Hetven éve egy pillanatra még a Föld forgása is megállt

Suhajda Szilárd tragédiája kapcsán annyit írtak mostanság hazánkban a Föld legmagasabb hegyéről, a Mount Everestről, mint korábban talán még sohasem. A 8848,86 méter magas hegyorom pontos magasságát 1852-ben állapította meg Sir George Everest, a brit térképészről kapta 1865-ben a csúcs a nevét. Csakhogy akkor a tibetiek már évezredek óta Csomolungmának hívták. 

1921 óta kísérleteztek a világ legmagasabb hegyének meghódításával, és hogy ez sikerült-e 1924-ben Mallorynak és Irwine-nak, az a mai napig kideríthetetlen. Ami biztos: mindketten odavesztek, csak azt nem tudni, fölfelé vagy a csúcsról visszatérőben érte őket a halál. (Mallory holttestét 2009-ben megtalálták 8155 méteres magasságban.)

A colos méhész és a kis serpa

Aki viszont elsőnek mászta meg úgy, hogy vissza is tért épségben az alaptáborba, az Edmund (akkor még nem Sir) Hillary és Tenzing Norgay (más írásmód szerint Norkay) volt. Hogy kettejük közül kinek a lába érintette elsőként a csúcsot, azt már sohasem tudjuk meg; rendkívül bajtársiasan azt állították, egyszerre értek fel, ami persze fizikai képtelenség, de mivel a serpa 1986-ban, az új-zélandi méhész pedig 2008-ban elhunyt, titkukat magukkal vitték a sírba.

Az ikonikus színes fotó. Hogy ki a harmadik személy, aki készítette? Az önkioldó…

A két csúcshódító közül a 198 centis, hórihorgas Hillaryt, az aucklandi méhészt azon nyomban lovagi címmel ajándékozta meg a négy nappal később, 1953. június 2-án a Westminster-apátságban megkoronázott II. Erzsébet, a nála jó egy fejjel alacsonyabb serpa élete azonban meglehetősen bonyolult módon alakult. Ahogy ez egy 1954-ben íródott, remek, a The New Yorkerben megjelent riportból kiderül.

A szerző, Christopher Rand lakóhelyén, Dardzsilingben kereste fel az akkor negyvenéves Tenzinget. (Magyar szál: a legendás Tibet-kutató, Kőrösi Csoma Sándor sírja is Dardzsilingben van.) 

Tenzing 1952-ben egy svájci expedícióval már majdnem feljutott a csúcsra, de 150 méterrel a cél előtt a rossz idő miatt vissza kellett fordulnia. Egy évre rá a britek kaptak engedélyt a Mount Everest megmászására. Az expedíciót John Hunt ezredes vezette, három párt választottak ki az egymást követő csúcstámadásokra, Hillary és Tenzing a második párt alkotta. 

Egy csipetnyi rasszizmus

Az expedíciót tíz hegymászó és 350 teherhordó serpa alkotta. A rasszizmus jól tetten érhető volt; a serpák közül egyedül Tenzing kapott szobát, a többiek a földön aludtak.

A csapat május 10-én indult el Katmanduból, a VII-es számú tábort május 21-én érte el, 7300 méteres magasságban. Először a déli csúcsot kellett elérniük, attól 100 méterrel magasabban volt az igazi csúcs. 

Az első pár, Tom és Charles Evans május 26-án vágott neki a csúcstámadásnak, de a déli csúcs sikeres meghódítása után az oxigénpalackjaik meghibásodtak, és vissza kellett fordulniuk. Pedig annyira közel kerültek a célhoz…

A második pár, Hillary és Tenzing május 29-én hajnali 6.30-kor indult el a IX-es táborból. Hamarosan elérték a déli csúcsot, és haladtak tovább. 11.30-kor pedig sikeresen felértek a világ tetejére, ahol negyedóráig fényképeket készítettek, majd elindultak lefelé. De előbb fönt még ástak egy gödröt a hóba, hogy az utánuk érkezőknek hátrahagyjanak némi élelmiszert, hátha szükségük lesz rá. Amikor leértek a táborba, Hillary első szavai ezek voltak egyik társához: „Well George, we knocked the bastard off!”

Szabad és szalonképes magyar fordításban: „Nos hát, George, megmásztuk a dögöt!”

A csúcshoz vezető végső függőleges meredélyt az új-zélandi méhészről Hillary Stepnek, Hillary-lépcsőnek nevezték el. 

Ma már, legalábbis vezetőkkel és légzőkészülékkel, rutinfeladat a Mount Everest megmászása. Van, hogy forgalmi dugó alakul ki a csúcs felé vezető úton:

De vissza az 1954-es remek riporthoz!

Tenzing kis múzeumot rendezett be a dardzsilingi házában. De kétségek között hányódott, mert nem tudta eldönteni, ő most egy hős alpinista vagy csak egy serpa szolga. „Azt hittem, jó világ következik a csúcs meghódítása után. Nem hittem, hogy az következik majd, ami következett.”

Annyian látogatták a kis múzeumot, hogy Tenzingnek délelőtt tíztől délután fél ötig a látogatók rendelkezésére kellett állnia. (Persze belépődíjat szedett…) Amikor a szerző ott járt, megkérdezte, miért vállalja ezt a rengeteg kellemetlenséget.

Az ember, aki keletről jött

„Muszáj – felelte mosolyogva, ragyogó hófehér fogsorát megvillantva. – Ha nem állnék a turisták rendelkezésére, még azt mondanák, nagyképű vagyok.”

További kínos epizód, hogy India és Nepál összeveszett Tenzing nemzetiségén. Amikor elment Londonba a hős, indiai és nepáli útlevelét is magával vitte. Aztán később rendeződtek a dolgok: állampolgárságát tekintve indiai, születését tekintve nepáli, a származását illetően pedig serpa, vagyis tibeti. 

Tenzing Norgay/Norkay, vagy tibetiül Norgya, 1933-ban telepedett le Dardzsilingben, Tibetből érkezve, munkát keresve. Addig, 19 éves koráig jakokat őrzött az apja legelőjén. Maga a szó, a serpa tibeti nyelven annyit tesz: az ember, aki keletről jött.

Tenzing házából, a Gandhi Roadon nem látni az Everestet, csak a Kancsendzöngát, egy másik nyolcezrest. Ahhoz, hogy a Csomolungmát is megpillantsuk, el kell menni a kilátóhoz a Tiger Hillnél, tizenhárom mérföldre Tenzing lakóhelyétől.

A gyarmati időkben a britek menedéknek használták Dardzsilinget, idemenekültek a forró, párás Kalkuttából. Kis piros kocsis hegyi vasút viszi a turistákat a himalájai városba. 

A városka főutcáját, amelyet egykor Calcutta Roadnak hívtak, 1954-ben már átnevezték Tenzing Norkay Roadra. Hiába, a hírnév…

Tenzing az első Everest-expedíciójához 1935-ben szegődött el, aztán a második világháború tíz évre beszüntette a hegymászást. 1952-ben indult újra a biznisz, azonnal Tenzing részvételével. Amikor a cikk íródott, 1954-ben, Tenzing tartotta a világcsúcsot a legtöbb Everest-expedíción történt részvételével. 

Mellesleg, rögeszméjévé vált a csúcs meghódítása. 1953 januárjában tanúk szerint megesküdött, hogy vagy megmássza az Everestet, vagy meghal. 

Inkább megmászta. A halál csak a csúcsmászás után 33 évvel, 1986-ban jött el a kis serpáért. 

(Borítókép: Edmund Hillary és Tenzing Norgay 1953-ban. Fotó:  Alfred Gregory / Royal Geographical Society / Getty Images)