Hiába Szegeden a hazai pálya, már csak Luzernben bízhatnak a magyar evezősök

 Az ötkarikás részvétel biztosítására már csak egyetlen lehetőségük maradt: három hét múlva a végső kvalifikációs regattán, Luzernben. A magyar evezés 1932 óta minden olimpián képviselte magát, és a 2008-ban bekapcsolódó paralimpikonok esetében is csupán a legutóbbi, 2021-es maradt ki. A magyar szövetség hét közben nevezi meg a luzerni csapatot.

Vasárnap kicsit lassan telt meg a főlelátó a 9 órás, talán kicsit álmos kezdésre, de volt idő befutni, tekintve, hogy az olimpiai számok döntőit 10.35 órától, míg az Eb fináléit 11.35 órától rendezték. Összesen 16 darab A döntőre került sor.

A négynapos regatta legmelegebb napjára volt kilátás vasárnap, a közepes, kicsit oldalirányos szembeszél viszont alaposan megfodrozta a vízfelületet, az osztószigethez közeli pályák élveztek védettséget. Molnár Dezső, korábbi szövetségi kapitány, a férfikettős edzője úgy számolt: ez pályánként akár két másodperces előnyt, illetve hátrányt jelenthet – nézőpont kérdése –, ami a szélső pályák között már jelentős, tíz másodperc is lehet. „Óriási különbség már a rajt pillanatában, sok kérdés így ott eldől” – tette hozzá a szakember.

A kezdésnél még csupán 17-18 Celsius-fokos volt a levegő hőmérséklete, ami evezősöknek azért ideális, de a napközbenre ígért, és végül megérkezett 24-25 Celsius-fok sem az a kifejezetten rossz kategória. Délelőtt a lelátót színültig megtöltő nézőknek különösen nem. A nap folyamán a szél erőssége is gyengült valamelyest, de nem annyira, hogy ne jusson főszerephez: aki a felső pályákra került, az előnyt élvezett, aki pedig lentre, az bizony kapaszkodhatott. Általában kevés sikerrel.

Azért a nap első versenyszámára, a férfi kettesek C döntőjére már bőven akadt nemcsak néző, hanem szurkoló is, így az érintett magyar egység, a rutinos világbajnok Simon Béla és Juhász Adrián már kellő támogatást is kapott a partól, valamint a lelátóról. Az öthajós futamban a semlegesként induló fehérorosz versenyzők diktálták az iramot, a magyarok a mezőnyben jöttek, féltávnál már egyértelműen a második helyen érkeztek, és egyedül tartották a tempót az éllovassal. A Simon, Juhász kettős erős hajrája már sok meglepetést okozott korábban, de az éllovasban is maradt erő a végére, így a két hajó közötti különbség nem változott. A magyarok így a 14. helyen zárták az Eb-t, és készülhetnek ezzel a töltettel a végső olimpiai kvalifikációs viadalra.

Simon Béla az Indexnek azt nyilatkozta: úgy számolják, hogy Luzernben mintegy tizenöt egység küzd majd az olimpiára kiadó két helyért, körülbelül hasonló esélyekkel, így nagyon nehéz feladat vár rájuk.

„Biztató, hogy az utóbbi hetekhez hasonlóan itt a versenyen is egyre jobb pályákat tudtunk menni. Sajnos, a reményfutamban rossz pályára kerültünk, a széljárás már ott erősen behatárolta az egységek lehetőségeit, ha közel azonos erőt képviselnek. Hozzánk hasonlóan a C döntőben voltak még olyan hajók, amelyeknek az erőviszonyok alapján talán nem feltétlenül itt kellett volna menniük.”

Simon 35, Juhász 34 éves, az egység az utolsó idényét teljesíti. Miként nagy valószínűséggel a 37 éves Galambos Péter esetében is közel a visszavonulás. Illetve szombaton a válogatottságtól köszönt el a náluk egy tízessel fiatalabb könnyűsúlyú egység, a Szegeden Eb-ezüstérmes Szabó Bence és Furkó Kálmán.

Juhász Adrián annyit tett hozzá a társa által elmondottakhoz, hogy a luzerni verseny előtt kéthetes bulgáriai edzőtáborban vesznek részt, és igyekeznek a mostani ívüket minden tekintetben még tovább vinni.

Már egy ideje ott van bennem, bennünk a gondolat, hogy az idei az utolsó évünk, és jó lenne zárásként még valami nagyot menni, az olimpiai részvétel speciel pont az lenne. Bulgáriában olyan helyen edzünk majd, ahol magaslati vízen és normál körülmények között is tudunk készülni, illetve nagyon távol esik a világ zajától. Kifejezetten ideális, hogy ilyen kiélezett időszakban csak magunkkal és az evezéssel tudunk foglalkozni, a feladatunkra tudjunk fókuszálni, és kizárjunk minden egyebet az életünkből. Aztán meglátjuk, mi sül ki az egészből.

A magyar érdekeltségű számokat tekintve  Bácskai Máté  C döntőjével folytatódott a verseny vasárnap délelőtt, aki futamában ötödikként végzett, a kontinensbajnokságot tekintve  a férfi egypárok  19 fős mezőnyében pedig  a 17. helyen zárt .  Férfi négyesünk, Kerekes Krisztián, Csizmadia Ádám, Szentpáli Gergő és Szentpáli Balázs  összeállításban a B döntő harmadik helyen ért célba, így a versenyszámban  a 9. , utolsó helyen végzett.  Női kétpárunk  következett a B döntőben,  Preil Vivien  és  Zsíros Janka  a brit egység mögött második lett, összesítésben ez  8. helyet  ért, a nyolcas mezőnyben.

Közben a Maty-éren feltűnt Szilágyi Áron, háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, akit a Magyar Evezős Szövetség elnöke, Cseh Ottó fogadott, és vezetett körbe a pályán, mielőtt elfoglalták volna helyüket a lelátón. A túravezetésre aligha volt szüksége Schmidt Gábornak, a sportigazgatási és fejlesztési ügyekért felelős helyettes államtitkár a magyar kajak-kenusok elnöke, neki a Maty-ér évtizedek óta a második otthona. Miként aligha volt ismeretlen a terep Gyulay Zsoltnak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, kétszeres olimpiai bajnok kajakosnak, aki szintén tiszteletét tette a dupla viadal utolsó versenynapján Szegeden.

Szegeden egypárban három-három, a könnyűsúlyú kétpárokban két-két kvótát osztanak ki, a paralimpiai számokkal együtt összesen tizenhármat.

Elsőként férfi egypárban Pétervári-Molnár Bendegúz próbálkozott az ötös pályán, ami nem ígért sok jót számára. A tempót fent végig a szerb diktálta, aki folyamatosan lépett meg a mezőnytől. Őt a bolgár és a belga hajó követte még kvótás helyen. Pétervári-Molnár féltávnál még belátható, utána viszont már beláthatatlan távolságban követte őket. A hajrában csupán a negyedik szlovént nyílt esély elkapni, de végül azért kellett küzdenie a magyarnak, hogy a hatodik helyen hajrázó ukránt maga mögött tartsa. A férfi egypár esetében is maradt az utolsó dobás Luzernben.

A kétszeres olimpikon Pétervári-Molnár a 2016-os, riói olimpiára az utolsó próbatételt vette sikerrel – miként a Simon, Juhász kettes is –, a tokiói ötkarikás játékokra viszont már erről az európai kvalifikációs versenyről be tudta biztosítani a részvételét. A magyar evezősök közül egyedüliként szerepelt három évvel ezelőtt a játékokon.

Női könnyűsúlyú kétpárban Bene Dorottya és Szili Dorina képviselte a magyar színeket, az egység az ötödik, utolsó helyen zárt, nem  volt valós esélye a kvótás helyekre.

A kvótaversenyek után jöhettek a kontinensbajnoki döntők, egyetlen magyar érdekelttel. Galambos Péter a férfi könnyűsúlyú egypárban az utóbbi évtized egyik meghatározó alakja a nemzetközi mezőnyben: háromszoros Eb-érmes, kétszer (2019, 2021) győznie is sikerült. Az aranyérem világbajnokágon ugyan nem jött össze, de 2010-től 2019-ig összesen ötször azért dobogóra állhatott ott is.

Ezúttal a négyes pályára került, és amíg riválisai közül az olasz féltáv után olyan előnyre tett szert, hogy nem hagyott nyitott kérdést a győzelmet illetően, addig a második helyért a francia és a belga hajó csatázott egymással. 1500 méterhez érve Galambos a negyedik helyen érkezett, az előtte lévő párostól 4-5 másodperces hátránnyal, de hiába nyitott remek hajrát, csupán felzárkózni tudott, és a célhoz érve egy hajó különbségre hozta fel magát. A dobogóról viszont lemaradt.

Borítókép: Galambos Péter Fotó: Szlovák Bence / Magyar Evezős Szövetség Facebook oldala