Lelőtték a lóról a gengszterek a világhírű magyar zsokét

Ő volt a turf Puskás Öcsije

Aki az idősebb futballrajongóknak Puskás Öcsi, az a turf szerelmeseinek Kállai Pali. Minden idők leghíresebb, legeredményesebb magyar versenylovasa elképesztő módon 1949-től 2006-ig 57 éven át, 73 éves korában bekövetkezett haláláig aratta az országra és világraszóló sikereket, és olyannyira nem tudott elszakadni szerelmétől, a lóversenyzéstől, hogy még halála napján is nyeregbe szállt volna, ha nem jön a kaszás... 2006. október 1-jén hunyt el, és egy héttel korábban, szeptember 24-én még győzött a Kincsem Parkban Key Double nyergében. 

„Palika” – mert kezdettől fogva haláláig becézték az apró termetű zsenit – 1933. október 2-án született Maglódon. A családi legendárium szerint első hátasa egy bernáthegyi volt, ötéves korában ezt a jókora kutyát „lovagolta meg” először. Gombolai Ferenc, a híres idomár fedezte fel 1947-ben, ekkor felszökött hozzá a srác Pestre, a lovira. De nem ám akárhogy, hanem gyalog, 35 kilométert kutyagolva. 

Ám csakhamar megjelent az istállóban a zord apa, lekevert Palikának két fülest, és visszacibálta a kölyköt Maglódra. Másnap azonban a srác újból megszökött, a papa újból hazavitte, és ez így ment mindaddig, amíg a szülők bele nem nyugodtak abba, hogy a kölyköt nem lehet eltántorítani a lovaktól. 

Vonzotta Amerika

Első versenyét nyolc hónapi gyakorlás után egy olyan lóval nyerte meg, amelyet azzal a felkiáltással adtak alá, hogy „a gyereknek ez is jó lesz”. 1950-től négy éven át sampion volt, azaz minden esztendőben ő nyerte a legtöbb hazai versenyt. Ünnepelt hírességnek számított, és nem is volt semmi baj addig, amíg a kezébe nem került egy amerikai lovasmagazin. Ebben azt olvasta, hogy Bill Shoemaker, a leghíresebb amerikai zsoké már a négyezredik győzelménél tart. Miközben akkoriban hazánkban mindössze 28 versenynap volt évente, tehát háromszáz évig kellett volna versenyeznie (és folyton nyernie) ahhoz, hogy Schoemaker nyomdokaiba lépjen...

1956 nyarán Palika egy ausztriai versenyen a kíberek által őrzött szállodai szobájából megszökött, mégpedig úgy, hogy az ereszcsatornán (déja vu...) lemászott. A Szabad Európa munkatársai segítettek volna neki kijutni Amerikába, de csak azzal a feltétellel, ha a rádió műsorában pocskondiázza a kommunista rendszert. Palinak nem lett volna elvi kifogása, de attól tartott, szüleit otthon emiatt felakasztják, ezért nem vállalta a rádiószereplést. 

Elmondása szerint ezen annyira feldühödtek a rádiósok, hogy a Fekete-erdőben kilökték egy Cadillacből. A német határőrök kis híján agyonlőtték, mert azt hitték, hogy szovjet kém – írta 18 évvel ezelőtt a lovasok.hu honlap. 

Ujjat húzott a maffiával

Végül mégis sikerült kimennie Amerikába, ahol fényes karriert futott be. Először felkereste Kanadában élő mentorát, Gombolai Ferencet, majd a hatvanas években már az Egyesült Államok húsz legmenőbb zsokéja közé tartozott. Közben a profi boksszal is kacérkodott, tíz hivatásos meccse közül kilencet kiütéssel nyert meg. A lóversenypályán dollármilliomos lett, őrá is érvényes volt az aranylabdás manchesteri futballsztár, George Best legendás mondása: „Pályafutásom során rengeteg pénzt kerestem, kilencvenöt százalékát piára, szép nőkre és gyors autókra költöttem, a többit elherdáltam.”

Karrierje során huszonnégy különböző helyen szenvedett csonttörést. Volt olyan versenynap, hogy hét futamot nyert, kétszer célfotóval lett második, s csak egyszer végzett a vert mezőnyben. Egy balesete után az orvosok már amputálni akarták a lábát, a műtőasztalról szökött meg. Jól tette, a sérült láb megmaradt, bár pár centivel rövidebb lett a másiknál. Nem sokáig. Hamarosan a másik is eltört, és „hozzárövidült” az egyikhez...

A lovak és a szép nők vonzásában

Pali 36 évig csak külföldön versenyzett – összesen 16 országban –, csak a rendszerváltás után költözött haza. Elmondása szerint karrierje során 50 000 lovon ült. Idős korában hazatért, és itthon folytatta diadalmenetét. Meglehet, ha nem jön haza, nem él 73 évig, mert Amerikában a maffia többször is megpróbálta rávenni, hogy szándékosan veszítsen. Egy alkalommal lelőtték a ló nyergéből, egy másik esetben megbuherálták az autója fékjét, amely nem fogott, Pali nekirohant a kocsijával egy fának, de azt is túlélte. Kalandos életet élt, imádta a nőket, többször nősült, három országban vannak gyermekei. 

Itthon 1089 alkalommal volt futamgyőztes, külföldi győzelmeinek száma meghaladta a kétezret. Mindig azt mondta, szeretne lóháton meghalni, a sors majdnem teljesítette kívánságát. 2006. október 8-án még volt ereje kimázsálni a Kincsem Parkban (egyébként ott is lakott...), ám néhány perccel az első futam előtt rosszul lett. Az agyvérzés okozta kómából többé nem tért magához. Palika, a legnagyobb magyar zsoké október 13-án eltávozott az árnyékvilágból.

A legendák sohasem halnak meg

A csütörtöki síremlékavatón Szotyori Nagy Ádám, a Kincsem Park ügyvezető igazgatója így emlékezett Kállai Pálra: 

„Bajnok volt, hős lett, legendává vált – mondta róla találóan Dömötör Tamás a 2000-es évek elején az egyik riportfilmjében. Többségünknek, akik hosszú évek óta a magyar lóversenysport bűvkörében élünk, nem szükséges részletezni Pali világhírű tetteit, színes pályafutását. Akik azonban már nem találkozhattak vele, nem is tudják elképzelni a 73 éves korában is aktívan lovagló fáradhatatlan zsenit. (...) Több mint öt évtizeden keresztül volt a csúcson. Már fiatalon, az ötvenes évek elején bajnok lett a pesti pályán. Mindent el akart érni, és mindent el is ért, amit zsoké elérhet Magyarországról indulva. Szűk volt neki az ország, eljutott Amerikába, és a világ egyik leghíresebb versenyén is lovagolt, a Kentucky Derbyn. Vérbeli sportemberként az utolsó pillanatig ereje teljében volt, életét a sport, a versengés töltötte ki. (...) A hivatalos magyar lovas-örökranglistán 1089 győzelemmel magasan az élen áll. Mindezt úgy érte el, hogy évtizedeken keresztül külföldön lovagolt. (...) Véglegesen a 90-es évek elején, többek között a későbbi Magyar Derby-nyerő telivérnek, Jeremynek köszönhetően költözött haza. Itt és velünk élt, lovagolt és versenyzett halála napjáig. Kállai olyan egyénisége volt a magyar sporttörténetnek, amire kevés példát találunk. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ő a mi sportunk Puskás Öcsije, Papp Lacija, Balczó Andrása, Darnyi Tamása. (...) Most itt állunk Pali halála után 18 évvel az őt megillető síremléke mellett, és emlékezünk rá, beszélgetünk róla. Jól írta a Magyar Turf Paliról, amikor befejezte földi pályafutását: Bajnok volt, hős lett, legendává vált. A legendák pedig sosem halnak meg. Pali, örökre velünk maradsz.”

(Borítókép:  Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) főigazgatója, Fotó:  Horváth Sztaniszláv)