Mezei eltévedt, majdnem kifogyott Szalayék üzemanyaga a sivatagban

Kicsit eltévedtünk a sivatagban, féltem, hogy elfogy az üzemanyagunk, de végül kiértünk Tabiába. Kemény órák voltak. Ritkán aggódom, de most azért számolgattam, már a klímát is kikapcsoltam, de végül nem lett baj

– mondta el Szalay Balázs.

A mellette navigáló Mezei Dániel hallgatott a rutinosabb társakra, amikor az útvonalról letérve elindultak, hogy elérjenek egy aszfaltutat, azonban ez végül szó szerint a semmibe vitt. Szerencsére persze nem teljesen, mert volt kiút.

„A navigálás – most már pontosan látom – nem egyszerű. Néha elég nagyvonalúan vannak megadva a tereptárgyak és 8–10 km-es távolságba helyezik el a tájékozódási pontokat, elvileg. Most több helyen pontatlan volt az itiner, és amikor Bunkoczi Laci rádión szólt, hogy jobb lenne balra menni, Balázst már vitte a lendület jobbra... A táj egyébként magával ragadó. Volt egy folyóvölgy, Akka N’Ait Sidi, amihez foghatót nem láttam még.”

A történethez hozzátartozik, hogy a két magyar autó együtt halad, és sokszor letér az útvonalról, amikor egy-egy szebb helyet meglátva a fiatal és tehetséges Varga Ádám operatőrrel filmeznek a csapat tagjai. A teljesítményhez most szorosan hozzátartozik a dokumentáció, mivel Szalay Balázs szeretné, ha minél többen eljönnének egy hasonló útra megnézni a lélegzetelállítóan szép tájat és megízlelni a sivatagi autózást. Egy-egy letérő, vagy a raid autók terepjáró képessége miatt ésszerű dűnekikerülés más irányba viszi az autókat, és ha nincs mobilhálózat, nem egyszerű a helyes nyomra rábukkanni.

A terepről Bunkoczi László is elmondta, hogy a sivatag bizony kemény dió.

„Marokkónak ezen a határ menti részén van minden: dűnék, oázisok, többféle kősivatag, folyómedrek és kőkemény terep. Versenyezni is kiváló ezen a vidéken, de most, hogy végre egyszer meg tudjuk nézni, végképp úgy gondolom, magával ragadó.”

A magyarok egyébként keményen hajtanak, nem csak nézelődnek. Afrikában eddig mindennap 600 km környéki távot tettek meg, olyan is előfordult, hogy a sátorban hajnalban 0 fokban ébredtek a Monaco Dakar Rally Raid tagjai, de az eredmények alakulását is figyelemmel követik.

Ezzel kapcsolatban szomorú hír, hogy az Africa Eco Race-en lévő egyetlen magyar versenyző, az autósok között induló Varga Imre január 3-án este éppen beért a célba, amihez Bunkocziék komoly segítsége kellett. Amikor a rutinos tereprali-navigátor a tracken észrevette, hogy Vargáék nagyon lassan haladnak, szó szerint visszament értük, és mutatva az utat, késő estébe nyúlóan bekísérté őket a mért szakasz végére.

Szerintem ez a minimum a sivatagban. Mindenkinek segítünk, egy magyar társamnak, barátomnak pedig végképp – mondta Bunkoczi, aki – mivel fiával, a mindössze 15 éves Bunkoczi Somával vesz részt az Africa Race-en –, hisz a példa nevelőerejében is. Varga Imréék végül jelentős időbüntetéssel folytatták a versenyt.

(Fotók: Varga Ádám)