Egy futással dupla olimpiai arany, 19. helyről világbajnok
További Alapvonal cikkek
-
Nyíregyházi, békési és kaposvári pedagógusok lettek az ország kedvenc testnevelő tanárai
- Ennyit költenek a magyarok legkedveltebb szabadidős sporttevékenységükre
- Mi történik a magyar szurkolókkal a stadionokban?
- A sport felgyorsítja a felső vezetők karrierívét
- Amikor a kreativitás többet ér a pénznél, ott ismételten szót kértek a magyarok
Szombaton ünnepli 50. születésnapját Martinek János, aki az 1988-as szöuli olimpián az öttusázók egyéni versenyében, illetve Mizsér Attilával és Fábián Lászlóval csapatban is aranyérmes lett.
A jelenleg a Magyar Öttusa Szövetség megbízott főtitkáraként tevékenykedő Martinek az egyetlen, aki az ötnapos és az egynapos öttusában is olimpiai érmet tudott nyerni egyéniben, mert 1996-ban Atlantában bronzérmes lett.
„A válogatottságot 1998-ban mondtam le, mert már nem bírtam a sorozatversenyeket, nem tudtam tartani a lépést a fiatalokkal. Az öttusázást azonban nem hagytam abba, 1999-ben és 2000-ben is elindultam a katonai világbajnokságon, igaz, edzés nélkül" – emlékezett vissza az egykori Honvéd-sportoló, aki nyolcévesen a Budapesti Spartacusban kezdett tornázni, majd 1975-ben egy úszótanfolyamon fedezte fel Malaczkó István, aki elirányította a Csepelbe, ahol ifjabb Benedek Ferenc irányítása alatt háromtusázott.
![Martinek János](https://kep.cdn.index.hu/1/0/849/8496/84961/8496147_3e15e8b0c737b73cef74d912f643f150_wm.jpg)
A Budapesti Honvédba 1982-ben igazolt át, első jelentősebb nemzetközi öttusasikerére pedig 1984-ig kellett várnia: akkor a bukaresti junior világbajnokságon a második helyen végzett csapat tagja volt. A felnőtteknél 1986-ban volt először magyar bajnok csapatban, ezt követően pedig pályafutása során még nyolc ob-aranyérmet gyűjtött, köztük az 1987-es egyéni bajnoki címet.
Mínusz 600 pont után világbajnokok
Martinek névjegye
születési idő, hely: 1965. május 23., Budapest
klubjai: Csepel SC, Bp. Honvéd, BSE
sportága: öttusa, vívás
legjobb eredményei:
olimpiai bajnok egyéniben (Szöul, 1988)
olimpiai bajnok csapatban (Szöul, 1988)
olimpiai bronzérmes egyéniben (1996, Atlanta)
világbajnoki aranyérmes csapatban (1987, Moulins; 1989, Budapest)
világbajnoki aranyérmes váltóban (1989, Budapest; 1994, Sheffield)
világbajnoki bronzérmes egyéniben (1994, Sheffield)
Európa-bajnok váltóban (1991, Róma)
Európa-bajnoki ezüstérmes csapatban (1987, Nyugat-Berlin; 1997, Székesfehérvár)
- öttusában kilencszeres magyar bajnok (egyszer egyéniben, hétszer csapatban és egyszer váltóban)
- vívásban egyszeres magyar bajnok párbajtőrben, csapatban
- az év öttusázója 1988-ban, 1994-ben és 1996-ban
Martinek 1987-ben Fábián Lászlóval és Mizsér Attilával egy egészen különleges bravúrral lett világbajnok: a trió az első szám, a lovaglás után 600 pont hátrányba került, de a 19. helyről mégis a dobogó legfelső fokáig jutott. Martinek a legnehezebb számnak a lovaglást tartja, elmondása szerint a legendás Tóth Béla bácsi és Ajtony Ákos segítségével gyűrte le félelmét, és a fortélyokra is ők tanították meg.
Csapatban (1987, 1989) és váltóban (1989, 1994) két-két világbajnoki aranyat és egy egyéni (1994) bronzérmet is begyűjtött. Az Európa-bajnokságokon 1991-ben váltóban aranyat, 1987-ben és 1997-ben pedig a csapatversenyek során ezüstérmet szerzett, 1993-ban megnyerte a világkupát. Vívótudását jól mutatja, hogy a BSE csapatával 1990-ben bronzérmet, három évvel később pedig aranyérmet szerzett párbajtőrvívásban az országos bajnokságon.
Martinek 1999-től 2005-ig hivatásos katonaként, testnevelőként dolgozott a Magyar Honvédségnél, illetve a Honvédelmi Minisztériumban. Leszerelése után a Zuglói Sportközponthoz került, ahol három évig sportszervező volt, majd miután nyert az igazgatói pályázaton, három évig igazgatóként, aztán újabb egy évig ismét sportszervezőként tevékenykedett.
![Martinek János versenybíró figyelmezteti az orosz Ljudmila Sirotkinát a Füri Csilla elleni csörtében a Kalász Sportcsarnokban miután megkezdődött az öttusa Európa-bajnokság, 2006. július 13-án.](https://kep.cdn.index.hu/1/0/849/8496/84961/8496151_a1826a1dd37e33fbfb4048ef8cb09c12_wm.jpg)
„A kiemelt sportágfejlesztés révén 2013 októberében visszakerültem a gyökerekhez, az öttusához, igaz, sosem szakadtam el onnan, hiszen versenybíróként mindig ott voltam a versenyeken, és egyéb rendezvényeken is részt vettem" – mondta az MTI-nek.
A főtitkári posztról úgy vélekedett, az öttusa az élete, és ha az ember azzal foglalkozhat, amit szeret, nem lehet panasza. Szeret a sportágában dolgozni, még akkor is, ha a jelenlegi munkája irodai jellegű, székhez kötött, szemben azzal, amelyet korábban programigazgatóként látott el. Akkor a sportág utánpótlásának felkutatása volt a feladata, ám másfél hónap után a főtitkári székbe ült át.
Mint mondta, figyel arra, hogy a sportág korábbi nagyságait ne felejtsék el a fiatalok, így például a versenyek eredményhirdetéseire egykori csapattársait is meghívja éremátadónak.
Martinek bevallotta, hogy ő, akinek egykor csak sportolásból állt egy napja, ma már kevésbé aktív: heti egy alkalommal focizik, akkor is a kapuban áll, hogy ne kelljen sokat futni. Ha akad egy szabad hétvégéje, ami ritkaság, a családdal kerékpártúrát tesz.
Az eddigi pályáját összegezve azt mondta: nincs oka panaszra. „A sport sok területét kipróbáltam, emellett tanultam, még masszőrdiplomát is szereztem, úgyhogy sokoldalúan képzettnek mondhatom magam" – tette hozzá.
Teljesítményének elismeréseként 1988-ban a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki, 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet is. Háromszor volt a Magyar Sportújságírók Szövetsége szavazásán az Év csapatának tagja (1987, 1988, 1989), háromszor választották az év férfi öttusázójává (1988, 1994, 1996), 2004-ben elhelyezhette kézlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán.
Rovataink a Facebookon