Hogy omolhatott össze épp Szilágyi Áron?

1991-ben, a legutóbbi budapesti vívó világbajnokságon az olimpiai címvédő magyar kardcsapat nyert. Titkon, vagy épp kimondva ebben reménykedett a közönség, ezért kelt el vagy ezer jegy.

A mostani magyar válogatott nem annyira erős, mint az akkori, de a Világkupa eredmények miatt bizakodhattunk, a megfiatalított válogatott a világranglista ötödik helyére tört előre.

Az olimpiai ezüstérmes románok ellen azonban épp az a Szilágyi Áron kapott ki - zsinórban öt találatot kapott, neki egyet kellett volna adnia Badeának -, aki eddig sebezhetetlennek látszott, olyan mentális erőt sugárzott, ami az első pillanattól érezhető volt. Nemcsak a tavalyi olimpiai győzelmekor, hanem mikor 17 évesen világbajnok lett csapatban, és amikor az orosz Pozdnyakovot verte 8-3-ra.

Az egyéni verseny után viszont megint olyan helyzetbe került, hogy csak egy találaton múlt a győzelme, és megint veszített.

Ez a tény marad emlékezetes majd - Szilágyit is megviselték a történtek, mert igen lelkiismeretes versenyző -, jóllehet miatta juthattunk el a drámai végjátékig, hiszen plusz nyolcas találataránya volt, és az utolsó csörtét sem bukta el, de mivel csak döntetlenre hozta, odalett az elődöntő. (Könnyen kikövetkeztethető: Gémesi Csanád valamint Iliász Nikolasz is gyengén vívott.)

"Egy álom tört most darabokra. Többször is a zsebünkben volt a meccs, mégse tudtuk megnyerni. Sokkoló, ami történt. Nem akarom a zsűrire fogni, de fontos pillanatokban ítéltek hibásan ellenünk. Nem sokszor, de döntő helyzetekben. Ilyen volt a harmadik asszóm vége, ha ott 40-39 nekünk, akkor biztos vagyok abban, hogy megnyertük volna a végén" - mondta Iliász az elbukott negyeddöntő után.

A románok meg sem álltak az esti döntőig - az oroszokkal találkoznak -, a mieink még az olaszoktól is kikaptak, az USA-t legyőzve lettek hetedikek

Somlai Béla, vezetőedző a hivatalos honlapon így reagált a történtekre: "Rosszul hangzik a hetedik hely. Ha reggel valaki ezt mondja nekem, akkor fel sem kelek. Úgy látszik nem nekünk kedveznek a döntő tusos asszók ezen a vébén. Áronnak a biztos vezetésnél valamiért nem akart sikerülni az utolsó tus. Voltak érthetetlen találatok, ez megzavarhatta őt, változtatnia kellett, ami nem jött be. Az olaszok ellen letargikus hangulatban vívtunk. A végén két sérültünk volt. Gáll derékfájása miatt nem vállalta a szereplést, viszont Iliász lába még a románok ellen megsérült, emiatt sorra kapta a tusokat. Sokan kérdezik, de továbbra sem érzem úgy, hogy Szatmári Andrisnak a csapatba kellett volna kerülnie."

Szilágyi Áron így látta: "Az amerikaiak utáni ünneplés jelent némi vigaszt a számomra. Rendkívül meghatódtam, ilyet még nem éltem át. Csalódott vagyok, nyilván le kell vonni a negyeddöntőből a tanulságokat, de még nem tudom, melyek azok. Rémálom volt, amelyből még most sem ébredek. Jól vívtam, minden adva volt, hogy megnyerjem a döntő asszót Badea ellen. A román jó tusokat adott, én tanácstalanná váltam, és segítséget sem kaptam. Nem akarom a zsűrire fogni a vereséget. A helyosztókon már nehezen jött a motiváció. Legjobb tudásomat kellett összeszednem, hogy az amerikaiak ellen beadjam az utolsó tust."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!