A magyar olimpiai ezüstérmes: ez nekünk még anno nagyon hiányzott

Az érintettek részéről Kapitány István elnök, valamint Szalay-Berzeviczy Attila kuratóriumi elnök írta alá a szerződést, amelynek értelmében a hazai gazdasági és üzleti élet az eddigieknél is hatékonyabban tudja támogatni a magyar élsport azon fiatal tehetségeit, akik szeretnének sikeresek lenni a gazdasági életben is a sportolói pályafutás lezárását követően. 

Szabó Szilvia lapunknak elmondta: közel húsz évig a kajak-kenu volt az élete, sőt a családjának az élete is, mindent a felkészülésnek, a versenyeknek rendeltek alá. A versenynaptár határozta meg nemcsak az ő, hanem a családtagjainak az életét is.

„Sokszor mondogatták nekem, hogy versenyzőként egy buborékban élek, amit akkor én nem is igazán értettem, hiszen az, ami körbevett, teljesen természetes volt, mert tízéves korom óta ebben a világban mozogtam. Úgy gondoltam, hogy tudatosan készülök a sport utáni életre, a sport mellett tanultam, és mivel jórészt sikerekben gazdag pályafutást tudhatok magam mögött, nem féltem a jövőtől. Tervező típus vagyok, azt is eldöntöttem, hogy amint eljön egy olyan év, amikor nem jutok ki a világbajnokságra, befejezem a sportot. Ez egy elég kemény vállalás volt saját magammal szemben, de egyben óriási motiváció is.”

Szabó Szilvia hozzátette: aztán csak elérkezett az a bizonyos év, amikor már nem érezte a versenyen azt a kiugróan magas motiváltságot, amikor a rajtgépbe beállva már nemcsak a versenypályát látta maga előtt, hanem szinte kívülről nézte az egész versenyt, amelynek pedig még ő is a részese volt.

„Nem mentem rossz pályát, sőt, kifejezetten jól versenyeztem, de akkor éreztem és tudtam, hogy bizony ez a korszak lezárult. Igazából már vártam is, hiszen közel húsz év egy sportágban, egy munkahelyen és a magánéletben is nagy idő.”

De ezt hamar felváltotta a bizonytalanság, hiszen addig minden napom egy felkészülési terv szerint alakult, és egyszer csak ott voltam a nagy semmiben.

„Én olyan szempontból szerencsés voltam, hogy ebben a helyzetben sem voltam egyedül, hiszen az oly régóta csapattársammá és barátommá vált Bóta Kingával, vagyis Kangával lelkiekben tudtuk segíteni és motiválni egymást. Nem mondom, hogy lehetetlen helyzetbe kerültünk, de nem volt könnyű. Annak a sportolónak, akinek ezt egyedül kell átélnie, biztos vagyok benne, hogy sokkal nehezebb.”

Szabó Szilvia elárulta: sok-sok állásinterjún volt, és mindenhol örömmel fogadták és gratuláltak az eredményeihez, de mivel munkatapasztalata nem volt, a legtöbb helyről elutasítással távozott. A kitartása azonban végül csak meghozta eredményét civilként is.

Nem adtam fel, mentem rendületlenül, és végül azért több olyan cégvezetővel találkoztam, akinél a sportolói múlt nem jelentett hátrányt, szívesen alkalmaztak volna.

„Szerencsére vannak ilyen vezetők, akiknek a sportpályafutás során szerzett értékek legalább annyira fontosak, mint a tapasztalat. Itt csak a lehetőség megadására van szükség. A BOM Alapítványnál is ilyen elhivatott emberek tevékenykednek azért, hogy a sportolók tanulmányaik befejezése után elkerülhessék azt a légüres teret, amibe nagyon könnyen bele lehet esni, hogy az ösztöndíjasaink ne csak lediplomázzanak, de sikeresen el is helyezkedjenek a munkaerőpiacon. Óriási érzés ennek részesének lenni és látni azt a sok-sok fiatal versenyzőt, akik még abban a bizonyos védőbuborékban léteznek. Mondhatom most már nagy öregként – mert tényleg az vagyok közöttük – hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és mi azon leszünk, hogy a nekünk oly sok örömet okozó versenyzőink megtalálják a számukra legtöbb örömet okozó új közeget.”

"A 2019-ben elindított mentorprogramunk a Menedzserszövetséggel megerősítve most már a Magyar Sportért Mentorprogramként indul útjára, amelynek keretében a hazai gazdasági élet különböző területeinek kiválóságai dolgoznak majd párban sportolóinkkal. Büszkék vagyunk rá, hogy ezáltal egy olyan kiváló lehetőséget tudunk biztosítani versenyzőinknek, ami egyedülálló Magyarországon, és ami nekem olimpikonként anno óriási segítség lett volna.”

Az alapítvány már 144 sportolónak finanszírozta elejétől végéig a diploma megszerzését

A budapesti olimpia ügyének támogatása céljából 18 évvel ezelőtt létrehozott BOM Alapítvány tizedik éve biztosít tanulmányi ösztöndíjat azon fiatal tehetségeknek, akik versenyzőként jelentős nemzetközi korosztályos versenyeken már bizonyítottak, viszont anyagi támogatásra van szükségük a felsőfokú tanulmányaik megkezdéséhez vagy befejezéséhez.

A Berzeviczy Albert ösztöndíjprogramot működtető alapítvány eddig 144 sportolónak finanszírozta elejétől végéig a diploma megszerzését, és jelenleg is újabb 49, a tanulmányait még folytató ösztöndíjassal dolgozik együtt köztük olyanokkal, mint Bőhm Csaba, Ekler Luca, Gulyás Michelle, Keszthelyi-Nagy Rita, Olasz Anna, Péni István, Rasovszky Kristóf. A mentorprogram mint támogatási forma népszerűsége azonban mára már meghaladta az alapítvány lehetőségeit és képességeit. Ezért született meg a mostani megállapodás.

Kapitány István elmondta: szeretnék, ha az üzleti élet és a sport jobban összekapcsolódna Magyarországon. Kifejtette: a program arról szól, hogy az üzleti élet és a sport miképp tudna közelebb kerülni egymáshoz, hogyan tudná segíteni a sportmozgalmat a menedzsertársadalom.

„Az együttműködés nagyon sok olyan elemet tartalmaz, amely a magyar sportolókat segíti abban, hogy ha befejezték sikeres sportpályafutásukat, akkor a társadalomban mint üzleti vezetők, vállalatvezetők is megállják a helyüket.“

Szalay-Berzeviczy Attila kifejtette: az, aki eljut a sportpályafutása során oda, hogy képes egy jelentős nemzetközi versenyen sikeresen képviselni a hazáját, rendelkezik olyan értékekkel, melyekre szüksége van egy minden növekedést komolyan vevő vállalatnak.

„Az, akinek fiatal kora óta lételeme a küzdelem, a szorgalom, a kitartás, a fegyelem, az alázat és a versenyszellem, a vereséget képes önmaga javára fordítani, a győzelmet pedig a helyén kezelni, miközben tudja, mit jelent a csapatjáték, az rendelkezik olyan értékekkel, amelyekre nagyon nagy szüksége van a növekedni akaró bármelyik vállalatnak.“

Péni István, világbajnok sportlövő a Berzeviczy Albert ösztöndíjasaként a sportbeli és tanulmányi eredményei alapján kapott meghívást a mentorprogramba, melynek köszönhetően Váradi József, a Wizz Air vezérigazgatója vette személyesen a szárnyai alá és foglalkozott vele. Hozzátette: a légitársaságnál eltöltött idő alatt betekintést nyerhetett abba is, hogyan is működik belülről Európa egyik legismertebb és legsikeresebb vállalata.