A magyar világbajnokjelölt felépülése a tervezettnél tovább tart
További Sport cikkek
-
Amerikából outsiderként jelentkezett be, de a szóbelin meggyőző volt a kajakozók új kapitánya - Újabb világkupafutamot nyert meg magyar színekben Kim Minszok
- A peres eljárás lezárultáig felfüggeszti működését az MRSZ újonnan megválasztott elnöksége
- Sördobálókat zártak ki a Puskás Arénából
- Párizs után Rijádban is csatát nyert a sikerévet záró magyar öttusa
„Nem ez a legjobb évem a pályafutásom során, sőt, ez a mostani a legrosszabb, hiszen parkolópályán vagyok – mondta az Arccal a csúcsra című műsorban Borics Ádám. – Ilyenkor kell megküzdeni ezekkel a gondolatokkal, kicsit önmagammal, hogy azon agyalok, egy csomó idő kimaradt, nem edzettem rendesen, mert nem tudtam a keresztszalag-sérülésem miatt. Kicsit tovább is tart a felépülés, mint terveztem... De itt is fontos, hogy nem hátra kell tekinteni, csakis előre. Nem azon görcsölni, miért tart ilyen sokáig, hanem arra fókuszálni, hogy most még jobb, még erősebb leszek mentálisan. Ez most egyébként tök jól hangzik, tök jól mondom adás közben, de pár órával ezelőtt a kocsiban ülve még nem ezt mondtam a páromnak, hanem ő biztatott vele engem. Ezek olyan akadályok, amelyeket át kell tudni lépni."
A bizonytalanságot növelik azok az amerikai sajtóhírek, melyek szerint Borics szervezete, a Bellator új befektetők kezébe kerülhet, mindez pedig jelentősen átírhatja a sportolók jelenleg érvényes szerződéseit is.
Az biztos, hogy lesznek még MMA-meccseim, de azt nem tudni, milyen zászló alatt
– árulta el a 30 esztendős Borics, aki a műsorban mesélt arról is, mi motiválja ilyenkor is.
„Ebben a sportban nem a brutalitást kell látni, hanem a kihívást. Ez a sportág attól ilyen szép, én azért szeretem, mert itt végtelen a tudás. Nincs olyan harcos, aki azt mondja, nincs tovább, nem tudok már mit tanulni, mindent tudok. Ez a sport folyamatosan változik, a világon a leggyorsabban fejlődő sportág. Ez a kihívás tetszik. Hogy minden napra van egy célom, amikor felkelek: minden egyes nap azért teszek, hogy jobb harcossá váljak. Egy-egy mérkőzés után tök rossz, igen, öröm-mámor, mikor felemelik a kezem, hogy győztem, de utána sokszor van az az érzés, hogy hazamegyek és másnap felkelek a kérdéssel, hogy no, most akkor mi lesz? Nincs kitűzve a következő mérkőzés és ettől kicsit olyan elveszett vagyok. Nem az a típus vagyok, aki, ha megvolt a mérkőzés, nagy buli, Hawaii-dizsi, hanem várom a következőt” – mondta az MMA iránti elköteleződéséről.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
