Orosz állampolgárok mostantól nem indulhatnak magyarként műkorcsolya-világversenyeken

A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség új sportigazgatójától egyebek mellett azt kérdeztük,

• mi lett az eddigi ágazati sportigazgató, a sokat bírált Gurgen Vardanjan és volt neje sorsa;
• miért nincs szükség szövetségi kapitányra;
• volt-e tudomása a sportágon belül uralkodó mérgező légkörről;
• kik használhatják a jövőben a Vasas-csarnok jégfelületét;
• lehet-e objektív követelményrendszer egy pontozásos sportágban;
• hogyan lehet, illetve szándékozik-e gátat vetni az orosz inváziónak a sportágban.

Mi van most Gurgen Vardanjannal, a sokat támadott örmény szakemberrel, akinek a május negyedikei elnökségi ülést követően a MOKSZ közös megegyezéssel megszüntette műkorcsolya-ágazati sportigazgató megbízatását? És mi van egykori feleségével, Ipakjan Jeranjakkal, a volt szövetségi kapitánnyal, Sebestyén Júlia valamikori edzőjével?

Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, nem tudom, mi van velük. Én jeleztem az elnökségnek, hogy a szövetségi kapitányi funkcióra nincs szükség, ezt a posztot fölöslegesnek tartom. Lehetséges, hogy vezetőedzői funkciókat létrehozunk az egyes számokhoz. Gurgennel azóta nem találkoztak, hogy három hete felmentették. Tudtommal Magyarországon vannak, de hogy dolgoznának a magyar műkorcsolyasportban, arról nincs tudomásom.

De ugye nincsenek kitiltva a honi műkorcsolyasportból?

Nincsenek. Majd az élet eldönti, hogy fognak-e még dolgozni edzőként.

Egyébként miért érzi ön úgy, hogy nincs szükség a szövetségi kapitányi pozícióra?

Maga a műkorcsolyasport négy szakágat ölel fel: az egyénit – ezen belül is a férfit és a nőit –, a párost, a jégtáncot és a szinkronkorcsolyázást. Nagyon nehéz olyan szövetségi kapitányt találni, aki mind a négy sportágnak a magas szintű képviselője, szakembere. Ezért mondom, hogy vezetőedzőben gondolkodom, aki a különböző szakágakra tud koncentrálni. De azért ne felejtsük el, hogy a vezetőedző és az edzőbizottság szerepe, funkciója többé-kevésbé átfedi egymást. Ha azt látjuk, hogy akár a budapesti, akár a vidéki szakosztályok ellenőrzésére, felügyeletére, a szakmai tanácsadáshoz vezetőedzőre van szükség, akkor kijelöljük ezeket a személyeket. De ha a szakmai bizottságon keresztül biztosított a fejlődés, akkor csak azért nem hozzuk létre a vezetőedzői pozíciót, hogy legyen. Első körben az edzőbizottságokra kívánok támaszkodni.

Nagyon részletes szakmai önéletrajz jelent meg önről a szövetség honlapján, régi motoros, ha szabad így nevezni, nem a Marsról pottyant ide néhány napja. Tehát kellett tudnia azokról a toxikus folyamatokról, amelyek évek óta zajlottak a sportágban. Miért volt szükség a sajtó cikkáradatára ahhoz, hogy, úgymond, kiboruljon a bili?

Nézze, ezeket a botrányokat többféleképpen lehet kezelni, de úgy biztosan nem, hogy nem beszélünk róluk. Ami a kommunikációt illeti, akár a versenyzőkkel, akár az edzőkkel, akár a sajtóval, én mindig a nyitott ajtók híve voltam. És mindent el fogok követni, hogy ez az elv érvényesüljön. Jobb egy problémát azonnal megbeszélni és kezelni, mint megvárni azt, hogy ez legyen a vége, mint most. Azt, hogy mi vezetett idáig, mi volt az indoka annak, hogy az ágazat nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, arra nem tudok válaszolni. Az egészen biztos, ha a jövőben ugyanilyen eseményeket észlelek, akkor azonnal lépni is fogok. Mi több, ez a kötelességem is. A jelenlegi ügyek kezelése már folyamatban van, a Sebestyén Júlia és a Galambos Rita elleni fegyelmi eljárásokat a MOKSZ etikai és fegyelmi bizottsága folytatja le. Most várjuk a független bizottság döntését.

Meghallgatnak tanúkat is?

Úgy tudom, igen. De nekem ebbe nincs beleszólásom, a fegyelmi bizottság önjáró, független testület. Az elnöknek és a tagoknak nincs beszámolási kötelezettségük az ágazat felé. A folyamatra nincs rálátásom.

Az igaz, hogy a két, fegyelmi alá vont edző, Sebestyén és Galambos tanítványai nem használhatják a Vasas káposztásmegyeri csarnokának jégfelületét?

Amikor kirobbant az ügy, az ágazat vezetősége megszüntette a MOKSZ által finanszírozott jégfelület, az úgynevezett keretjég használatát a Vasas csarnokában. Amikor engem kineveztek sportigazgatónak, újra engedélyeztem a keretjég használatát azzal a feltétellel, hogy azok az edzők, akik ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, nem látogathatják a létesítményt. 

Tehát az edzők, jelen esetben Sebestyén és Galambos, nem pedig a versenyzőik.

Nem, ők nyugodtan edzhetnek. De egészen addig, amíg folyik az eljárás, a két edző nem látogathatja a Vasas csarnokában az edzéseket.

Amúgy mi a sportigazgató munkaköri leírása, mi tartozik az ön hatáskörébe?

Mivel roppant faramuci helyzet alakult ki az ágazatban, inkább saját magam definiálnám, mire kell odafigyelnem. Az első és legfontosabb feladatom az, hogy az indulatokat, amelyek elég rendesen felkorbácsolódtak, annyira le kellene csillapítani, hogy az érdemi szakmai munka elkezdődhessen. Mindenképpen javítani kell a kommunikációt, és legalább ennyire fontos az edző számára a továbbképzés beindítása, hogy a megfelelő színvonalon folyjon az utánpótlás-nevelés, és annak a megoldása, hogy ebből a korosztályból zökkenőmentes legyen az átmenet a felnőttek közé. És fel kell állítanunk egy objektív követelményrendszert.

Lehetséges az objektivitás egy pontozásos sportágban?

A követelményrendszert ettől függetlenül fel lehet és kell állítani…

És a pontozás lehet objektív? Hiszen ez volt a botrány kirobbanásának egyik sarkalatos pontja.

Amennyiben jól értettem mindazt, amit az iratokból átolvastam, a válogatott keretekbe kerülés az ágazati vezetés és a szövetségi kapitány döntésének a kérdése volt. Én egy picit átvariálnám ezt. Vannak nekünk nagyon jó pontozóbíróink, és ezek a bírók fogják megítélni, hogy miként sajátították el a követelményrendszert a versenyzők. A pontozás valóban egy szubjektív műfaj, de annak a megítélése, hogy az adott versenyző elsajátította-e a technikai elemeket, az már objektív megítélés kérdése. 

A múltat már nem lehet megváltoztatni, de Galambosnak éppen az volt a kifogása, hogy az ő versenyzőit le-, Sebestyénét pedig felpontozták.

A pontszámokat nem lehet önmagukban vizsgálni, mindig az adott versenyző előtt és mögött végzett korcsolyázókéval kell összevetni. Hogy ők milyen nehézségű elemeket mutattak be, és milyen kivitelben. Az edzőképzéshez az is hozzátartozik, hogy az edzőknek meg kell érteniük, a pontozók mire figyelnek oda, hogyan alakítják ki a pontszámokat.

A viták egyik kulcskérdése az orosz versenyzők szerepeltetése magyar színekben. Itt többféle kategória létezik: van, aki már Magyarországon született, van, aki Oroszországban, de honosították, és van olyan is, aki a különös ISU-szabályoknak megfelelően még csak nem is magyar állampolgár, mégis képviselhette a színeinket. Ön mit szól ehhez? A szövetség honlapján arról beszélt, ez utóbbi kategória megszűnik. Megítélésem szerint a közvélemény megelégedésére…

Nem fogom teljesen megszüntetni. A sima nemzetközi versenyeken indulhatnak, hiszen ha megvan az úgynevezett „ISU-clearance”, és az egyik ország kiadta az illetőt a másiknak, akkor miért ne képviselhetnék Magyarországot. Amiről én beszéltem, az az ISU világeseményeire, a vb-kre, Eb-kre, junior-világversenyekre vonatkozik. Ezeknél a Nemzetközi Olimpiai Bizottság irányelveit fogom követni. Nevezetesen: ezeken az eseményeken állampolgársághoz kötjük a részvételt. Tehát csakis magyar állampolgárok képviselhetik a magyar színeket. Az egyhangúlag elfogadott elnökségi határozat konkrétan így szól: páros műkorcsolya és jégtánc esetében, amennyiben van magyar állampolgársággal rendelkező versenyző, aki az ISU- és a NOB-szabályok alapján tud olimpián indulni, azonban Magyarországon nem találunk hozzá versenyzőtársat, akkor szükség esetén kereshető külföldről partner, akinek ebben az esetben a honosítása is kezdeményezhető. Egyéni számokban a MOKSZ nem kezdeményez honosítást. Ha valaki magyar állampolgár és a feltételeknek megfelel, akkor indulhat a versenyeken. Amennyiben a magyar állampolgárságot teljesen szabályszerűen, gyorsított eljárásban szerzi meg, azt a MOKSZ tudomásul veszi.

Hogy egyértelműek legyünk: szakít az eddigi gyakorlattal.

Igen. Eb-n, vb-n csak magyar állampolgár képviselheti a magyar színeket.

Ha úgy tetszik, ez a változtatás az eddigi gyakorlat kritikáját is jelenti. 

Nézze, lehet kritikai megjegyzésekkel élni, de meg kell vizsgálnunk, milyen kritériumrendszer mentén dolgozott az előző vezetőség. Nekik az eredményesség volt az elsődleges. 

Mindennél fontosabb volt.

Ez igaz. Én azt gondolom, hogy meg kell tartanunk az egyensúlyt. 

Nem tudom, mennyire volt élő a kapcsolatuk a közvéleménnyel, mennyire éltek egy buborékban, de az emberek nem igazán örültek ezeknek az „orosz” versenyzők által elért magyar sikereknek. Egyetért azzal, hogy szakmai szempontból nem ez volt a helyes út?

Igen. És azért nem ez a helyes út, mert ezek a versenyzők nem itthon készülnek, és nem tudnak olyan példaképek lenni, akik magukkal ragadják az utánpótlás korcsolyázóit. Nem alakítanak ki egy kultúrát. Az edzőkkel ugyanez a helyzet. Ők külföldön dolgoznak. 

Akkor mondhatjuk, hogy új korszak kezdődik a magyar műkorcsolyázásban?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy más rendezőelvek mentén történnek a dolgok a jövőben. Azért nem húznék éles választóvonalat, mert azért az utánpótlás-korosztályban elég rendesen jöttek az eredmények, a minden tekintetben magyar eredmények. Amit rendszerhibának látok, az az, hogy ez csak az utánpótlásban volt így. Az átmenet az alacsonyabb, valamint a junior és a szenior korosztály között nem volt zökkenőmentes. El kell érnünk, hogy az utánpótlás-versenyzők győzelmei a junior és a felnőtt korosztályban is folytatódjanak. 

Azzal egyetért, hogy az „orosz invázió” elriasztotta, sok esetben külföldre űzte a magyar fiatalokat, mert úgy ítélték meg, hogy úgysem kerülhetnek oda a tűz közelébe?

Éppen ezért vezettem be a változtatásokat. El kell érnünk, hogy ne legyen lehetetlen küldetés a kijutás a magyaroknak a világversenyekre. De azt fenntartom, hogy minden magyar állampolgárt egyenlő jogok illetnek meg, függetlenül attól, hogy az illető hol született, Budapesten vagy Moszkvában. 

(Borítókép: Bálint Csaba. Fotó: Németh Kata / Index)