A félig bronz-, félig ezüstérem az igaz barátság jelképe

Az 1936-os berlini olimpián két japán ugyanolyan eredménnyel zárt rúdugrásban, az egyikük második lett, a másik harmadik. Nem érezték igazságosnak a döntést, így később megszületett minden idők legfurcsább olimpiai érme.

A rúdugrás döntőjében az amerikai Earle Meadows kiemelkedett a mezőnyből, 435 centiméteres ugrásával olimpiai bajnok is lett.  A további négy helyezésért két amerikai és két japán sportoló vetélkedett. Bill Graber 415-ön kiesett. Ezt a magasságot Nisida Suhej (Shuhei Nishida) és Óe Szueo (Sueo Oe) elsőre vitte, Bill Sefton csak harmadjára ment át felette. Az amerikai emiatt az éremért már nem is küzdhetett az akkori szabályok szerint.

A 425-ös magasságot Nisida elsőre megugrotta, de Óe csak másodikra vitte át. A 435-ön mindketten elbuktak, de egymás között még eldönthették volna a helyezéseket. Ezt azonban nem tehetették meg. Állítólag a versenybírók megunták az éjszakába nyúló versenyt, és azt mondták, döntsék el a japán sportvezetők, hogy melyik sportolójuk hanyadik.

A második helyet Nisida kapta, Óe lett a harmadik.

Hogy miért, arról többféle történet is kering. Az egyik szerint Nisida az idősebb jogán kapta az ezüstérmet, a másik magyarázat – ami a sportszellemhez sokkal közelebb áll –, szerint azért, mert ő elsőre vitte át a 425-öt.

Akármi is legyen az igazság a két rúdugró nem nyugodott bele a döntésbe. Miután hazamentek Japánba, egy ékszerésszel kettévágatták érmeiket, majd összeforrasztatták úgy, hogy a medálok egyik fele bronz, a másik fele ezüst lett.

A barátságuk sajnos nem maradhatott meg örökké, míg Nisida 1997-ig élt, versenybíróként és sportvezetőként is az atlétikában maradt, addig Óe a második világháború katonájaként már 1941-ben meghalt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!