Legsikeresebb évét zárta a magyar triatlon, főszereplőinek egyedül Párizst tekintve lehet hiányérzete

Pénteken a Magyar Triatlon Szövetség tisztújító közgyűlésén újraválasztották Kindl Gábor elnököt. Az 55 éves közgazdász, üzletember, korábbi országos bajnok és válogatott, jelenleg amatőr triatlonversenyző 2021 nyara óta vezeti a szervezetet, második mandátuma a Los Angeles-i olimpia évének végéig, 2028. december 31-ig tart. Kindl Gábort a közgyűlés 50 igen és egy ellenszavazat mellett választotta újra elnökké. A szakmai alelnöki posztra szintén egyedüli jelölt volt Lehmann Tibor, aki ugyancsak 50 igen és egy nem szavazatnak köszönhetően a következő négy évben is folytathatja a munkát. Az újraválasztott szakmai alelnök beszámolójában azt hangsúlyozta, hogy

A társadalmi alelnök Rutkovszky Ede lett, az elnökséget Kis Gyula, dr. Kovácsné Kószó Éva, Nagy Alpár és Török Dániel alkotják. A felügyelőbizottság elnökének dr. Luterán Róbertet választották.

Kindl Gábor: Alázat, szorgalom, tisztelet, továbbra is ezek maradnak a kulcsszavaink

A sportág korábbi válogatott szintű képviselőjét, Kindl Gábort 2021 május végén választották meg először elnökként, székfoglalójában legfontosabb feladatát illetően úgy fogalmazott, hogy szeretné megtalálni a triatlon méltó helyét Magyarországon, valamint hazai képviselőinek a méltó helyét a világon és Európában.

„A világon bárhol, így szerencsére nálunk is azt látjuk, hogy a triatlon egészen döbbenetes ütemben fejlődik, ami leginkább annak köszönhető, hogy nincs még egy olyan sportág talán, amelyben ennyire összefonódik az élsport a tömegsporttal. Úgy a versenyeket, mint a versenyzőket illetően” – nyilatkozta Kindl Gábor az Indexnek.

Az elnök hozzátette: senki kezét nem engedték el, amin a jövőben sem változtatnak.

Alázat, szorgalom, tisztelet, továbbra is ezek maradnak a kulcsszavaink. Lehmann Csongor Eb-címe és vb-helyezése, Horváth Karolina U23-as vb-győzelme hatalmas elismerést érdemel, hasonlóan sikeres éve még nem volt a magyar triatlonnak, mint az idei. Véleményem szerint ez leginkább annak köszönhető, hogy nyugodt körülmények és tiszta viszonyok között dolgoznak a benne élők, mindezt békés, rendezett, strukturált csapatmunkával támogatjuk meg a háttérből. Emellett pedig nem vettük fel a kesztyűt olyan ügyekben és esetekben, amelyek meggátoltak volna minket abban, hogy a magunk tempójában haladjunk előre. Nem egymás haját téptük, inkább dolgoztunk, ezt az erőfeszítésünket a sportállamtitkárság, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság egyformán értékelte, mindhárom szervezettel nagyon jól tudunk összedolgozni.

Kindl Gábor ezt követően kitért a hiányosságokra is, amelyekben változást, előrelépést vár. Három évvel ezelőtt a világkupa-sorozatnál is nívósabb verseny rendezését tűzte ki célul, és ennek érdekében szakmailag hiába készítették el százszázalékosan a projektet – volt budapesti helyszín, a szükséges és beszerzett hatósági engedélyekkel együtt –, anyagi támogatás hiányában egyelőre várólistára kerültek.

„Közel álltunk ahhoz, hogy Budapest három éven át a vb-sorozat egyik állomása legyen, és erről most lemaradtunk ugyan, a jog és a lehetőség máshoz került, de bármikor visszatérhetünk hozzá, tekintve, hogy kész szakmai tervünk van a fiókban. Legközelebb viszont 2028-tól válik aktuálissá, de amennyiben olimpiai rendezésben gondolkodunk, akkor elengedhetetlen az ehhez hasonló színvonalat megütő budapesti sportesemények elnyerése. A Kopaszi-gátnál adott a két depós, nagyon komoly pálya, de vidéki helyszínünk is van talonban. A vb-állomástól függetlenül, de akár azzal párhuzamosan is működhet az Ironman-sorozatba való becsatornázódásunk, ott is kapcsolatban vagyunk a területileg illetékes képviselettel. Ezeket a vasakat a jövőben is a tűzben tartjuk.”

Az elnök nagy szívfájdalma még, hogy a párizsi olimpián végül nem indulhatott el a magyar váltó. Erre akkor lett volna esélye, ha váltóként jut kvalifikációhoz, vagy – mint volt arra példa Tokióban – a két-két férfi-, illetve női kvótát külön, az egyéni rangsorból szerzik meg a képviselők. Párizsban egy női triatlonos hiányzott a komplett csapatból. Kindl Gábor kiemelte:

„A remek szakmai műhelymunkáknak köszönhetően mennyiségileg és minőségileg is adott ehhez a versenyzőanyag, a felnőtt-vb-sorozatot lezáró döntő állomásán a csillogó szemű magyar triatlonosokat látva pedig a motivációval sem lesz probléma, akikkel sikeresek lehetünk a kvalifikációban. A szövetség részéről viszont szigorúbb sportolói szerződéseket ígérhetek, amiben a lehető legnagyobb tiszteletet várjuk el a címeres mezt viselő érintett versenyzőktől, kivétel nélkül mindenkitől.”

Az elnök a részletekbe ugyan nem kívánt belemenni, azt inkább megtartotta sportági belügynek, de annyit azért név nélkül megjegyzett, hogy az egyéni érdekek soha nem helyezhetők a válogatott céljai elé.

A legsikeresebb esztendő

2024 különleges év a magyar triatlon történetében: idén ünnepli a sportág a 40. születésnapját, hiszen 1984-ben rendezték az első hivatalos versenyt Magyarországon. A kerek évfordulóhoz méltó módon aztán korábban nem látott sikereket hozott a szezon. Lehmann Csongor a magyar triatlon négy évtizedes történetének legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy felnőtt, olimpiai távú Európa-bajnoki aranyérmet nyert szeptemberben, ráadásként ötödik lett a világbajnoki pontversenyben, ami szintén rekord. A nyári olimpián három (Lehmann Csongor 11. hely, Bicsák Bence 16. hely, Kuttor-Bragmayer Zsanett 26. hely), a paralimpián egy (Mocsári Bence 5. hely) magyar versenyző vett részt. Mocsári Bence ötödik helye a valaha volt legjobb magyar paralimpiai eredmény, nem mellékesen pedig ő is Európa-bajnok lett.

Közben a korosztályos viadalokon is minden várakozáson felül szerepeltek a fiatalok: októberben a spanyolországi Torremolinosban egy arany- (U23-ban Horváth Karolina), egy ezüst- (juniorban Szalai Fanni), valamint két bronzéremmel (U23-ban Kiss Gergely, továbbá az U23/junior vegyesváltók küzdelmében a Kiss Gergely, Kropkó Márta, Dobi Gergő, Szalai Fanni összeállítású csapat) zárta Magyarország a viadalt, ami minden idők legjobb szereplése.

Lehmann Csongor örül, ha a fiatalok példaképként tekintenek rá, őt pedig motiválja a teljesítményük

A sportág honi húzóneve jelenleg Lehmann Csongor, aki lapunknak úgy fogalmazott: az Eb-címmel és a vb-sorozatban elért ötödik helyével túlszárnyalta az idei évre megfogalmazott céljait, az eredményeket tekintve egyedül a párizsi olimpia 11. helye miatt maradt benne hiányérzet. Annál is inkább, mert elmondása alapján jó formában, „110 százalékos fizikai állapotban” érkezett a francia fővárosba, ahol a Szajna vízminősége miatti hercehurca, a halasztás sem zökkentette őt ki a koncentráltságából. Egy apró malőr azonban mégis alapjaiban határozta meg a szereplését.

Az úszásnál rögtön az elején eltört a szemüvegem, így az 1500 méterből körülbelül 1100 métert »vakon« teljesítettem. Általában az első bollyal szoktam kijönni a vízből, most viszont végig csak vergődtem, összeszedtem körülbelül egy perc hátrányt, plusz 15 másodperc büntetést is kaptam, mert rossz oldalon kerültem meg az egyik bóját. Ez abszolút bagatell, amatőr hiba, de most ilyen rendhagyó helyzetben becsúszott. Kerékpáron aztán hiába jöttem fel, túl sokat vett ki belőlem a felzárkózás, és végül nem sikerült a top tízben végeznem. Pedig előtte és utána is azokkal szoktam futni a versenyeken, akik a pontszerző helyekért csatáztak, ami számomra is abszolút reális elvárás volt. Ha csak a büntetés 15 másodpercét veszem el az időeredményemből, akkor már hetedikként végzek, hogy az úszáson kapott egyperces hátrányomról most ne is tegyek említést.

Lehmann Csongor hozzátette: bár megfogadta mások tanácsát, és ő is azt javasolja, hogy hasonló esetben nem jó dolog túl sokat rágnia magát az embernek azon, ami már megtörtént, azért neki is kellett pár hét, amíg lelkileg egyenesbe került ismét, és az előtte álló feladatokra tudott fókuszálni.

„Amire viszont elértünk az Eb-hez, már nagyon akartam bizonyítani, hogy jó formában vagyok, tehát a párizsi kisiklás ott hozzáadott a győzelmemhez.”

Az idei évről azt mondta: a megszokott feszes menetrenden felül főként mentális teherként jelentkezett számára pluszban az olimpiára való felkészülés, hogy edzőtáborról edzőtáborra járva elkerüljék őt a betegségek, a sérülések, amik hátráltatták volna őt a munkában.

„Nem napra, de nem is órára, hanem percekre bontott menetrend szerint csináltuk végig a szezont, ami ilyen távon nagyon fárasztó tud lenni. A vb-döntő után három hét pihenőm volt, pont most hétvégén érek a végére, az egyik német sporttársam hívott meg az ausztriai esküvőjére. Jövő héten aztán megkezdjük az alapozást a 2025-ös évre, egyelőre itthon. A célunk változatlan: ismét sikerüljön előrelépnünk önmagunkhoz képest.”

A konkrét helyezéseket illetően úgy fogalmazott: az Eb-győzelem a címvédésre ösztönzi, a vb-sorozatban pedig ismét felezni szeretné a helyezését – már a 2023-as 10. helye is a legjobb magyar eredmény volt az év végi pontversenyben –, ami esetében ekkor már éremszerzést jelentene. Arra viszont nem is gondoltak, hogy a következő nagy menetelés előtt, a sportágban két évig tart az olimpiai kvalifikációs időszak, egy esztendőt kicsit lazábban vegyenek.

„Triatlonban nincs lehetőség arra, hogy átpihenjünk egy évet. Az én korosztályomban több jó versenyző jött össze, már fiatalon húztuk egymást, az átlagnál is többen mentünk a felnőttek közé, ragadtunk ott meg, és érünk el eredményeket. Jó dolognak tartom, hogy 32-33 évesen még bőven a csúcson tud lenni valaki, de az is jó közben, hogy 23-25 évesen már lehet hozni ezt a szintet, a nagyobb nemzetközi versenyek dobogóin simán ott áll egymás mellett teljesen más generációhoz tartozó triatlonos.”

Lehmann Csongor a jövő évre tervezett versenyprogramját illetően annyit tett hozzá: abba maximum a kitérők férnek bele, hosszabb kihagyás még véletlenül sem.

A prioritás a vb-sorozaton marad ugyan, de elképzelhető, hogy részt veszek hosszabb, 70.3-as viadalon, esetleg szupersprinten. Ezek egyike sem jellemző rám, viszont arra készülve és a versenyen indulva kapok más impulzusokat, ami meg jó dolog, hosszabb időszakot tekintve pedig szakmailag hasznos lehet.

Saját vezető szerepét a triatlon magyarországi közegében nem éli meg teherként, az inkább több szempontból is motivációt jelent számára.

„Nagy megtiszteltetés és büszkeség válogatottként külföldön szerepelni, magyarként sikereket elérni, most a vb-n a legeredményesebb nemzetek között voltunk, ami mindannyiunk számára motiváció a jövőre tekintve. Számomra pedig külön öröm például hazai versenyen, a tiszaújvárosi világkupán rajthoz állni, mert ott az én teljesítményem jelent motivációt a fiatalabbak számára. Ez persze hálás kötelezettségekkel jár rám nézve, nem engedhetem meg, hogy ne maximális erőbedobással menjek végig, idén sorrendben harmadszor tudtam már ott nyerni. Az Ek-viadal után két vk-futamon értem elsőként célba. Perszer közben mindez hatással van rám is, hogy jönnek a nálam is fiatalabbak, fel kell kötni a nadrágot, ha előttük akarok maradni, és meg akarom őrizni a pozíciómat.”

Lehmann Csongor szerint az év magyar sikerei a honi szövetség munkájának is az elismerése egyben, hogy jó úton jár itthon a sportág. Szélesebbek és gazdagabbak az alapok, mint évekkel korábban. Több a versenyző, mindez eredményesebb nemzetközi szerepléssel párosul, márpedig a közeljövőt ezekre lehet építeni.

„Kiss Gergő és Dobi Gergő már abszolút hozza a felnőttszintet a férfiaknál, biztos vagyok benne, hogy Los Angelesre ugyanúgy harcban leszünk a három kvótáért, ha marad a mostani kvalifikációs rendszer, mint ahogyan voltunk idén négyen. Sajnos végül csak kettő lett belőle, de a következőnél több eséllyel és nagyobb százalékban élhetünk majd azzal, hogy valóság legyen belőle. A lányoknál picit talán szűkebb a merítési lehetőség, de ahogyan azt az eredmények igazolták, tehetséges versenyzők ott is vannak: Horváth Karolina, Kropkó Márta és Szalai Fanni is korosztályos vb-éremmel zárta az esztendőt. Kovács Zsófi és Bragmayer Zsani után volt a női szakágban itthon egy kis űr, de vannak olyan fiataljaink, akikre képességeik alapján lehet számítani.”

Horváth Karolina számára Tokió és Párizs is felvillant, Los Angeles pedig már abszolút fókuszban van

Októberben ünnepelte 22. születésnapját Horváth Karolina, aki az U23-as vb-címmel önmaga számára is magasra tette a lécet a jövőt illetően, bár a fiatal triatlonos már három évvel ezelőtt is megvillantott valamit kivételes képességeiből. Akkor az itthon évek óta a női szakágban egyeduralkodó Bragmayer Zsanettet szorongatta meg.

„Azon a 2021-es válogatón végül hiába lettem második, az olimpiai kvótáért harcba indult magyar válogatottba már nem én kerültem, hanem szakmai döntés után a rutinos Kovács Zsófia. Akkor megértettem és elfogadtam a magyarázatot, hogy fiatal vagyok, nem kell ezt elsietni, ettől függetlenül nem esett jól, mert látni hasonlóra példát a sportágban, hogy ilyen fiatalon jut valaki szóhoz a felnőttek között. Utána viszont megtört a pályafutásom. 2022-t például értékelhető eredmény nélkül zártam. Sorra jöttek a sérülések, aminek volt mentális oka is, valamint az edzés és a tanulás között sem találtam meg a kellő balanszot. Tavaly viszont az U23-as vb-n már nyolcadik helyen végeztem, de összességében még mindig úgy voltam vele, hogy egy-egy versenyre össze tudtam magam szedni, az egész szezonra vonatkozóan viszont ez már nem működött. Igazából csak a végéhez közel kerültem tényleg egyenesbe.”

A triatlonos számára már a tokiói olimpián való szereplés sem lehetett volna teljesen elképzelhetetlen, végül még a párizsi ötkarikás játékokról is lemaradt. Horváth Karolina erről úgy vélekedett: üresjáratai miatt a kétéves kvalifikációs időszakot tekintve nem lehetett reális cél a kvóta megszerzése egyéniben, ezzel így nem is tervezett, a váltóban azonban kapott esélyt a részvétel kiharcolására. Hiába került a legerősebb trió, Lehmann Csongor, Kuttor-Bragmayer Zsanett és Bicsák Bence mellé – a tavaly még második női pozícióban lévő Kropkó Márta abban az időben éppen sérült volt –, egy helyezéssel lemaradtak. Idén a legidősebb Kropkó testvérrel harcoltak egymással itthon a képzeletbeli rangsor második helyéért, amiről Horváth Karolina annyit jegyzett meg: a szakembereknek nehéz összehasonlítaniuk, melyikőjük éppen hol tart a sportágban, milyen erőt képvisel a nemzetközi szinthez képest, illetve milyen az aktuális formája, mert teljesen más menetrendet követnek a versenyszezonban. Valahogy mindig úgy alakul, hogy soha nem indulnak azon a versenyen, amin a másik is rajthoz áll. Horváth a 2025-ös esztendőt és a közeljövőt illetően úgy fogalmazott: az U23-as vb-cím óriási motivációt jelent számára.

„A BME környezetmérnök szakára járok, és az egyetemtől, tanáraimtól nagy segítséget kapok az óralátogatásokat, valamint a zh-kat illetően. Nehéz összeegyeztetnem a tanulást az edzésekkel, utazásokkal, versenyekkel, így lassan, viszont legalább biztosan haladok a tanulmányaimmal, mert most azért megvan ebben az az egyensúly, ami korábban hiányzott. Teljes fókusszal viszont a sportra tekintek, kiemelt helyen a 2028-as, Los Angeles-i olimpiára. Jövőre a korosztályos Európa-bajnokságon szeretnék jól szerepelni, bár ott nincs külön verseny, hanem együtt megy a mezőny, és az eredményeket nézik külön. Tehát ott nagy valószínűséggel majd ismét úgy nyer valaki, hogy tucatnyian érnek be előtte a célba, ami azért nem ugyanaz az érzés. Utolsó éves U23-s versenyzőként jövőre egyértelműen a vb-cím-védés a cél, majd 2026-ban nagy elszántsággal, reményeim szerint egészségesen, sérülésektől mentesen állhatnék neki a kétéves olimpiai kvalifikációnak.”

(Borítókép: Kiss Gergely, Kropkó Márta, Dobi Gergő és Szalai Fanni. Fotó: Magyar Triatlon Szövetség / Facebook)