Világbajnok a magyar párbajtőrcsapat

Nagyszerű nap végén lett világbajnok a magyar párbajtőrcsapat, tizenkét év kihagyás után. A nyolc között az egyéni olimpiai bajnokkal felálló Venezuelát verték majd az elődöntőben azokat a lengyeleket – hátrányból fordítva – akik a világranglistán második USA ellen meglepetést okozó Izraelt győzték le a négy köré jutásért. A döntőben azonban egy még nehezebb ágról érkezett ellenfél, az oroszokat és a franciákat is legyőző Ukrajnát kellett felülmúlni.

Vasárnap estére meglett az aranyérem

Fotó: Huszti István

A magyar helyzetét nehezítette, hogy a legjobb vívónk, a vb-n ötödik, a világranglistán hetedik Boczkó Gábor már az elődöntőben is félig sérülten vívott. Így is remekelt azonban, a lengyelek elleni utolsó asszóját meggyőzően vívta végig.

Egy percig se vezettek

Az első asszót az egyéni versenyben 13. helyet szerző Rédli András az ukránok legjobb világranglista-helyezésű, de most egyéniben csak 34. helyen zárt vívója, Nyikisin ellen kezdte. Vagyis nem kezdte, legalábbis a zsűrielnök egy perc után túl passzívnak ítélte, és 0:0-val lezárta a meccsüket (erre párbajtőrben akkor van lehetőség, ha egy percig egyik vívó sem ér el találatot).

A második párban a legjobb magyar, Boczkó a leggyengébb ukránnal, Medvegyevvel vívott. Bár az első tust az ukrán szerezte, Boczkó gyorsan fordított, és 3:1-gyel fejezte be.

A nyertes csapat: Imre Géza

Fotó: Huszti István

A harmadik párban a napközben többször szeszélyesen vívó Imre Géza (vb 30.) Anatolij Hereyvel (49.) vívott. Az ukrán nyolc másodperc alatt betalált, de a balkezes Imre ismét vezetést szerzett, majd az újabb egyenlítést után ismét, és végül az átvett két tus előnyből egyet megőrizve adta tovább az aranymeccset (9:8).

Ismét Rédli következett, aki az első asszóban nem fáradt el; ellenfele a Boczkó ellen a vártnál jobban vívó Medvegyev volt. Sajnos az ukrán ismét felülteljesített, így Rédli is csak megőrizni tudta az egy tusnyi előnyt (11:10), bár egyszer vezetett kettővel is.

Az ötödik párban Imre Géza folytatta Nyikisin ellen, és viszonylag gyorsan ismét kettőre növelte az előnyt (15:13). Az asszó végén azonban ismét egy maradt belőle, 16:15-tel adta tovább a meccset. Majd ugyanígy adta tovább a Boczkó-Herey páros is, miután őket, akárcsak az első asszóban a Nyikisin-Rédli kettőst, egy perc után, akció nélküli vívás miatt, leküldték a pástról.

És akkor Imre Géza megvillant

Aztán a hetedik párosban Imre Géza ismét a legjobb formájában vívott, míg Medvegyev végre úgy, hogy kiderüljön róla, miért csak 104. az egyéni világranglistán. Ami aznap még nem volt: a magyar csapat előnyre kettőről háromra, négyre, ötre (23:18) nőtt. A magas ukránt okosan alulról támadó Imre hatalmas adok-kapokban végül nagyszerű vívással 12:8-ra nyert, és így 28:23-as összesítéssel adta tovább a döntőt az utolsó két asszóra.

Rédli András

Fotó: Huszti István

Az utolsó előtti párban Rédli vívott Hereyvel, a magyar párbajtőröző addig 2:2-es eredményen állt, az ukrán 4:4-n, mindkettőnek volt egy 0:0-s leküldése. Az első tus a tapolcai vívóé lett, ezzel először volt hat a különbség (29:23), innen nagy rohamot indított az ukrán, de lényegében nem tudta ledolgozni a hátrányt, 32:27-tel zártak; Rédli így 7:7-es tusaránnyal fejezte be a döntőt.

Utolsóként Boczkó Imre állt a pástra Nyikisin ellen, a legjobb ukránnak öt tusnyi hátrányt kellett ledolgoznia a legjobb magyar ellen. Ijesztően belekezdett az ukrán, egy perc alatt kétszer talált (32:29), majd feljött két tusnyi különbségre (34:32). Innen azonban már nem volt tovább, előbb együttes találatot értek el, majd a már nagyon támadáskényszerben lévő ukránt kétszer is megszúrta Boczkó (37:33). Ezután Nyikisin már nem tudott közelebb kerülni, a mérkőzés végéig sorra jöttek az együttes találatok 42:38-ig.

Boczkó Gábor

Fotó: Huszti István

A magyar vívók közül Boczkó Gábor +1-es, míg Imre Géza +3-as tusaránnyal zárt, Rédli nullásra hozta az asszóit. A kilenc asszóból a két 0:0-val, passzivitás miatt lezárton kívül öt végződött döntetlennel, a magyar csapat kettőt nyert (Imre Géza Medvegyev és Boczkó Medvegyev ellen), és egyet, az utolsót bukta (Boczkó Nyikisin ellen, de úgy, hogy négytusnyi vereség is belefért volna, és csak egy tussal kapott ki).

A nap nyerőember kétségkívül a 39 éves, és egyéniben csak 30. helyen záró Imre Géza volt, aki a lengyelek ellen a mérkőzés közepén vert helyzetből fordított, majd a döntő hetedik asszójában lényegében megnyerte az aranyat azzal, hogy az addig legfeljebb két tusnyi előnyt ötre növelte. Boczkó Gábor természetesen szintén hatalmasat vívott, főleg a lengyelek elleni utolsó asszója marad emlékezetes, míg Rédli a venezuelaiak ellen mutatta a legjobb formáját ezen a vb-n.

Ez volt a hetedik magyar vb-arany a férfi párbajtőrözők csapatversenyében. Korábban 1959-ben, 1970-ben, 1971-ben, 1978-ban, 1998-ban és 2001-ben állhatott a dobogó tetejére magyar együttes, utóbbi két csapatnak már tagja volt Imre Géza. A budapesti vb-n ez a harmadik érem, eddig a kardozó Szilágyi Áron és a párbajtőröző Szász Emese szerzett érmet, mégpedig bronzot.

Rióban már két arany a cél

„1991-ben, amikor a budapesti vb-n önkéntesként segédkeztem, reménykedtem abban, egyszer én is átélhetem, hogy hazai közönség előtt világbajnok lehetek. Akkor azért nem nagyon hittem, hogy ez sikerül” – mondta Imre Géza a döntő után az MTI tudósítása szerint. „Tizenkét év elteltével lettem ismét világbajnok. Ennek a mostaninak az értékét növeli, hogy hazai közönség előtt jött össze.”

„Nyugodt voltam, fájdalmat sem éreztem vívás közben, mert a profi orvosok rendbe hozták a lábamat” – fogalmazott Boczkó, hozzátéve: „Világbajnokságokon eddig két ezüst és két bronzérmet szereztem, nagyon vágytam az aranyra. Külön öröm, hogy ezt hazai közönség előtt sikerült megnyernem.” Az egyéni verseny után nagyon el volt keseredve, mert akkor nem jött össze az éremszerzés, de erőt adott neki Gyurta Dániel és a vízilabdacsapat világbajnoki sikere.

„Az volt a taktikánk, hogy szerezzünk vezetést, kíméljük a sérült Boczkót, hogy a végén ne neki kellejen mennie az eredmény után” – összegzett Rédli. „Két olyan rutinos versenyző mellett, mint Géza és Boczek élvezet vívni. Lázba hozott a közönség. Végig a mi akaratunk érvényesült. Jó idényt zártam, remélem, a lendület kitart a riói olimpiáig. Motivált és szenvedélyes vagyok, Rióban egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok akarok lenni.”

„Nagyon szerettem volna ma én is vívni. Ez a nap elején adatott meg nekem” – nyilatkozott Szényi. „A legfiatalabb vagyok a csapatban, még be kell érnem, van rá időm. Boczkó sérülése után állandó készenlétben kellett állnom, ha bármi történik, bevetésre kész legyek.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!