian Blue hátára.”

Azzal nyeregbe pattan, de nem Barbarian Blue-éba, hanem egy robogóéba, azzal közlekedik a homokos alagi talajon. A 2-es istállónál lefékezünk, Sanyi azonnal a tárgyra tér. 

„2020 februárjában letettem a poharat, és azóta fel sem emeltem. Mondjuk, minőségi italokat ittam, calvadost, Jägermeistert, hasonlókat, de az alkoholból a minőségi is hizlal. Ma már eszembe sem jut a pia. Én ilyen vagyok. Ha valamit elhatározok, akkor arra rááll az agyam, és a múlt már nem játszik. Három éve, persze, még szó sem volt arról, hogy újra nyeregbe szállok – egyszerűen hiúságból tértem át az egészséges életmódra. Nem jöttek rám a ruháim, a nadrágom, a zakóm. Nekem fontos, hogy jól nézzek ki, mindig is adtam magamra, igényes ember vagyok. Szép fokozatosan húsz kilótól szabadultam meg, részben mozgással, sok futással, részben pedig a módszeres, szénhidrátmentes táplálkozással” – mondja a most már határozottan nádszálkarcsú zsoké.

Ribárszki csodareceptje a víz. Minden reggel megiszik egy literrel. A húshoz meg salátát eszik, a krumplit, az édességet száműzte az étlapról. A lovaglással teljes egészében sohasem hagyott fel, telente felült a csikók hátára, de az intenzív edzéseket csak két hónapja kezdte el. 

A lányaival együtt versenyez

„Barbarian Blue nyergében indulok vasárnap, de én csak Egoncsődinek hívom. Nem én vagyok a tulajdonosa, hanem Bíró Gyula, akinek Egon a beceneve, innen az Egoncsődi, mert csődör az istenadta. Két hónapja szólt Egon, hogy be kéne ugratni gátra Barbarian Blue-t, én felültem rá, és ott is maradtam. Hogy miért nem a síkgaloppon indulok, hanem gátversenyen? Ahhoz én túl nehéz lennék, még így, 57 kilósan is. Így, ahogy vagyok, jó a súlyom.”

Nagyon akartak versenyezni, és az apjuk nem állt az útjukba. Olyannyira nem, hogy ő az edzőjük. Vasárnap Sári már lóra is ül, Galiaspeed nyergében indul a Németh Ferenc-kupasorozatban, egy hétre rá pedig már mindkét lány versenyez.

„Biztosan izgulni fognak, Sári egy napon versenyez velem, ez nem akármilyen egybeesés” – mondja büszkén az apa.

Aztán szóba kerül Overdose is, minden idők egyik leghíresebb magyar galopplova. A pej mén a napokban lett volna tizennyolc éves...

„Gyakran eszembe jut... Még simán élhetne, ha nem történik az a katasztrófa – komorul el Ribárszki tekintete. – Tízéves korában kólikát kapott, betoltak egy csövet az orrlyukán, ami rutineljárás, hogy átmossák a beleit, de a cső megsértette a bél falát, Dózi vérmérgezést kapott, és elpusztult. Itt van a síremléke Alagon, pár méterre innen. Fantasztikus kezdés volt, a befejezés szomorú. Tulajdonosváltás, problémák Zoli (Mikóczi, a tulajdonos – a szerk.) körül, minden elromlott.”

Ribárszkit mindenki idomárként, trénerként és lótulajdonosként ismeri, pedig klasszis zsokénak indult. Pályafutása 1980-ban kezdődött, Lepel nyergében nyerte első gátversenyét, majd még ugyanabban az évben ugrólovas sampion lett a Kincsem Parkban. Pardubicében, a 3600 méteres Vági Díjban harmadik volt Dramaturgia nyergében, majd másik nagy kedvencével, Rikyvel is szép sikereket aratott. Hosszú és sikeres éveket töltött Svájcban és Csehországban, közelebbről Morvaországban, 1997-ben tért haza. A mostani trénergárda legsikeresebb és legtapasztaltabb tagja, hatszoros Magyar Derby-győztes a lovaival. Első Kékszalag-sikerét Rodrigóval aratta, a legendás Kállai Pállal a nyeregben, 2000-ben.

Palival szoros barátságot ápoltam, amikor szegény sztrókot kapott 2006 októberében, akkor is együtt voltunk.

Nem csak a lovak rúgnak...

Ribárszkit nem kerülték el a lovassérülések, egy alkalommal, még Csehországban, a második és a kilencedik gerinccsigolyája is eltört, gipszágyba került, a súlya felszaladt 73 kilóra. Három hónappal később újrakezdte, tíz és fél kilót leadott tíz nap alatt, és Haros nevű cseh lova nyergében rögtön második lett. 

„Nekem csak a lovaktól és a nőktől voltak sérüléseim, mindketten rúgtak, ha úgy adódott...” – mosolyodik el a nagy csibész hírében álló Ribárszki. 

Csehország után hamarosan már Münchenben dolgozott egy istállóban, ahol összeismerkedett egy csinos svájci tanulólánnyal, Chantallal, és nemsokára már Zürichbe repült, a szerelem szárnyán. Szép hat évet töltött idilli környezetben. Megnősülni sohasem nősült meg, pedig elmondása szerint huszonhárom jegygyűrűs menyasszonya volt. De esküvő sohasem lett a dologból.

Ha most itt lennének a jegygyűrűim előttem az asztalon, akkor nem lennének anyagi gondjaim.

A két lányának, Mirának és Sárinak Molnár Orsi az édesanyja. Kilenc évig voltak együtt, a fiatal lány Sanyinál kezdett tehetséges amatőr lovasként, aztán szerelem lett a dologból. Sanyi büszke rájuk, a két lányra és az édesanyjukra egyaránt.

„Nem is tagadom, nagy hódolója vagyok a női nemnek. De vissza a svájci évekhez! Fantasztikus életem volt, megbecsültek, televíziós interjúk készültek velem, mai szóhasználattal celeb voltam odakint. Nem hoztam szégyent Magyarországra.” 

Meglehet, még mindig Svájcban élne, de...

„1994-ben, hat svájci év után rám írt a Kerteskői Ménes, hogy jöjjek haza. Nagy nehezen beadtam a derekamat, de nem bántam meg, jó, hogy hazajöttem.”

Hazajött, négylábúi sikert sikerre halmoztak, most pedig vasárnap újra nyeregbe pattan a legendás lovas. Hirtelen elhatározás volt, de ahogy mondja, amit a fejébe vesz, azt végig is viszi...

(Borítókép: Vonczem Gabriella)