Valter Attila váratlan pályamódosítása: üzletember lesz a hős bringás

Hogy miért pont a Grintában rendezte a Magyar Kerékpáros Szövetség a pénteki találkozót a párizsi olimpia két magyar bringás hősével? Nos, Valter Attiláék kávézót nyitottak a kerékpáros közösség által már régóta jól ismert szaküzletben és szervizben, amely az olimpiai negyedik helyezett szándékai szerint a sportág amatőr és profi szerelmeseinek találkozóhelye lehet a jövőben.

A Visma–Lease a Bike istálló kerékpárosa az Index felvetésére elárulta, mit is jelent ez a szó, hogy „grinta”.

Jogos a kérdés, ezzel kellett volna kezdenem: ez egy olasz szó, ami határozottságot, küzdeni tudást, mindent elsöprő fanatizmust jelent, azt a tulajdonságot, amely nélkül elképzelhetetlen a győzelem

– mondta a 26 éves csömöri sportember, akit természetesen édesapja, Valter Tibor is elkísért a találkozóra.

No meg Schneller Domokos szövetségi elnök és Dér Zsolt szövetségi kapitány, akiknek az arcáról egy pillanatra sem tűnt el a mosoly a másfél óra alatt.

Az elnök expozéjában hangsúlyozta, hogy

„Ezért is voltam annyira libabőrös most is, amikor levetítették ezt a párizsi sikereinket felidéző kisfilmet – mondta Schneller Domonkos. – Ez a világ egyik legkeményebb erőnléti-állóképességi sportága, hogyha fejben összeadjuk, hány kilométer is van Attila és Blanka lábában, akkor könnyen kijöhet, hogy már hússzor megkerülhették volna az Egyenlítőt.”

Az elnök a jövő feladatai között a minél több kvóta megszerzését és a sportág további népszerűsítését említette, és arról is beszélt, nagyon szomorú, hogy miközben nálunk, Gyöngyösön működik a világ egyik legnagyobb kerékpár-összeszerelő gyára, a céget mégsem sikerült megnyerni szponzornak.

Dér Zsolt a helyzetfelismerés nagymestereinek nevezte a két negyedik helyezett kerékpárost, és nem felejtette el megemlíteni, hogy Blanka tizedik helye a hegyikerékpározásban, illetve Attila 22. helye az időfutamban ugyancsak dicséretes eredmény. 

Vas Blankának hiányzott a saját ágy

A pódiumbeszélgetést követően a párizsi olimpiai magyar szempontból bringás két hőse különinterjút is adott az Indexnek. 

Hosszú két hét volt, nagyon vártam már, hogy hazajöjjek, és a saját ágyamban aludjak, a hideg szobámban – kezdte mosolyogva Blanka. – A versenyeket nagyon élveztem, a montit is, hihetetlen, mennyi erőt kaptam itthonról, a szurkolóktól. Rengetegen voltak kint, és hatalmas volt a hangulat.

Megkérdeztük Vas Blankától, hogyha a jó tündér tálcán elérakna egy olimpiai negyedik helyet és egy Tour de France-negyedik helyet, vajon melyiket választaná a kettő közül? A fiatal sportoló a tokiói olimpián a hegyikerékpáros versenyszámban végzett negyedikként.

„Hogy melyiket? Leginkább egyiket sem, mert nem kell több negyedik hely – hangzott a határozott válasz. – De, ha már mindenképp választanom kellene, akkor az olimpiai negyediket mondanám, mert ha a saját csapatommal, az SD Worksszel versenyzek, és én vagyok a vezető, az első számú kiemelt ember, és negyedik leszek, akkor azzal nagyon nem leszek elégedett. Az olimpia viszont egynapos verseny, és így itt azért értékesebb a negyedik hely.”

Némi meglepetésre azonban Vas Blanka nem ezt a negyedik helyet tartja pályafutása eddigi csúcsának.

Maga a versenyzés jó volt, de az eredmény nem. Negyedik helyem már volt három éve az olimpián montiban. Egyébként a szívem csücske ma már az országúti, bár nem tagadom, hogy korábban a hegyikerékpár volt. Azzal kezdtem, de aztán elkerültem a holland SD Works csapatába, és náluk az országúti a lényeg.

Azt már a szövetségi kapitány is hangsúlyozta, hogy nem raktak semmiféle elvárást Vas Blanka vállára a szereplést illetően, és egyikük sem gondolt a negyedik hely elérésére. De vajon maga a versenyző mit várt magától?

„Azt, hogy jó versenyt menjek! Legyek elöl, és hozzam ki magamból a legjobbat, csináljak jó támadásokat. Mutassam meg, hogy igen, itt vagyok! ”

És mit érzett most, amikor a kivetítőn lejátszották azokat a pillanatokat, amikor az amerikai Kristen Faulkner faképnél hagyta őket három kilométerrel a cél előtt?

„ Hát, az igazat megvallva, még mindig elég dühös vagyok egy kicsit, hogy nem mentünk vele. A többiek sem, meg én sem. Ilyenkor magamat hibáztatom, nem a többieket, de egyáltalán nem az én dolgom lett volna felhúzni Marianne Vost és Lotte Kopeckyt. A holland és a belga világ- és olimpiai bajnok, mit számít nekik egy második hely, nem lett volna szabad elengedniük az amerikait. Persze, láttam rajtuk, hogy ők is nagyon fáradtak már, hiszen 155 kilométert letekertünk a 158-ból. Utána nem beszéltük meg a történteket, én aztán senkihez nem szóltam. Igen, mérges voltam, viszont kaptam egy szép üzenetet Lottétől, aki a csapattársam az SD Worksben. ”

Vas Blanka megemlítette, hogy kapott egy megható üzenetet Kopeckytől. De vajon mit üzent a csapattárs?

Azt, hogy elfelezné velem az érmét, ami nagyon jólesett. Lotte együtt érzett velem, Tokióban ugyanígy maradt le a dobogóról, ahogy most én. Ez az üzenet felért egy beismeréssel...

No de ez a múlt, szombaton pedig már elutazik Blanka Rotterdamba, a Tour de France grand departjára, a rajtra.

„H étfőn kezdődik a verseny, ez az első Tour, amelyiken részt veszek. Nem izgulok, de nagyon várom. Nem lesz könnyű erre koncentrálni az olimpia után, mert most mindenki a negyedik helyemről kérdezget. De ezt most már el kell engedni, itt a nyakamon életem első Tourja! ”

Olimpiai rendezés ide vagy oda, a Tour Franciaországban szent dolog, a férfiak versenye idén a párizsi megnyitó előtt öt nappal ért véget, a nők pedig a záróceremónia másnapján kezdik az egyhetes, nyolc szakaszból álló viadalt.

Kiélvezni a sikert – Valter Attila megvalósult álomról beszélt

Az egyenkénti indításos sprintben 22., az országúti mezőnyversenyben negyedik helyen célba érkező Valter Attila, aki egyébként most már egy ideje Andorrában él, és ott edz a remek hegyi körülmények között, még mindig nem tért magához teljesen az eufóriából.

„ Nem teljesen, és ennek örülök, nem lenne jó, ha túl gyorsan letisztulna. Még egy darabig élvezni akarom ezt az érzést. Pedig már tovább kellene lépnem, hiszen szombaton már repülök Lengyelországba, a Tour de Pologne-ra. Minden percét élvezem a kerékpározásnak, szerintem érthető, ha fenékig ki akarom üríteni ezt az édes poharat.  Ha már egyszer megvalósult az álmom, amiért annyit küzdöttem. ”

Az országúti mezőnyversenyben t öbb mint hat órát tekertek a résztvevők , azt vajon mennyire könnyű élvezni?

„Nekem sikerült, főleg a hajrát. Az utolsó szakaszig még sokan vannak, de aztán szép lassan lemorzsolódnak, és maradunk tucatnyian, vagy még kevesebben. Egyre fogytak az ellenfelek. Az utolsó kört már nagyon boldogan és motiváltan tettem meg. Úgy voltam vele, ha a top húsz már megvan, utána el lehet kezdeni teher nélkül versenyezni, akkor belekerültem egy win-win szituációba. Erre az eredményemre életem végéig büszke leszek.”  

Vas Blanka elmondta, hogy Valter Attila hasznos tanácsokkal segítette, hiszen ő már ismerte a pályát. De vajon Valter Attilát ki segítette?

„ Említhetném a csapatomat, mert szokás szerint őket kell említenem, de nekem édesapám a legfontosabb, egész pályafutásom alatt mellettem állt, kisgyermekkorom óta. Az egész karrieremet neki köszönhetem, már akkor is, amikor még versenyző volt. Persze, a Visma a világ egyik legjobb csapata, az ottani edzőmnek is köszönetet mondok, és hát nagyon jó volt együtt dolgoznom Vas Blankával, aki már hozott egy tizedik helyet, mire én sorra kerültem. Ezzel egy kicsit levette a stresszt a magyar stábról. ”

Valter Attila viselte már a rózsaszín trikót a Girón, ahhoz képest mit jelent a mostani negyedik helyezés?

„ A legkirívóbb eredményem a »maglia rosa«, de ez a negyedik helyezés talán értékesebb. De remélem, hogy a pályafutásomban sok ilyen lesz még. ”

(Borítókép: Dér Zsolt, Valter Attila, Vas Kata Blanka és Schneller Domonkos 2024. augusztus 9-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)