Meghalt a Győri ETO egykori elnöke, Szániel János

További Sport cikkek

Hétfőn meghalt a győri kórházban Szániel János, a Győri ETO egykori játékosa, későbbi legendás elnöke. Játékosként a kisalföldi klub mellett Veszprémben és Csepelen is játszott, pályafutása befejezése után 1973-tól lett a klub elnöke, mellyel több bajnoki címet is elért. 1990 után biztosítóként dolgozott nyugdíjba vonulásáig, de aktívan követte a Győr mérkőzését.

Meghalt Szániel János, a Győri ETO egykori labdarúgója, későbbi legendás elnöke hétfőn 82 évesen a győri Petz Aladár kórházban. Pályafutása alatt játékosként megfordult a Veszprémi Vasasban és a Csepelben is, mielőtt a Győri Vasas ETO-hoz igazolt. Az egyszeres magyar bajnok és háromszoros kupagyőztes labdarúgó halálhírét a Kisalföld közölte.

Vezetőként a Rába ETO ügyvezető elnökeként dolgozott, de a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke és elnökségi tagja, az NBI-es Liga elnöke, valamint a Magyar Labdarúgó Liga versenybizottságának tagja is volt.

„Szinte beleszülettem a futballba. Veszprémben a város szélén laktunk, s ez a játék volt az egyetlen szórakozásunk. Sokszor a magunk által készített rongylabdával fociztunk reggeltől estig. Később leigazolt a Veszprémi Vasas, és még nem voltam tizenhat éves, amikor bekerültem az első csapatba. Mivel akkor még nem volt személyi igazolványom, anyakönyvi kivonattal kellett igazolnom magam. A megyei bajnokságban és az NB III-ban szerepeltünk” − közölte önmagáról Szániel János a 60+1 legenda című könyvben.

„Veszprémből kerültem be előbb a megyei, majd az országos ifjúsági válogatottba. Hoffer Józsi bácsi ifi szövetségi kapitány és Kapocsi Sándor edző figyelt fel rám. Már akkor hívtak a győri vezetők, de mielőtt dönthettem volna, helyettem megtette Sanyi bácsi, és átigazoltak a Csepelbe. Előtte évben bajnokságot nyert a szigeti gárda, ám amikor én odakerültem, tizenhárom játékost elküldtek és szinte csak fiatalokra építették a csapatot. Ki is estünk az NB I-ből. Emlékszem, abban az évben Győrben 4:1-re nyertünk az ETO ellen, és nekem jól ment a játék. Talán ennek köszönhető, hogy megint hívtak a klub vezetői. Sajnos sérülten kerültem ide 1962 nyarán, és sokáig nem is tudtam edzeni” − folytatta visszaemlékezését a győri legenda.

Felépülését követően 1963-ban kapott ismét rendszeres játéklehetőséget, középhátvédet játszott Orbán Árpád sérülése után. 1969-ig viselte a zöld-fehér mezt, és több súlyos sérülés hátráltatta, huszonhat évesen elszakadt az Achilles-ína, ezért orvosi tanácsra befejezte pályafutását.

Aktív labdarúgóként végezte el a Bánki Donát Műszaki Főiskolát, utána a győri vagongyárban dolgozott, majd 1973. március elsején választották a Rába ETO ügyvezető elnökévé. Tizenhét évig, 1990-ig töltötte be ezt a pozíciót. A klub labdarúgói kétszer, a férfi kézilabdacsapata háromszor nyert bajnokságot, valamint az MNK-kupát is magasba emelhették.

„Amikor 1990-ben pályázatot írtak ki az ETO sportmenedzseri tisztére, már nem akartam indulni. Pályát módosítottam, azóta a biztosítószakmában dolgoztam. Hozzám tartozott például a labdarúgók játékengedélye utáni biztosítás is. Sokáig tagja voltam az MLSZ elnökségének, a liga szakmai, majd versenybizottságának. A televízióban minden meccset megnézek, és amikor időm engedi, kint vagyok a győri stadionban” − mondta el nyugdíjba vonulása után.