Elhunyt a vb-ezüstérmes Sólyom Ilona

Sólyom Ilona 1926. október 25-én született a Temes megyei Boksánbányán háromgyermekes családban – számolt be a 3szek.ro honlap alapján a Magyar Asztalitenisz-szövetség internetes oldala. Két testvére szintén aktívan sportolt: Sólyom Erzsébet teniszezett, Sólyom Éva pedig ugyancsak pingpongozott.

Sólyom Ilona az érettségi után a közgazdasági technikumban folytatta tanulmányait, 1964-ben pedig edzői oklevelet szerzett. Sportpályafutása az asztalitenisz és a teniszpálya vonzásában zajlott. Klubja volt a Budapesti Postás, az Antenna Fáklya SE, a Kinizsi, a Vörös Lobogó, a Vörös Meteor, a Gamma, edzői pedig: Erdélyi Géza, Újlaky Jenő, Kozma Béla, Rúzsa László, Juhos József, Lovászy János.

A két sportág „versenyfutásában” az asztalitenisz győzött. Ilona már 1948-ban országos bajnoki bronzérmet szerzett női párosban, két évvel később pedig a budapesti világbajnokságon tagja volt az ezüstérmes magyar csapatnak (Farkas Gizella, Kárpáti Rózsi, Király Ilona, Sólyom Ilona).

1951-ben a bécsi világbajnokságon a Farkas, Kárpáti, Sólyom, Sági Edit alkotta csapat az 5. helyen zárt. Két évvel később a londoni világbajnokságon újra ezüstérem a magyar női válogatott – Farkas Gizella, Kerekesné Sólyom Ilona, Kóczián Éva, Simonné Almási Ágnes – díja, Ilona pedig a főiskolai világbajnokságon megnyeri a női egyest, és bronzérmes lesz női párosban. Az 1955-ös utrechti és az 1957-es stockholmi világbajnokság már gyengébbre sikeredik, és a magyar csapat Ilonával a soraiban itt is, ott is a negyedik helyen végez.

1958-ban Budapest rendezi az első Európa-bajnokságot. A férficsapat aranyérmet, a női – Kóczián Éva, Kerekesné Sólyom Ilona, Lantosné Farkas Gizella, Mossóczy Lívia – bronzérmet szerez. Ezt az érmet két évvel később a zágrábi Európa-bajnokságon aranyra váltják a magyar nők – Kóczián Éva, Lantosné Farkas Gizella, Máthé Sári, Mossóczy Lívia –, a női egyesben induló Kerekesné Sólyom Ilona ezüstérmes lesz, és Lantosné Farkas Gizellával kettesben bronzérmes a női párosban.

Ilona az 1961-es pekingi világbajnokságon búcsúzik – itt negyedik lett a csapat – a nagy világversenyektől. 1963–1964-ben még szerez egy ezüstérmet a BEK-döntőn, aztán egy sor országos bajnoki éremmel (arany-, ezüst-, bronzéremmel) visszavonul a versenysportból, és mint edző a Vörös Meteorban, a Ferencvárosban, majd az MTK-ban igyekszik továbbadni tudását.