Hidegzuhany a kánikulában, a magyar válogatott sima vereséget szenvedett Olaszországtól

Japán férfi pólósaira mostanáig csak legyintettünk, és nem minden alap nélkül: a távol-keleti ország legjobb helyezése a nemzetközi porondon egy olimpiai negyedik hely volt. De nem ám mostanában, hanem 1932-ben. A világbajnokságokon már sátoros ünnepnek számít Nipponban, ha bekerülnek az első tízbe, ez nem is nagyon fordul elő, legutóbb Dohában a 13. helyre futotta az erejükből.

Itt azonban, a Domino Trans Kupa első napján csak 13–12-re kaptak ki az aktuális vb-ezüstérmes Olaszországtól, de úgy, hogy két másodperccel a vége előtt a taljánok kapusa ötméterest védett. 

Pénteken pedig végig vezetve legyőzték Franciaországot, amely Dohában elütötte a mieinket a legjobb négy közé kerüléstől. Az ázsiaiak már 11–7-re is vezettek, egymást érték a szebbnél szebb gólok: ejtésből, távoli bombából, mindenhonnan. Hiába játszott a galloknál az exszolnoki Ugo Crousillat (3 gól), vagy a dohai magyarverő Herkules, Thomas Vernoux (2 gól), a végén csak 13–12-ig tudtak feljönni a franciák, győzött Japán.

Csapatunk hetedik volt ezen a bizonyos dohai vb-n, de a szerény helyezés nem okozott kapitányválságot, bőven tartott még Varga Zsolt hiteléből, amit a 2023-as fukuokai világbajnokság megnyerésével alapoztak meg legjobbjaink.

Szóval az Olaszország elleni meccs. A díszpáholyban ült a magyar póló szinte valamennyi nagysága, Faragó Tamástól Gór-Nagy Miklóson át Steinmetz Ádámig, Varga Dánielig és Madaras Norbertig, a szövetség elnökéig.

Ennek ellenére Gonzalo Echenique balkezes bombagólja vezette fel a meccset, ráadásul akcióból. Erre Manhercz Krisztián azonnal válaszolt, ugyancsak akcióból.

De úgy látszik, ez Echenique napja volt, mert Lionel Messi földije (ő is Argentínában, konkrétan Rosarióban született 34 éve) ráduplázott az első góljára. Majd következett Nicholas Presciutti fórból, és máris 3–1 volt az állás a vendégeknek. Pontatlanul pólóztak Manherczék, sok volt az eladott labda. Sőt, megint csak emberelőnyből, Andrea Fondelli már 4–1-re alakította az eredményt. Valami nem stimmelt nálunk, mert 12,8 másodperccel a negyed vége előtt Fondelli újból betalált, ismét előnyből, így kellemetlen meglepetésre 1–5-tel vonultunk röpke pihenőre. 

Vigvári Vince pattintott bombával faragott a hátrányból (2–5), de a betegeskedő Vámos Márton nagyon hiányzott, a másik balkezesünk, Zalánki Gergő akkor is lőtt, amikor nem kellett volna. Ennek ellenére jöttünk felfelé, a harmadik gólunkat Angyal Dániel lőtte fórból (3–5). A további felzárkózást Lorenzo Bruni akadályozta meg, gyakorlatilag átúszott a labdával a gólvonalunkon (3–6). Majd Matteo Gratta is betalált, azaz visszaállt a négygólos különbség (3–7).

Rosszul játszott a magyar válogatott

Kaptunk egy ötméterest, Sandro Campagna, az olaszok szakvezetője hiába tiltakozott, Manhercz értékesítette a büntetőt (4–7). Vogel Soma védett egy hatalmasat, ezzel be is fejeződött az első félidő.

A nagyszünetben felvonult a Buenos Airesben világbajnokságot nyerő U18-as válogatottunk Korányi Balázs szövetségi kapitány vezetésével. Óriási tapsot kaptak a srácok. Lerántották Angyal kezét, ötméteres, Fekete Gergő beverte (5–8). Majd Jansik Szilárd, a csapatkapitány előnyből szétlőtte a jobb sarkot (6–8).

Most már zúgott a „Mindent bele!”, nem lehetett panasz a publikumra. 

De Vogelre sajnos igen, Fondelli megint lehetetlen szögből lőtt gólt, és növelte háromgólosra a differenciát (6–9). Manhercz, Di Somma gólváltást követően Varga Zsolt lecserélte Vogelt, helyére Bányai Márk állt a kapunkba. De ő sem segített, Francesco Di Fulvio góljával már 11–7-re vezettek az olaszok. Zalánki első góljával 8–11-gyel zárult a harmadik negyed.

Nagyon nem ment, Francesco Condemi előnygóljával már 8–12 volt az állás. Szerencsére Zalánki kezdett magára találni, megint elsült a keze, de a háromgólos hátrány még mindig nagyobb volt a kelleténél. Bányai nagyot védett, majd a következő hátránynál megint, de elöl pontatlanok voltunk.

Nem úgy Fondelli, aki már a negyedik gólját szerezte, mi több, gyönyörű, kapufás bombával, amit megtapsoltunk volna, ha történetesen nem mi kapjuk.

Közben Manhercz is négygólos lett, akárcsak Fondelli, de még mindig 13–10-re vezettek a déliek, hiába szólt a hangszóróból a kánkán. És már csak másfél perc volt hátra a meccsből. Aztán már annyi sem, 13–11-re győzött Olaszország, most már csak a színházi babonában bízhattunk, mert a főpróba nem a legjobban sikerült az olimpia előtt.

Igaz, szombat délelőtt még kozmetikázhatunk Japán ellen.

Varga Zsolt szövetségi kapitány értékelt a mérkőzés után:

A legfontosabb az volt, hogy elkezdjünk játszani. Vannak betegeink, sérültjeink, ilyenkor már az a cél, hogy mindig az a tizenhárom játékos játsszon, aki benne van az olimpiai csapatban. Sajnos, ez nem mindig sikerül. A felkészülés ott tart, hogy most kezdtünk el játszani, a csütörtöki, franciák elleni volt az első, ez ma a második. Az olaszok előrébb tartanak, ők már túl vannak egy komoly tornán. Életbevágóan fontosak ezek a felkészülési meccsek, hogy lemérjük, hol tartunk. Sőt, még az első néhány meccs is erről fog szólni az olimpián. Ugye, a franciákkal kezdünk, majd a spanyolok és a japánok következnek. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy edzőként az első olimpiámon dirigálhatom a válogatottat. Persze nem ismeretlen az érzés, játékosként már átéltem. Jövő héten megyünk Olaszországba, közös edzések lesznek az olaszokkal, majd ugyanez következik Spanyolországban, és utána irány Párizs!

Domino Trans Nemzetközi Vízilabda Torna

1. nap

Magyarország–Franciaország 14–12 – ötméteresekkel

Olaszország–Japán 13–12

2. nap

Japán–Franciaország 13–12 

Magyarország–Olaszország 11–13 (1–5, 3–2, 4–4, 3–2).

Gólok: Manhercz 4, Zalánki 2, Angyal 2, Vigvári Vince, Fekete, Jansik, illetve Fondelli 4, Echenique 2, Di Somma 2, Presciutti, Bruni, Gratta, Di Fulvio, Condemi, 

3. nap

9.30 óra: Olaszország–Franciaország

11.00 óra: Magyarország–Japán

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)