Székely Dávid: Sajnáljuk a Bajnokok Ligája elvesztését, de nem esünk kétségbe

Székely Dáviddal, az M4 Sport csatornaigazgatójával többek között arról beszélgettünk, hogy 

• milyen a jó kommentátor;
• mik a közszolgálati feladatok, és mik nem;
• miért került le a képernyőről Bognár György, majd vissza;
• mit okoz a Bajnokok Ligája közvetítési jogainak elvesztése;
• valamint a jövő nyári sporteseményekre készülő újításokról.

Milyen a jó sportkommentátor?

Meséljen a kezdetekről! Hogyan került a sportmédiába?

A szüleim szerették volna, hogy mindenféle sportot kipróbáljak, édesanyám nagyon fiatalon elvitt sítáborba, majd beíratott az OSC-be síelni. Az általános iskolámban két nagy tornaterem és egy szabadtéri kézilabdapálya volt, utóbbin nyilván fociztunk. Megvolt a lehetőség a kosárlabdára, a teniszre, a kézilabdára és a focira is, kipróbálhattam szinte mindent. De elég hamar egyértelművé vált, hogy egyikben sem vagyok olyan tehetséges, hogy huzamosabb időn keresztül csináljam. Ugyanakkor nagyon tetszett a tévében a sport, elkezdtem habzsolni a közvetítéseket. Mázlista gyerek voltam, nagyon fiatalon lett saját televízióm, ami néha a tanulás rovására ment. Emiatt egyszer büntetésből nem is nézhettem, de épp akkor játszott Svájccal olimpiai selejtezőt az U21-es válogatott, amit közvetített a rádió, ezután találtam ki, hogy sportkommentátor szeretnék lenni. A tanulmányaimat innentől ehhez igazítottam, a szüleim hatására két idegen nyelvet is megtanultam. Bekerültem az Eurosporthoz, ott kezdtem el közvetíteni 2006-tól egészen 2015-ig. Mellette pedig először a Viasatnál, majd a TV2-nél a Bajnokok Ligájával is dolgoztam. 2015-től párhuzamosan dolgoztam az M1 sportszerkesztőségében és az Eurosportnak, majd amikor elindult az M4 Sport, akkor jöttem át végleg az MTVA-hoz. 2017 tavaszán kértek fel arra, hogy legyek vezető szerkesztő, Héder Barna egyik fő segítője. Fél évvel később Barna távozott, és csatornaigazgató lettem.

Milyen alapokat kapott az Eurosportnál, amikre a későbbiekben tudott építkezni?

Leginkább azt, hogy nagyon sok sportágat ki kellett próbálni. Ha nem közvetítettem legalább huszonöt sportágat, akkor egyet sem. Azért volt nagyon jó iskola, mert nem volt menekülő. Volt, hogy U17-es foci-világbajnokságról kellett közvetíteni, amiről azért nagyon sok információt nem lehet összeszedni. Ha egy-egy kevésbé népszerű vagy ismert sporteseményen nem történt semmi percekig, akkor is beszélni kellett.

Kell egyébként egy kommentátornak folyamatosan beszélnie?

Ha nincs kép, akkor igen.

Milyen a jó kommentálás, amit nem csatornaigazgatóként, hanem sportkedvelőként szívesen hallgat?

Az biztos, hogy nem jó, hogyha rádiósan közvetít valaki a tévében. Az első teljes meccset, amit én közvetítettem a Viasaton, Hajdú B. István kielemezte, és teleírt egy köteg papírt belőle. Azt írta, nagyon jó ritmusban mondom, hol van a labda, és mi történik, amíg a tizenhatoson belülre nem kerül. Onnantól kezdve mindent háromszor olyan gyorsan akarok elmondani, és ez nem jó. Ugyanúgy kell akkor is, legfeljebb a hangsúllyal vagy hanglejtéssel kiemelsz valamit – ez volt az egyik fő lecke. Úgyhogy nem, nem kell végig beszélni. Sőt, ha olyan hangulatú mérkőzésen vagyok, ahol azt érzem, jobb csöndben maradni, akkor talán még többször is maradok csöndben, mint a többiek. Egyszerűen nem tudsz jobbat mondani, mint amit a néző hall otthon, ha olyan extra a hangulat, mint, mondjuk, a Ferencváros–Trabzonspor-meccs végén. De ez sportágtól is függ, atlétikában nyilván jobban pörög a nyelved.

Van olyan kommentátor, aki rengeteg statisztikával duzzasztja fel a közvetítést. Van, aki rengeteg sztorit mesél. Van, aki próbálja viccesebbre venni, van, aki próbál teljesen leíró, már-már rádiós lenni. Ön szerint milyen a jó kommentátor?

Nekem az elején kell, hogy képbe kerüljek, jó, ha tudod, hogy miről szól az adott mérkőzés, mik a legfontosabb pontok. Nagyon nem szeretem a hadarós, rosszul hangsúlyozó kommentátorokat, nagyon nem szeretem azt, aki teljesen oda nem illő információkat mond, de hát ez egy olyan dolog, ami idővel alakul ki. Borzasztóan nehéz megtalálni az arányt. Nem lehet százszázalékosan előre megtervezni, hogy mit fogsz mondani, és hogyan. Nekem például alapelvem az, hogy meccs közben olyan nagyon sok pluszinfót egy-egy játékosról nem mondok, csak ha áll a játék. A humor fontos, de ne legyen stand-up, és ne legyen görcsös, meccsenként egy-két poén belefér.

Egyébként nehéz is jól közvetíteni ma már, mert angol nyelven is egyre több minden elérhető, és olyan sportágakat, amiket angol nyelvterületen űznek nagyon magas szinten – mondjuk, az amerikai futball –, azokat borzasztóan nehéz feladat megoldani.

Nekem személyes meggyőződésem, hogy a médiának óriási felelőssége van abban, hogy helytelen szóhasználat, magyartalan kifejezések terjednek a közbeszédben. Ez különösen igaz a sportra és a sportnyelvre. Ön hogy látja ezt?

Futballban ott van például a „box”, ami az angol nyelvterületen használatos, de nekünk van erre saját szavunk, a tizenhatos. Közben viszont egyre jobban terjed, divatosabb a „box”. Nem szerencsés, ha ebbe az irányba megyünk el. Sokan tudnak angolul, és veszik át, amit az angolok használnak, és ezzel próbálnak kitűnni, de ez tévút. Óvatosan kellene ezzel bánni. Novemberben lesz nálunk egy félnapos nyelvi képzés – főként a már az olimpiára utazó csapat tagjainak – arról, hogy a sportnyelven belül mire kell figyelni. A közmédiában kiemelten fontos feladatunk, hogy a magyar nyelvet ápoljuk, mert az egyik legfontosabb része a nemzeti öntudatunknak. Fontosnak érezzük, hogy ahol lehet, ott magyarosítsunk. Nyilván az NFL-ben nem fordítjuk le a „sacket”, hogy egy ellenpéldát mondjak.

A stúdióbeszélgetések ugyanúgy hozzátartoznak a sportközvetítésekhez. Ebben is kétféle megközelítést látni, az egyik tele angol kifejezésekkel és olyan bennfentes statisztikai mutatókkal, amiket nehéz értelmezni egy átlagembernek, a másik ennek az ellentéte. Itt melyik irányt látja jónak, mit tanulhat egyik a másiktól?

Van hozzáadott értéke a sok adatnak, ha megfelelően kezeled őket. Többségében nyilván nem pro licences edzők nézik a mérkőzéseket. Azt szeretném elérni a mi stúdióbeszélgetéseinknél, hogy a néző azt érezze, ő is egyike az asztaltársaság tagjainak. Ugyanakkor nem lehet kihagyni a statisztikákat sem, jól szórakozhat a néző, ha az adatokat megfelelően felhasználod. A hőtérkép – amit a katari világbajnokságon és a jövő évi Európa-bajnokságon is használunk – például nagyon hasznos. Az ellenfél tizenhatosán belüli labdaérintések száma szintén. De ott van az xG (a várható gólok számának mutatója – a szerk.), aminek különböző értelmezései vannak. De mégis egy viszonyszám, ami ha – tegyük fel – négyszer magasabb az egyik csapatnak, mint a másiknak, akkor az átjön a nézőnek is. Ezekről van értelme beszélni. Mi használunk olyat, hogy lemérjük, hány métert sprintelt, milyen gyorsan sprintelt. Ezek az alapadatok fontosak. De olyan szintű adatbázis elérhető egy-egy mérkőzésről, aminek nagy része nem a nézőre tartozik, hanem az elemzőkre. Szerintem egyetlen magyar médiumnak sincs olyan megállapodása a világ egyik leghíresebb, ha nem a leghíresebb adatelemző cégével, az Optával, mint nekünk. A megfelelő arányt kell megtalálni ahhoz, hogy igazán érdekes és szórakoztató műsor legyen, plusz véleményt kell alkotni.

Hosszú távon így sokkal érdekesebbek a beszélgetések, mint ha mindig mindenki a biztonságit hajtja, mint ahogy – mondjuk – az angoloknál.

Mennyire építik be a külső, nézői visszajelzéseket a mindennapi munkába? Mennyire figyelik a konkurenciát, és lesnek el ötleteket? Nem feltétlenül csak a magyar csatornákra gondolok, hanem a nemzetközi példákra is.

Kapunk visszajelzéseket a nézőktől, és azokat végig is gondoljuk, hogy mi az, ami hasznos, és mi az, ami kevésbé. Sokszor megkapjuk, hogy egy kommentátorunk vagy szakértőnk valamelyik csapatnak szurkolt. Őszintén mondom, hogy minden egyes kollégánk elsősorban a jó meccsekért szurkol, meg azért, hogy tényleg közönségszórakoztató legyen, amit lát, mert akkor az a nézőnek is jó, meg neki is. A magyar csatornákat is nézzük, már csak a jogok miatt is. Kíváncsiak vagyunk, hogy ők hol tartanak, ki milyen szinten végzi a munkáját. Nekünk az a feladatunk, hogy a lehető legmagasabb szintet érjük el; ha van olyan, ahol tudunk fejlődni, akkor fejlődnünk kell. Ha valaki mástól látunk valamit, ami jó, akkor azt meg kell tanulnunk. Sokkal inkább lehet külföldi csatornáktól tanulni. A köztévében különleges helyzetben vagyunk. Van egy világszínvonalú stúdiónk, ami a labdarúgó-Európa-bajnokságra készült el 2021-ben. Van kiváló szakemberünk, aki az úgynevezett „air AR-grafikákat” készíti, amikor a képernyőre van vetítve, mondjuk, egy kapu, ami valójában nincs is ott. A jövő nyári Európa-bajnokságra lesz egy újdonságunk, amit most még nem lövök le, de annyit elárulhatok, hogy látszódni fog, hogy az adott meccs adott percében melyik csapat volt fölényben.

A Sky Sports és a TNT nagyon jó dolgokat csinál hétről hétre, a CBS Golazo című műsora pedig fantasztikus, gyakorlatilag egy valóságshow-t épített a labdarúgás köré, a videóikat többen nézik lassan, mint magukat a meccseket. A magyar társadalom erre még nem áll teljesen készen, de onnan is el lehet lesni azért egy-két dolgot.

Nincs policy arra, hogy ne lehetne kritizálni

Térjünk vissza az M4 Sporthoz. Mikor 2017 októberében átvette a csatorna irányítását, milyen strukturális és egyéb változásokra volt szükség? Milyen új ötleteket tudott megvalósítani?

Egyrészt az volt a koncepció az elején, hogy minden napnak van egy házigazdája vagy háziasszonya. Azt én elengedtem, mert úgy voltam vele, hogy a műsoroknak legyen. Mostanra nagyjából minden néző meg tudja mondani, ha Bajnokok Ligája, akkor műsorvezetést tekintve Petrovics-Mérei Andrea és Molnár Mátyás, egyszer-egyszer Berkesi Judit és Mohay Bence. Ami nagy siker volt, hogy a vezetőink áldásukat adták rá, hogy legyen M4 Sport+, ami akkoriban még nem volt. Ezáltal sokkal több magyar futballszurkolóhoz ér el az NB I, mint korábban.

Az M4 Sport indulásakor alig volt atlétika műsoron, most van Gyémánt Liga – méghozzá hosszú távon –, világbajnokság, valamint a kontinentális sorozat 2025-től szintén az M4 Sporton lesz. Az augusztusi világbajnokság hatására sokan elkezdtek atletizálni. Nagyon fontos feladatunk, hogy ne csak a futballt, hanem minden sportot megmutassunk. Az NB I-es közvetítések átszervezésében partnerek voltak a klubok, az MLSZ. A szurkolóknak is köszönjük, hogy megértik, nem csak szombat délután van mérkőzés. Az egy jelentős változás volt, hogy elindult a Góóól! 2, amiben három-négy ember ül a stúdióban, és megbeszéli az adott forduló legfontosabb témáit. A sporthíradó is megjelent nálunk, ami korábban nem volt, így az összes sportág meg tud mutatni magából valamennyit. Egy labdarúgó-Európa-bajnokság is teljesen máshogy néz ki, mint ahogy kinézett anno, amikor még utólagos délutáni, másnapi ismétléses, elemzős műsorok futottak, és izgultunk, hogy mi lesz, pedig már tudtuk az eredményt. Az is jelentős változás volt, hogy megjelent a weboldalunkon az M4 Sport 1, 2, 3, 4 és 5, ahol például egy olimpián a magyar szurkoló ki tudja választani, hogy inkább azt nézi, mit csinál a vívónk vagy a kézilabdacsapatunk.

Álljunk meg egy pillanatra a közszolgálatiságnál és a lehető legtöbb sportág megmutatásánál! Nyilván a műsoridő véges mindennap, és az események struktúrája sem engedi azt, hogy rengeteg sportág képernyőre kerüljön, de ön elégedett azzal a mennyiséggel, amit meg tudnak mutatni?

Eléggé széles a paletta, nincs olyan, ami legalább egy sporthíradóba ne kerülne be a meghatározó események közül. Az olimpiai sportágainkkal maximálisan rendben vagyunk. Közel sincs minden nálunk, mégis azt mondom, hogy Európában a közszolgálati sportcsatornák közül nem lehet még egy olyat mutatni, ahol annyira széles a merítés, mint nálunk. Ez nagyon nagy büszkeség. Az, hogy ezeket a bajnokságokat ingyen adjuk – televízióban és interneten –, közszolgálati feladat, mert a sportra nevel, a sporton keresztül pedig nagyon sok mindenre, ráadásul egyfajta nemzeti hovatartozást is épít. Szoboszlai gólját Izland ellen vagy Stieber emelését a 2016-os Európa-bajnokságon mindenki tudja, hol és hogyan látta.

Szerintem ez a fő feladatunk a példamutatás és az ötletkavalkád mellett, hogy ezeket a pillanatokat minden egyes magyar embernek a lakásába, a telefonjára most már el tudjuk hozni ingyen. Ez egy nagyon fontos küldetésünk és célunk.

Gyakran olvasgatom a közösségi oldalakon a hozzászólásokat, ahol azt fogalmazzák meg a nézők, hogy olyankor is pozitívan áll a csatorna egy-egy eseményhez vagy csapathoz, amikor nem történik semmi pozitív. Van arra vonatkozó policy a közmédiánál, ha – tegyük fel – a Fradinak vagy a válogatottnak nem megy a játék, akkor is próbálják meg optimistán kezelni a helyzetet?

Ez kettős. Szerintem azért a kritikát is kimondjuk, ha éppen arról van szó, de nyilván a mi termékünk, tehát nem fogjuk azt mondani, hogy csapnivaló az OTP Bank Liga. Hozzáteszem, a nézettsége alapján sem, mert a legtöbb embert az OTP Bank Liga érdekli, többen nézik, mint az európai topligákat. Nem gondolom, hogy nem mondjuk el a véleményünket normál keretek között. Ha a Magyar Kupa brandjét nézzük, az MLSZ rengeteget lépett előre az elmúlt időszakban a Mol beérkezésével. Tavaly a sorozat döntőjében 40 ezer ember volt kint a Puskás Arénában az FTC–Pakson, de legutóbb is harmincezer, ezek extra dolgok. Igenis van előrelépés a magyar futballban, nem csak az eredményt tekintve.

Mi elég nyíltan beszélünk arról is, ha jól mennek a dolgok egy közép- vagy éppen a kiesés ellen küzdő csapatban. Ezt a jövőben is el fogjuk mondani, ahogy nyilván be fogunk számolni a rossz hírekről is. Nem volt olyan rég, amikor Bernd Storck nem jött be a stúdióba, mert kikaptunk Andorrán, pedig meg volt beszélve az interjú. Akkor az általunk már nagyon várt interjút mégiscsak leadtuk, de úgy, hogy üres széknek tette fel a kérdéseket Berkesi Judit. Ettől az időszaktól eléggé eltér ez a mostani.

Az RTL bemondott egy árat, és vége lett a licitnek a Bajnokok Ligája-jogokért

Ha már az imént a Paks szóba került, beszéljünk Bognár György esetéről! A 2021-es Európa-bajnokság Dánia–Finnország-mérkőzésén finoman szólva is érzéketlenül nyilvánult meg, miközben Christian Eriksen életéért küzdöttek a pályán. Ezt követően lekerült a képernyőről, majd hónapokkal később visszatért, és azóta is rendszeres szereplő az M4 Sport műsoraiban. Miért döntöttek úgy, hogy helye van a csatornánál?

Azzal kezdeném, hogy Bognár Györgynél a futballt kevesen látják jobban az országban. Egy évvel előre megmondta azt, hogy Varga Barnabás a válogatott meghatározó centere lesz, ami szerintem extra. Most, hogy sérült, hiányzik a válogatottból és a Ferencvárosból is. Az a bizonyos eset nagyon összetett és bonyolult. Azóta levontuk a következtetéseket, hogy mit kellett volna máshogy csinálni. Azt éreztük, hogy az a vélemény, amit ő mondott, sok embert zavart. Nem ezzel akartunk foglalkozni, hanem az Európa-bajnoksággal. Telefonon többször beszéltem vele arról, hogyan tovább. Ott volt neki a Paks, a klubbal is beszéltünk. Arra jutottunk, jobb, ha Bognár György ezen az Európa-bajnokságon nem vállal már szerepet. A sors pikantériája, hogy pontosan az történt, amit mondott. Christian Eriksen azóta újra a futballpályán van.

Egyébként nem ő volt az egyetlen, aki ezt a véleményt vallotta, de érzékeltük, hogy a közönség szerint a hangnem nem volt megfelelő. De eltelt közel két év, Eriksen ott van a pályán, Bognár György pedig nem látja rosszabbul a futballt. Nagyon örültünk neki, hogy jött a labdarúgó-világbajnokságra, amikor ott van a stúdióban, más a légkör. Nagyon jó stílusú, őszinte ember, nem gondolkodik azon, hogy mi a politikailag korrekt válasz, hanem elmondja azt, amit gondol. Azt gondolom, nem hibázott azzal, amit mondott, hanem elmondta a véleményét. Megértjük azokat, akiknek ez nem tetszett. Ugyanakkor semmi olyan nem volt benne, ami miatt őt a későbbiekben nem láthattuk szívesen. Lement úgy egy komplett világbajnokság, hogy nagyszerűen elvégezte a feladatát, és igenis hozzáadott a világbajnoki közvetítésünkhöz. Bízom benne, hogy jövő nyáron az Európa-bajnokságon is látjuk majd.

Idén nyáron derült ki, hogy az RTL megszerezte a Bajnokok Ligája közvetítési jogait, így a következő szezontól már nem a közmédiában lesz látható az első számú európai kupasorozat. Az köztudott – legalábbis szakmai berkekben –, hogy vaklicittel zajlik a közvetítési jogok odaítélésének folyamata, tehát aki többet ajánl, az nyer. Elszámolták magukat, vagy elengedték a Bajnokok Ligáját?

Ennél egy kicsit szofisztikáltabb a helyzet. Durva dolog nem történt, azt leszámítva, hogy nem itt lesz ősztől a Bajnokok Ligája. Mi beadtunk egy abszolút versenyképes ajánlatot, amiről az UEFA marketingcsapatának kollégái azt mondták, hogy szolid ajánlat volt.

Akkor nincsen második kör, ha nagyon durva különbség van a két ajánlat között…

Nyilván ez üzleti titok tárgyát képezi, de nagyságrendileg mit jelentett ez az ajánlat? Az RTL az M4 Sporthoz képest – mondjuk – 1,3-szor vagy 1,4-szer akkora árat mondott?

Nagyjából igen, viszonylag közeli ez a becslés. Az RTL ezt az árat nem az ingyenes csatornájából akarja beszedni, mert ott nagyjából nyolc percet tud reklámozni, hanem fizetős szolgáltatásra, streamingre viszi majd a Bajnokok Liga-mérkőzések jelentős részét. Ilyet látunk a világ minden táján, az Egyesült Államoktól Anglián keresztül mindenhol. Ez egy piaci verseny volt. A három év lejárta környékén lehet vonni egy mérleget, hogy szerintük ez jó befektetés volt-e, vagy sem. Nekünk azért így is messze a legerősebb a sportportfóliónk, közszolgálati tévéket tekintve szerintem Európában a legerősebb. Sajnáljuk, hogy nem nálunk lesz a Bajnokok Ligája, mert fontosnak tartjuk, hogy lássanak az emberek mindenféle sportot. Ahogy azt is, hogy nemzeti összetartozást, a nemzeti büszkeséget erősítsük a magyar emberekben, és hogy pénztárcától függetlenül mindenkihez eljussanak a prémium-sportesemények – mint a Formula–1 vagy a Bajnokok Ligája –, a nem annyira tehetős vagy kevésbé tehetős családokhoz is. Ez sajnos a következő ciklusban nem lesz így, mert nem lesz ingyenesen elérhető televíziós csatornánál Bajnokok Ligája. Aztán meglátjuk a folytatást, hogy mit hoz.

A sajtóban elég sok cikk született a nyáron a témában, többen azon lamentáltak, hogy mennyire közfeladat a Bajnokok Ligája közvetítése. Ön szerint közszolgálatnak számít az egyébként iszonyú drága Formula–1 vagy Bajnokok Ligája közvetítése?

A prémiumtermékek egy része abszolút nem baj, ha a köztévénél van. Olyan nemzet vagyunk, amelyik büszke a sportjára. Ha nyerünk egy meccset a labdarúgó Eb-n, nem lehet menni a 4-es, 6-os villamossal. Ez a nemzet megérdemli, hogy az ilyen termékekhez, ezekhez a sporteseményekhez egyszerűen, ingyen hozzáférjen. Nem véletlen, hogy Magyarországon vannak olyan társadalmilag kiemelt események, amiket muszáj az ingyenes csatornákra tenni. Ha a Ferencváros bejut a Bajnokok Ligájába, azért nem kell majd fizetni, mert az nyilván ott lesz az RTL valamelyik csatornáján, mert muszáj odatennie. Elmentünk egy bizonyos összegig, amit úgy gondoltunk, hogy még érdemes kifizetni a Bajnokok Ligája-jogra, és jött egy jóval nagyobb szorzójú ajánlat, ami nyilván az a pénzösszeg, aminél már nagyon elgondolkodsz, hogy ezt most tényleg arra költöd, vagy megveszel 28 másik jogot belőle, hogy be tudj számolni más sporteseményekről. Ez egy jogos dilemma, jogos felvetés, megértem azokat, akik azt mondják, nem baj, ha a prémiumtermékek nem a közszolgálati tévénél vannak.

Szerintem nincs olyan kereskedelmi csatorna, amelyik magasabb színvonalat tudna a Bajnokok Ligája köré rakni, mint amit mi tudunk. Nem csak megszerezzük a jogot, hanem igenis a sajátunkként kezeljük, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a legszínvonalasabb legyen. Nem értek egyet azzal, hogy ennek ne lenne helye a közmédiában. Érdekes lesz, amikor visszatérünk erre 2026-ban, akkor ki miként gondolkodik. Mert emlékszünk arra, amikor a DVSC bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, és az embereknek el kellett menniük a kocsmába, mert olyan csatornán volt a közvetítés, ami a lakosság tíz százalékának volt. Az úgy nem volt rendjén, mint ahogy most sem feltétlenül szerencsés az, ha mindenkinek több ezer forintot kell fizetnie azért, hogy a legjobb mérkőzést lássa. A Premier League-et vagy a La Ligát nem tudom elképzelni a köztévén, de a Bajnokok Ligájának és a Formula–1-nek igenis helye van nálunk.

Vannak már tervek arra, milyen közvetítési joggal vagy jogokkal fogják pótolni a Bajnokok Ligáját jövő ősszel? Már ha egyáltalán gondolkodnak ilyenben.

Most még a következő fél évre koncentrálunk, lassan vége a csoportkörnek, a kieséses szakasz a valaha volt egyik legjobb lesz, mert minden nagy csapat tovább fog jutni. Nyilván a színfalak mögött tervezünk, és akad egy-két ötletünk. Van pár olyan jog, amin gondolkodom, de ha nem jön össze, akkor is van annyi megállapodásunk, hogy tudunk színvonalas szolgáltatást nyújtani a nézőknek. Felszabadul néhány kedd és szerda esti műsorsáv, de ezek ősszel nem olyan erősek, mint tavasszal. Nem mondom, hogy nem sajnáljuk a Bajnokok Ligája elvesztését, de attól még nem esünk kétségbe.

Az Európai Műsorsugárzók Uniójának (EBU) egyik alelnöke lett. Mit jelent önnek ez a kinevezés, és hogyan profitálhat belőle az M4 Sport?

Az EBU nagyon fontos partnere az MTVA-nak, mert az összes európai közszolgálati csatornát egybegyűjti. Sőt, Afrikában is vannak EBU-s csatornák. Ez azért fontos, mert az EBU elég sok jogot próbál beszerezni. Az atlétikai világbajnokság, a labdarúgó-Európa-bajnokság vagy -világbajnokság is olyan példa, hogy azokat az egész páneurópai piacra beszerzik, és az ott meglévő alapszerződésünk része, hogy a határon túl is lehet közvetíteni saját nyelven, kábelcsatornákon. Azt, hogy legutóbb a labdarúgó-világbajnokságot minden egyes szomszédos országban lehetett nézni az M4 Sporton, ennek volt köszönhető. Voltam Tusnádfürdőn nyáron, ott is átjött, mennyire fontos ez az ott élő honfitársainknak. Ebből a szempontból meghatározó, hogy alelnökként még inkább tudom segíteni azt a munkát, hogy ezt igenis figyelembe vegyék. Emellett az EBU is dolgozik egy olyan digitális felületen, ahol a meglévő jogait még jobban ki tudja használni. Ha ez működik, azzal el tudjuk érni, hogy a mi kommentátorunkat például Németországban, a neten is tudják hallgatni. De ez azért idő.

Nekem ez a következő két év fő feladata itt, az EBU-n belül. Emellett olyan kapcsolati hálót építhetek, amit az MTVA tud hasznosítani. A Ferencváros–Genk-meccsre például úgy tudtam felkészülni, hogy megkérdeztem a belga EBU-kollégát, jön-e valaki tőlük a meccsre. Egy rádiós kolléga jött, akivel találkoztam, és nyolc olyan sztorija volt, amit nem találsz meg a neten. Arról nem beszélve, ha – mondjuk – a BBC elmegy forgatni az angol válogatotthoz, és van egy Harry Kane-interjúja, amit mindenki fel tud használni az EBU-n belül. Az európai közszolgálati csatornák így egymást tudják erősíteni. Ez a kettő a legfontosabb: a külhoni magyaroknak segíteni a jobb jogbeszerzések terén, valamint a tartalmaink magasabb színvonalra helyezése.

Augusztusban az ország történetének legnagyobb sporteseményét, az atlétikai világbajnokságot is a közmédia közvetítette. Elégedett volt azzal a kilenc nappal, illetve a vébét körülvevő műsorokkal?

Az atlétikai világbajnokság volt az első olyan nagy világesemény, ahol a legkisebb hiányérzet sem maradt bennem. Az előző két labdarúgó-Európa-bajnokság is jól sikerült, a 2016-osnál még csak kommentátor, a 2021-esnél már csatornaigazgató is voltam. De itt most tényleg az volt, hogy nagyon sok emberrel sikerült újra megszerettetni az atlétikát, és erre nagyon büszkék vagyunk, meg arra is, hogy tényleg mindent megmutattunk. Láttuk azt, hogy a nemzetközi szövetség vegyes csatornáin – ahol egyet választottak ki éppen az eseményekből – milyen sok elmaradás volt, mi pedig tényleg mindent akkor, abban a pillanatban tudtunk megmutatni, amikor történt. Erre nagyon büszke vagyok, készültünk rá, és bejött minden, amit előzetesen elterveztünk. A teljes csapattal nagyon elégedett vagyok.

Feszített lesz a jövő nyár: előbb Európa-bajnokság a magyar válogatottal, utána Formula–1-es Magyar Nagydíj, majd rögtön kezdődik a párizsi olimpia. Hogyan és milyen újításokkal készülnek erre az időszakra?

Az olimpia hasonló lesz, mint a legutóbbi volt. Mi a magyar embereknek a magyarok olimpiáját szeretnénk megmutatni két csatornán, az M4 Sporton és az M4 Sport Pluszon. Az M4 Sport lesz a fő, hiszen azt a határokon túl, a szomszédos országokban kábelen szintén lehet majd nézni, sőt ezekben az országokban még a neten is lehet látni a csatorna adását élőben. Az a feladatunk, hogy mi szólaltassuk meg elsőként a magyar sportolókat. Ezenkívül lesz egy olyan applikációnk, ami tényleg az olimpiai központ lehet, ahol minden egyes eseményt megnézhetnek az érdeklődők. Azt szeretnénk, hogy az emberek kapjanak egy olyan 360 fokos körképet, amiben megvannak a közvetítések, az interjúk, a helyzetjelentések, amit mindig lehet magasabb színvonalon csinálni, és erre is törekszünk.

A labdarúgó-Európa-bajnokságban szerencsére most már van rutinunk. Nyilván itt a magyar válogatott szereplése lesz a nem hétköznapi. A lipcsei német–magyart helyszíni stúdióval olyan színvonalon csináltuk meg, ami szerintem a BBC-nek vagy a ZDF-nek is becsületére válna.

Mindent ki fogunk használni annak érdekében, hogy a szurkolókat a leginkább tudjuk szórakoztatni, és őket a lehető legközelebb vigyük a magyar válogatotthoz, mert ez lesz a fő feladatunk. Adatszolgáltatásban is szintet lépünk, ahogy arról már korábban beszéltem. Lesznek olyan érdekességek, látványos dolgok, amiket eddig még nem mutattunk meg. A legszerencsésebb időszakunk jön abból a szempontból, hogy mennyi mindenünk van, jó kis kilenc hónap előtt állunk.

(Borítókép: Székely Dávid. Fotó: Papajcsik Péter / Index)