Evezőseink bíznak abban, Szeged is magyar kvótaszerző város lesz

Az Eb-re és az olimpiai, paralimpiai regattára 34 ország több mint hatszáz versenyzője nevezett már, és összesen 32 versenyszámban avatnak győztest. Négy olimpiai és három paralimpiai számban osztanak párizsi kvótákat, összesen tizenhármat.

A Magyar Evezős Szövetség (MESZ) elnöke, Cseh Ottó – aki 2022 júniusában vette át a szervezet irányítását – az Indexnek kiemelte: sokat várnak a szegedi regatta megrendezésétől, ahol az Eb-érmekért és olimpiai kvótákért is harcba szállnak a magyar versenyzők, továbbá kicsiknek és nagyoknak népszerűsíthetik itthon a sportágat. A sportvezető hozzátette: abban bízik, hogy április végén – a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkárságának támogatásával szervezett versenyen – hazai vizeken érmeket szereznek a magyar evezősök, és a közönség hathatós segítségével idén Szeged is belép Győr, Tatabánya és Debrecen mellé az olimpiai kvótaszerző magyarországi városok sorába.

„Változott a világ, változtak a szurkolók is, mi is egy szerethető magyar csapatot sorakoztatunk majd fel, benne kvótákért küzdőkkel, Eb-érmekre pályázókkal, és olyan fiatalokkal, akik a közeljövőben küzdhetnek majd hasonló célokért. Nagyon fontos lenne, hogy széles körben meg tudjuk szólítani a sportos közvéleményt, és felhívjuk a figyelmüket tradicionális sportágunkra, amelyben már száznyolcvan évvel ezelőtt rendeztek versenyt Magyarországon, a két világháború között a fénykorát élte, és még világviszonylatban is komoly erőt képvisel. Tudnunk kell átadni azt, hogy sportágként milyen értéket képviselünk, hogy ez egy életen át tartó szenvedély is lehet, ami tökéletesen passzol a sportállamtitkárság által is közvetített értékkel és üzenettel, a Sportoló Nemzet Programmal.”

Az elnök kiemelte: a profik versenyszámain felül sok egyéb sportos aktivitással is készülnek Szegedre, hogy a szurkolói élmény mellett – amit a versenyszámokkal egyetemben a gasztrofalu kínálata emel – az aktív sportolásra is felhívják a figyelmet, és ajánlják az evezést, illetve magukat mindenki figyelmébe.

„Az egyetemeken világszerte különösen népszerű az evezés, nincs ez másként nálunk sem. A Maty-éren, a vizes sportágak hazai ékszerdobozában a leglátványosabb egységben, a nyolcasban mérheti össze magát ötszáz méteren a jelentkező nyolc egyetemi csapat. Ezen felül 460 tanuló vesz majd részt evezős ergométeres diákolimpián. Az evezős ergométer sportágunkban a felkészülés és a képzés egyik alapját jelenti, de a tömegsportot tekintve általános kondicionáló mozgásnak is kiváló, aligha véletlen, hogy a háztartásokban használt sporteszközök listáján dobogós helyen van. Világszerte 25 millió evezős ergométer van az otthonokban.”

Cseh Ottó emlékeztetett: bár evezős Eb-t legutóbb 1970-ben rendezett Magyarország – akkor a tatai Öreg-tó a női versenyszámoknak adott otthont –, azért öt évvel ezelőtt Sukorón négyezer feletti indulói létszámmal masters világbajnokságot rendezett a magyar szövetség, köztük 180 körül volt a nyolcvan évnél idősebb evezős.

„Idehaza is fejlődik a mastersközösség, legnagyobb örömünkre egyre többen találnak vissza a sportághoz. A munka, a karrier, a család egy bizonyos életciklusban mindennel szemben elsőbbséget élvez, de amikor ezek már egyenesbe kerülnek, akkor miért ne lehetne ismét szerepet osztani az evezésnek, amely fiatalként megannyi fizikai és közösségi élménnyel ajándékozott meg.”

„Nem mondom, hogy ilyen fáról könnyű csemegézni az érett gyümölcsöt, de…”

Magyarország egyelőre nem szerzett evezős kvótát a párizsi olimpiára – 14 versenyszámban avatnak ötkarikás bajnokot, a megméretésen 502 sportoló vesz részt –, a szegedin kívül erre már csak május közepén, Luzernben lesz lehetőség, ahol az összes olimpiai versenyszámban még két-két kvóta kerül kiosztásra. Szegeden az egypárevezősöknél három-három, a könnyűsúlyú kétpárevezősöknél két-két kvóta talál gazdára. Férfi PR1 kategóriában a paralimpiára kiadó 12 hely közül 8 már elkelt – ebből öt jutott európai versenyzőhöz –, a Maty-éren további egy kvótát osztanak, és a luzerni, végső kvalifikációs versenyben lehet még reménykedni. A közelmúltat tekintve a magyar evezősöknek a kvótaszerzés nem jött össze a kvalifikációs világbajnokságokon, hanem az utolsó előtti, európai erőpróbán, vagy még inkább az utolsó, luzerni regattán.

Cseh Ottó kiemelte: az olimpián csökkentették ugyan a résztvevői létszámot, de nagy kár lenne figyelmen kívül hagyni, hogy az 526 helyett azért még így is 502 kvótát osztanak. Ezzel pedig az egyik legnépesebb sportág az ötkarikás viadalon az evezés. 2028-ban újabb változás jön: a két könnyűsúlyú versenyszám helyett a tengeri evezés három sprintszáma kerül a programba.

Ez valószínűsíthetően tovább növeli a kvóták számát. Nem mondom, hogy ilyen fáról könnyű csemegézni az érett gyümölcsöt, de a nagy egészet tekintve mindenképpen figyelemre és támogatásra érdemes egy olyan sportág, amelyben ennyi lehetőség nyílik olimpiai kvótaszerzésre.

A magyar szövetség tavaly új, immár 2032-ig szóló stratégiai tervet dolgozott ki, amelyben önkritikusan elismerik: az előrelépések ellenére 2023-ig nem sikerült minden céljukat megvalósítaniuk, amelyet 2018-ban időarányosan kitűztek maguknak. A tokiói olimpiára tervezett két egység helyett csak egy hajó (férfi egypárban Pétervári-Molnár Bendegúz) szerzett kvótát, és az aktív evezősök számát sem tudták még az elvárt ütemben növelni.

„A ciklusainkat továbbra is ötkarikás játékokhoz igazítjuk, döntően azok szabják meg az irányt és a teendőket. A közel tíz évet pedig azért adtunk magunknak, mert a struktúraváltáshoz időre van szükség. A mostani programunkban a nyitás lenne az üzenetünk. Nyitunk nemcsak a profik, a tehetségek, hanem az amatőrök, továbbá minden korosztály felé, hiszen az evezés élethosszig űzhető sportág. Ráadásul fiatalabbak, idősebbek akár közösen is végezhetik. Amint arra már utaltam korábban, az evezésben az állami sportvezetés célkitűzését, a sportoló nemzetet tökéletesen le tudjuk képezni, meg tudjuk valósítani.”

A MESZ elnöke beszámolt arról, hogy Ezüstnégyes névén életre keltették utánpótlás alapítványukat – az 1968-as mexikóvárosi olimpián a Melis Zoltán, Sarlós György, Csermely József, Melis Antal összeállítású magyar egység másodikként végzett –, és külső forrás bevonásával a lemorzsolódás szempontjából legkritikusabbnak számító 18–24 éves korosztály számára meghirdettek egy tehetségprogramot.

„Három fiú és három lány már részese ennek a programnak, amelyben az ösztöndíjon kívül segítünk a nekik az edzés és tanulás összhangjában, illetve kaptak maguk mellé egy sportági mentort, aki bármilyen, nem feltétlen kizárólag szakmai kérdésben, kérésben a rendelkezésükre áll, segítségükre van. Továbbá mutatunk nekik olyan sportági üzenetekkel bíró sportági példákat, elvisszük őket olyan versenyekre és eseményekre, amik a nemzetköziségét jelentik ennek a sportágnak.”

Cseh Ottó kiemelte: az új stratégiájukban elsősorban a már meglévő egyesületekre, klubokra számítanak, őket akarják még jobban bevonni a munkába, és olyan összejöveteleket szerveznek részükre, amelyek segítik őket abban, hogy még inkább az önfenntartás irányába lépjenek. Az eddigieknél is hangsúlyosabb szerepet szánnak az egyetemi szálnak – pedig már most is tíz felsőoktatási intézménnyel kötöttek együttműködési megállapodást –, valamint a már említett új szakág, a tengeri evezés olimpiai programba való kerülése is adhat egy újabb lökést.

Az elnök kihangsúlyozta, hogy folyamatosan megrendezik és minél inkább élményszintűvé alakítják a fiatalokat megszólító Sport XXI. rendezvénysorozatukat, valamint nyitnak minden egyéb, kézzel hajtott vízi eszközre – legyen az SUP, sárkányhajó, kajak vagy kenu – és a tömegsportra összpontosítva újragondolják a tradicionális, de tavaly elmaradt Budapest–Baja evezős kihívást.

„Duna-menti települések, úgy mint Dunaújváros, Harta, Kalocsa bevonásával válhat ismét életképessé ez a program, amelyet váltóban is lehet teljesíteni. A 165 km azért nagyon komoly táv lenne egyéniben, váltóban viszont lényegesen több résztvevő számára válik elérhetővé, így tudnánk markánsan növelni a létszámot. Az Ultrabalaton is egy csodálatos kihívás, egyéniben mégsem teljesítik túl sokan a feladat nehézsége miatt, váltóban viszont tömeget, több ezer embert mozgat meg.”

Szembejött velünk a lehetőség

Az elnök mellett több tapasztalt és elhivatott szakember dolgozik a szövetségben a magyar evezésért, amikor azonban utóbbi bárhol a világban szóba kerül, akkor Szántó Éva neve ugorhat be először. Az evezősből lett sportvezető és sportdiplomata előbb a hazai szövetségben vállalt szerepet főtitkárként, majd 2007-től a sportág európai (ERC), 2010-től pedig a világszövetségében (FISA/World Rowing) jutott feladathoz. Utóbbiban előbb a versenytechnikai bizottság tagja lett, 2018-tól már annak vezetője, a rákövetkező évtől pedig a szövetség legfelső vezetésébe, a végrehajtó bizottságba is bekerült. Szántó Éva ezt az óriási rutint most a szervezőbizottság vezetőjeként Szegeden kamatoztatja.

A sportvezetőnél mindenekelőtt arról érdeklődtünk, hogy a sportágban eredményekkel és versenyrendezéssel egyaránt jelentős szerepet vállaló Olaszország miért mondott le a 2024-es eseményről?

Szántó Éva lapunknak elmondta: a rendezővárosban, Sabaudiában a pályázat elnyerését követően önkormányzati szinten váltás történt, és az új vezetés már nem támogatta a rendezést, ezért inkább lemondtak arról. Amúgy az olaszok így sem maradtak evezős világverseny nélkül áprilisban, igaz másik helyszínnel (Varese), de ők rendezték meg a szokásoknak megfelelően három állomásból álló világkupa-sorozat első megméretését.

„A lehetőség tehát lényegében szembejött velünk, és több érv is amellett szólt, hogy érdemes próbát tennünk vele. Először is a szegedi helyszín nem volt teljesen ismeretlen nemzetközi evezős körökben, mert világversenyt nem rendezhetett még ugyan a Maty-ér, azért a 2013-as Eb-re annak idején olyan pályázatot adtunk be, amely csak egyetlen szavazattal maradt alul a későbbi győztes Sevillával szemben. A már akkor is színvonalas szegedi létesítmény ráadásul azóta sokat fejlődött, köszönhető a sokkörös kajak-kenus fejlesztéseknek. Egy másik sportág ilyen szintű belépése viszont a létesítmény kihasználtsága és felhasználhatósága szempontjából is rendkívül hasznos, hiszen más közeg is megismeri, tágítja az elérhetőségi kört.”

„Az pedig már csak ráadás volt, hogy a magyar evezősöknek az Eb-szereplés mellett így tudtunk lehetőséget biztosítani arra, hogy hazai környezetben harcolhatnak meg a párizsi kvótáért. Ez pedig összecsengett a magyar sportvezetés idei évre kitűzött tervével, amely minél több olyan verseny megrendezését szerette volna elnyerni, ahol a párizsi részvétel a tét versenyzőinknek. Mindezeket figyelembe véve olyan pluszként értékeltük az európai szövetség által a rendezésre kiírt pályázatot, amely lehetőség a központi költségvetés támogatását, valamint Szeged városának jelentős mértékű segítségét magunk mögött bírva kihagyhatatlan volt számunkra, és sikeres elbírálás esetén pedig be tudjuk majd bizonyítani, hogy képesek vagyunk megcsinálni ezt a szép és komoly feladatot.”

A beugró magyar pályázatnak nem kellett mással megküzdenie, de a sikeres elbíráláshoz így is szükség volt a közgyűlés jóváhagyására, a kongresszus döntésére, amelyben nem is feltétlen a sportszakmai részekre koncentráltak.

Teljesen természetes ilyenkor egy új, ismeretlen helyszínnel szemben, hogy mindenkinek vannak fenntartásai, ugyanakkor viszont erőteljes a várakozás is. Új helyszín mindig új impulzusokat is hoz egyben.

Az olimpián a két sportág, az evezés és a kajak-kenu kéz a kézben jár egymással, ugyanazon a pályán rendezik a versenyt, előbbit követi utóbbi, az európai szövetség részéről személyes terepbejárásra nem is került sor a magyar pályázat sikeres elbírálásában. Ehhez közrejátszott, hogy kajak-kenuban Szeged nemzetközi versenyeken való szerepvállalása az elmúlt években folyamatos volt, és mindig nagy sikert hozott. Szántó Éva személyes szerepvállalásáról és lobbierejéről csupán annyit tett mindehhez hozzá, valamennyire „a bizalmi faktora” is közrejátszhatott a folyamatok sikeres lezárásához.

A sportvezető kiemelte: a szervezés során fontos szempont volt a fenntarthatóság és környezettudatosság szemlélete. Például a Budapest és Szeged közötti transzferek optimalizálása, az egyszer használatos műanyag palackok és csomagolóanyagok mellőzése, a szelektív hulladékgyűjtés, ehhez kapcsolódóan környezettudatos szemléletformálási programok. Valamint az, hogy „kihasználják a szinergiákat a Maty-ér kiemelt nemzetközi eseményei között”. Az evezősök április végi versenyét követően május közepén a kajak-kenusok rendeznek Szegeden világkupát és olimpiai kvalifikációs versenyt. Így a közösen használt eszközök (pl. sportolói cateringsátor, LED-fal, molinók) egyszeri szállítására és telepítésére is odafigyeltek.

Szegeden az alapok bőven adottak voltak, de azért ez „nem kontroll c, kontroll v alapon működik”

De vajon rendezési szempontból mitől és mikor sikeres, illetve sikertelen egy sportverseny? A kérdést több szempontból is érdemes felvetni, tekintve, hogy sportolók, csapatok, nemzetközi tisztviselők, szurkolók, a média mind máshonnan közelítenek a témához. Szántó Éva hozzátette, alapfeltételnek számít, hogy a pályán és annak környékén minden szükséges technikai eszköz rendelkezésre álljon, így tehát minden további erre épül.

„A siker igazi fokmérője valóban sokrétű: a sportoló, a nemzetközi és az európai szövetség, a nézők, valamint a támogatók elégedettsége a fontos, mindez boldog önkéntesekkel karöltve. Nem pénzügyi siker a célunk, hanem a maximális résztvevői és nézői élmény. A főszereplők, a csapatok és sportolók számára a legfontosabb az, hogy a pályán milyen körülmények várják, milyen a szállásuk. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a közös munka velük már a szállásfoglalások idején megkezdődik, annak kommunikációja során minden tájékoztatást a rendelkezésükre kell bocsátani, és a sajátos igényeiket figyelembe kell vennünk. Ugyanígy a pálya parti részén is komfortossá kell tennünk az életüket, kezdve azzal, hogy a kiírásokkal mindent egyértelmesítenünk kell, mit hol találnak meg. Utóbbin igyekszünk egyedi dekorációkkal még emlékezetesebbé és élvezetesebbé tenni a résztvevőknek a szegedi napjaikat.”

Hozzátette: aprólékosan meg kell tervezni a csapatok logisztikáját, egyrészt hogyan érkeznek meg a helyszínre, másrészt pedig ott miként mozognak majd a szállásuk és a pálya között.

Nagyon fontos, hogy a szervezés alatt végig partnerként kezeljük a vendégeinket, akik első találkozása a pályával ugyancsak hangsúlyos: akkor milyen benyomások érik őket. Erre nagyon figyelünk.

A sportvezető ehhez kapcsolódóan kiemelte: bár sok mindenben összedolgoztak a kajak-kenusokkal, akiknek több évtizedes versenyrendezési rutinját a szegedi pályát illetően „butaság lett volna nem kihasználni”, a sok hasonlóság mellett legalább ugyanannyi a sportágspecifikus eltérés is.

„Azért ez nem kontroll c, kontroll v alapon működik, akadt megoldásra váró kihívásunk éppen elég. Kezdve azzal, hogy a hajók parti elhelyezését máshová kellett tennünk. Az evezős hajók jóval nagyobbak és nehezebbek, mint a kajakok és a kenuk, így a parton is eleve nagyobb a helyigényük, és a vízre tétel során is körülményesebb velük manőverezni. Mivel ez integrált verseny lesz, figyelembe kellett vennünk a parasportolók speciális igényeit, minél könnyebb és egyszerűbb vízre jutását. Aztán ott volt a tévés közvetítés megoldása, ami a projekt egyik legkényesebb pontja annak ellenére, hogy a 2019-es vb-re külön készült erre az osztószigeten egy burkolat. Igen ám, de amíg kajak-kenuban a leghosszabb egyenes távon ezer méter a táv, addig evezésben kétezer méteres pálya kell a versenyhez. A kamerás autót tehát át kellett hoznunk a szurkolói oldalra, így viszont a biztonság érdekében a nézők beléptetése sem a megszokott oldalon történik majd, hanem ott, ahol eddig kizárólag az akkreditált személyek érkeztek. És a versenyzőiket kerékpáron a parton tömegesen követő edzőké lesz ezúttal a belső sziget.”

Szántó Éva elmondta: a nézők a főlelátót használhatják majd, mobillelátók telepítésére ezúttal nem kerül sor. Az érdeklődők viszont a vízpartot is birtokba vehetik, és így testközelből kaphatnak majd sportélményt, míg közvetlen mögöttük kordonnal figyelnek a közlekedő kamerás autó biztonságos zárására. A helyszínre kilátogató nézők, a sportbarátok vagy éppen az evezős közösségek kiszolgálására is komoly figyelmet fordítanak, és annak ellenére, hogy ilyet még nem csináltak, sok mindennel készülnek. Lesz szurkolói sátor, benne történeti kiállítás, a mastersközösségnek találkozót hirdettek, és az elnök által elmondottakra ráerősítve a diákoknak evezős ergométeres diákolimpiát szerveztek, az egyetemeknek pedig – ahol a sportág szerepvállalása itthon és külföldön is jelentős – nyolcasok részére kiírt versenyt rendeznek 500 méteren.

„Ilyen betétprogramok nem állandó kísérői az evezős Eb-nek, de olyan pluszok, amivel még több figyelmet kaphatunk a hazai nézőktől, illetve kiszolgáljuk a nemzetközi evezős családot, amelynek tagjai Szegeden új terepet fedezhetnek fel.”

Az európai szövetség Szegedre érkező képviselői és a versenybírók zökkenőmentes munkája ugyancsak kiemelt figyelmet érdemel a szervezők részéről, és szintén elengedhetetlen a sikeres rendezéshez.

„A szervezés során nekik és nekünk is voltak kéréseink, valamint elképzeléseink, ami nem is feltétlen volt mindig azonos, és mindkét féltől kompromisszumra volt szükség, hogy a végeredmény majd harmonikus együttműködés legyen. Szerintem jó irányban haladunk, az utolsó simításoknál járunk, persze ilyenkor már az egész napunk erről szól, és nem gondolom, hogy bármi problémánk adódik ezen a ponton. A legnagyobb kockázatot szerintem az időjárás jelenti majd, a szervezési részt illetően a rajtot minden tekintetben felkészülten várjuk.”

A szegedi megméretés az olimpiai és paralimpiai kvalifikáció egyik mérföldköve, míg az Eb azokban a versenyszámokban jelent komoly erőpróbát, és visszaigazolást a felkészültségről, amelyekben majd az utolsó, májusi erőpróbán, Luzernben biztosíthatják be párizsi részvételüket az érintettek.

(Borítókép: A szegedi Nemzeti Evezős és Kajak-Kenu Olimpia Központ 2019. augusztus 15-én. Fotó: Rosta Tibor / MTI)