Máig nem tudjuk megmagyarázni

Tíz év múlva már lehet úgy értékelni, hogy a magyar kézilabdázás legnagyobb sikere volt az olimpiai ezüstérem, ami a nők szereztek Sydneyben. Tíz éve viszont dermedten ültek a szurkolók a helyszínen vagy a tévé előtt, mert addig nem volt arra példa, hogy hatgólos vezetését öt perc alatt váratlanul eladja egy csapat, amely így nem kerülhette el a vereséget.

A dánok 23-17-nél talán maguk sem hittek abban, hogy fordulat lehet a meccsben, de gyors indításgólokat szereztek, elkapták a ritmust, a mieink pedig már nem tudtak váltani, szembetűnő volt a tanácstalanság.

„40-45 percig kitartott a koncentráció, de ez több ok folytán elfogyott a végjátékra. Máig nem tudjuk megmagyarázni, mi történt. A lendület és a jó széria átlendítette a holtponton ellenfelünket, mi pedig már nem tudtunk azonos sebességgel játszani, a nyitott védelem ellen elkövetett hibáinkat kihasználták, megfordították a meccset” – értékelt Mocsai Lajos videóüzenetben.

Mindmáig hiányérzete van, ahogy nyilván másoknak is, de már mindenki feldolgozta a történteket. Mocsai kifejtette, hogy az általa nagyra tartott és szeretett közösségre az utolsó napon óriási nyomás nehezedett, amit az előző meccsek eredményeivel vívtak ki.

A magyar válogatott az első meccsén Angolát 42-22-re verte, a franciákat egy góllal (23-22). Egy félidőn át kitűnően játszott a csapat a harmadik meccsén Dél-Korea ellen, 19-16-ra vezetett is, de a második félidőben már nem tudott megfelelően koncentrálni, és 41-33-ra kikapott.

A románok elleni döntetlen (21-21) a továbbjutást jelentette, jött egy drámai meccs az akkor esélyesebbnek tartott osztrákok ellen. Öt perccel a vége előtt a Gunnar Prokop irányította ellenfél vezetett három góllal, de Radulovics kirobbanó formában volt, és egyenlített. Dzsandzsgava kapus a magyar kapuba lőtt három másodperccel a vége előtt, de ezt a bírók érvénytelenítették.

Ha a gólját megadják, a nagy felzárkózás mit sem ér, Ausztria elődöntős lett volna, Magyarország a helyosztókon folytatja. A hosszabbításban azonban Mocsai csapata kihasználta a  lelki előnyt, és 28-27-re nyert is.

A világbajnoki és Európa-bajnoki címvédő norvégok ellen fantasztikus teljesítményt nyújtott mindenki, hét góllal is vezettünk, végül öttel nyertünk. „Sok szempontból ezt értékelték a szakemberek az egyik legjobb minőségű meccsnek” – jelentette ki Mocsai.

Marit Breivik kapitány nem hitt a szemének, és a meccs utáni sajtótájékoztatón azt nyilatkozta: a világ legjobb csapatától kaptak ki az elődöntőben. „Bár igaza lett volna” – mondta Sinka László akkori főtitkár, jelenlegi elnök.

A mieink kezdősora kivételesen erős volt, de a padról már nem segíthettek a cserék, a húzóemberek pedig fáradtak voltak. Radulovicsnak például nem volt cseréje, mert a balkezes átlövő, Nagy Anikó, aki tehermentesíthette volna, még az egyenes kieséses szakasz előtt megsérült. A szélső Lőwy Dóra is sérült volt.

A 2000-es döntőt megismétlik, a két csapat december 29-én a Sportface Kézilabda Gálán csap össze a Főnix csarnokban. Jan Pytlik dán kapitány elismerte, a döntőben szerencséjük volt, nagy jó ötletnek tartja, hogy a meccset megismétlik.

Kökény Beatrix úgy gondolja, elhalványult már a fájdalom, és az érem felértékelődött, mert a magyar válogatott azóta nem szerzett újabbat.

„Akkor nagyon megviselt, nagyon szomorú voltam, sokáig bennem volt, most már nem tekintek rá tragikusan. Ha jól emlékszem, egyszer vertük a dánokat, amikor teljes csapatukkal álltak ki ellenünk. Remélem, a december végi debreceni visszavágón mi nyerünk, bár azért sajnos nem adnak olimpiai aranyérmet, és továbbra is az lesz a nevem mellett, hogy olimpiai ezüstérmes.”