Hová tűntek a kamionversenyek?

"Folytatja-e jó szereplését Krasznai János?" – tette fel a kérdést a Népsport 1989. május 20-án. Az első magyar kamionversenyző a legnagyobb kategóriában a kilencedik helyről rajtolva ötödik lett a szombati, esős versenyen, és vasárnap következett az Eb második hungaroringi futama, illetve a nagydíj, vagyis a Hungarocamion Truck Trophy.

"Minden tekintetben elégedett vagyok – nyilatkozta Krasznai a viadal után. – Szerződésem arra kötelez, hogy Taurus-gumikkal versenyezzek, a gond az, hogy ezek nem olyan méretűek, amilyeneket a kanyarok megkövetelnének. Örülök, hogy mégis fel tudtam kapaszkodni az első hat közé, és holnap is ez a célom, függetlenül attól, milyen lesz az időjárás. Féltávnál már a biztonságra ügyeltem, mert az előttem haladó Dehnhardtot semmiképp sem tudtam volna megelőzni."

Nemcsak kamionnal volt jó

Az első versenyt esőben futották, ami Krasznainak kedvezett, az előző versenyen, Zeltwegben is rossz időben lett második. Vasárnap azonban bizonyította, hogy száraz pályán még jobb is tud lenni: negyvenezren láthatták jó rajtját, ahogyan az ötödik helyről a belső sávban előzve rögtön a másodikra lépett előre. Még a háromszoros futamgyőztes nyugatnémet Körbert is megelőzte, akitől egy jobb kanyarban elhúzott, végül második lett. A hátralévő Truck Trophyn is jól kezdett, azonban kigyulladt a turbója, és nem tudta befejezni a versenyt.

Krasznai János ekkor harmadik, mint utólag kiderült, legsikeresebb szezonja közben járt. Az ekkor 38 éves kamionversenyző fiatalon egy teljesen más sportágat művelt: 22 éves koráig jégkorongozott. A KSI, majd a Ferencváros hokisa volt, a válogatottban is szerepelhetett 75-ször. Mindhárom csapatnál Jakabházy László volt az edzője, de az egyre magabiztosabb játékosnak egyszerre elege lett a tréner szigorúságából, és egyik napról a másikra abbahagyta a jégkorongot.

A kor szokásainak megfelelően volt civil állása: a Tejipari Vállalattól kapott fizetést azért, hogy jégkorongozik. Nem kellett volna bejárnia, de a hokis hajnalonta teherautóval hordta a tejet edzések előtt, és ugyanezt folytatta a sport befejezése után is. Egy alkalommal egy barátja megengedte, hogy vezesse kamionját, és Krasznai tudta, ő is ezt szeretné csinálni. Felvették a Hungarocamionhoz, majd a kötelező kétéves várakozás után elindulhatott első külföldi útjára. Tizenhárom évig járta Európát és a Közel-Keletet, aztán családja miatt előbb a kamionosok főnök lett, majd belföldi szolgálatra került.

Egy tönkrevágott Trabant

Amikor kiderült, 1987 májusában először nálunk is kamionos Eb-futamot rendeznek, a versenyt szervező és autókat is indító Hungarocamion válogatót hirdetett. Krasznai egy faliújságon fedezte fel a lehetőséget. A kamionversenyzésről egy német szaklapban már olvasott, a versenyek vonzották, fiatalon egyszer ralin is indult. Rákészült a hungaroringi válogatóra: Trabantjával rótta a köröket, ráment egy tank benzinje, illetve utána 14 ezer forintot költhetett a tönkrement autó generáloztatására. De a befektetés megtérült, mert a kétnapos válogató végén kiderült, ő képviselheti a Hungarocamiont nemcsak a magyar futam középső kategóriájában, de az egész szezonban is.

A magyar újoncként mindvégig a biztonságra törekedett, kilencedik lett a szezon végén. Gyorsan beilleszkedett a közegbe, pedig ahogy most felidézi, ez nem az ő világa volt.

Úri muri

"Ezekbe a kamionokba nem ülhetett be akárki, a gyárak döntötték el, egyáltalán kinek adják el a gépeket. A Mercedesnek fontos volt a kapcsolat Európa egyik szállítmányozási cégével, a Hungarocamionnal, ezért kaptuk meg az autóját. De a versenyzők között nem egy dúsgazdag ember volt, aki passzióból, úri huncutságból művelte a sportot. Ott volt például Heinz Dehnhardt, aki acéltekercsekkel üzletelt, milliomos volt. Nagyon jóban lettünk Heinzcel, de zavart, hogy különbnek kezelte magát például az egyszerű sofőröknél."

Krasznai a könyvében is őszintén szólt arról, hogy kamionosként jól keresett, és most sem szégyenli ezt. A versenyzésért nem kapott külön fizetést, de a külföldi futamokra sofőrként maga vitte ki a kamiont, így azért, akár egy fuvarért, megkapta járandóságát. Ezenkívül a Hungarocamion prémiumot is fizetett a jó szereplésért: minden megszerzett ponttal hatezer forintot keresett. (Az első helyért 15, a tizedikért egy pont járt.) A nemzetközi szövetségtől is kapott jutalmat, a szezonon kívül pedig egy átlagos kamionosfizetést vehetett fel, úgy, hogy nem kellett dolgoznia.

"1989-ben az egyik hónapban három futamot is megnyertem, Angliában, illetve Svédországban. Felvehettem tehát a pénzt a hosszú fuvarért és a pontokért is. Amikor bementem a pénztárba, azt mondták a kolléganők, hogy nem fizethetik ki nekem ezt az összeget. A vezérigazgató ugyanis 250 ezer forintot kapott abban a hónapban, nekem viszont 625 ezer forint járt volna. Felhívták a vezért, aki azt mondta, ha jól számolták ki az összeget, akkor jár nekem ez a pénz. Ki is fizettek."

A második szezontól már a legnagyobb kategóriában indult Krasznai, aki 88-ban az év végén hatodik, 89-ben harmadik, 90-ben – úgy, hogy a szezon utolsó versenyén már nem indult – ismét hatodik lett. A Hungarocamion 1990-ben kiszállt a kamionversenyzésből, amihez volt némi köze a motorsportokat máig meghatározó Bernie Ecclestone-nak és Max Mosleynak is.

"Ecclestone látta, hogy a kamionversenyben is van fantázia, és 1990-ben be akart szállni ebbe az üzletbe is. Én örültem volna, ha még profibbá és még jövedelmezőbbé vált volna ez a sorozat is, de a csapatok nem kértek Ecclestone-ból. Erre ő bosszút állt, és utána nem engedték azokra a pályákra a kamionokat, ahol a Forma-1 járt. A Hungaroring is kiesett, a Hungarocamion pedig azt mondta, ha nincs hazai verseny, annyira nem fontos a számára ez a műfaj. Így lett vége az én kamionos pályafutásomnak is."

Most is kamionozik

Krasznai a szezon végeztével egyben kivette régen halmozódó szabadságait, majd 1991-ben végleg fel is mondott a Hungarocamionnál. Otthon volt egy évig, nem dolgozott, ekkor egy volt német versenyzőtársa megkereste, üljön be a helyére a kamionba. Szponzori pénzt is vinnie kellett volna, ennek a fele megvolt, de aztán Krasznai úgy döntött, ami elmúlt, elmúlt, nem tér vissza. Majd – annak ellenére, hogy nem ez volt a terve – egy barátja és egy volt főnöke unszolására visszatért a kamionozáshoz. Most is, 58 évesen, a nagybani piacon dolgozik, hol Mályiba, hol Olaszországból szállít zöldséget, gyümölcsöt.

"Ezt szeretem csinálni, ez az életem. A veresenyzés nagy kihívás volt a számomra, mindig is szerettem az olyan dolgokat, amelyeket nem mindenki próbálhatott ki. Néha még ma is megismernek, vagy a nevemet látva rákérdeznek, hogy én vagyok-e az a Krasznai. De nem ez számít, hanem az, hogy megfizethetetlen élményekhez jutottam. Például olyanokhoz, hogy láthattam a Mercedes fejlesztőit, húsz éve megismerhettem azt a techinkát, ami a mostani kamionokban benne van. Nekem ez maradt meg fontosnak."