Egy vészhívás, és megváltozott a kosárlabda jövője

2016.06.19. 14:22

1986. június 19-én, a hajnali órákban halt meg kokaintúladagolásban a korszak egyik legnagyobb tehetségének tartott kosárlabdázója, az NBA-bemutatkozástól csak hónapokra levő Len Bias, 22 évesen. Játékát jobbnak és látványosabbnak tartották, mint Michael Jordanét, de a profik között soha nem feszülhettek egymásnak. A halála miatti médiafigyelem gyor sította fel annak a törvénynek az elfogadását, ami lecsapott a kokainfogyasztókra.

Len Bias az. Vissza kell hozniuk az életbe. Az nem lehet, hogy meghal. Komolyan, uram. Kérem, jöjjenek gyorsan!

Ezekkel a szavakkal hívta a kora hajnali órákban Brian Tribble a 911-es vészhívóvonalat 1986. június 19-én. A Maryland egyetem egyik kollégiumában voltak, Len Biasszel és pár társukkal azt ünnepelték, hogy két nappal korábban Bias a második választottként az NBA-címvédő Boston Celticshez került a liga draftján.

Mire a mentők kiértek, Bias szíve leállt, halálát, aminek óriási hatása volt az 1980-90-es évekre, a kórházban mondták ki. Hogy akkor kokainozott-e életében először, vagy rendszeresen élt a szerrel, nem derült ki.

Az amerikai kokainláz közepe, az NBA aranykorának eleje volt épp ekkor: Len Bias pont az egyik miatt maradt ki a másikból. A 203 centiméter magas, 95 kilós kiscsatár a Maryland egyetem játékosa, sőt, sokkal inkább szupersztárja volt. 1986-ban a összegyetemi kezdőcsapatba választották, ő volt az Atlantic Coast Conference-ben (ACC) az év sportolója, az előző két évben pedig az ACC év kosárlabdázója, óriási karrier állt előtte.

Amikor a Boston kiválasztotta, Larry Bird annyira izgalomba jött, hogy közölte, még az újoncok edzőtáborába is elmegy, hogy mielőbb együtt játszhasson Biasszel, de erre soha nem került sor. Éppen ezért Bias halála a sporttörténelem egyik legnagyobb Mi lett volna, ha? kérdése. Mi lett volna, ha az a játékos, akiről a Sports Illustrated azt írta, hogy

A megfigyelői adatlapokon kötelező valakihez hasonlítani a játékosokat. Mi úgy látjuk, hogy Bias egy Michael Jordan-típusú játékos, csak nagyobb nála, jobban dob, de nem tör úgy palánkra, mint Jordan.

Bias valóban jobban dobott, sőt, egészen sok mindent jobban csinált a labdával, mint Jordan: jobban zsákolt és jobban is blokkolt, összességében az NBA-re is sokkal készebb, érettebb játékosnak tartották. Ez persze nem jelenti önmagában azt, hogy jobb is lett volna nála a profik között, de minden adott volt ehhez.

A négy egyetemen töltött éve alatt folyamatosan javult, elsőévesként 7,2 pontja volt meccsenként, végzősként ez 23,2-re javult. A pontok viszont nem adják vissza, mire is volt képes a 34-es mezben: bármikor pályára lépett, két lábon járó látványosság volt.

Egyetemi karrierjéből két meccs emelkedett ki. Az egyiket az 1985-86-os szezonban, végzősként játszotta az elsőként kiemelt North Carolina Tar Heels (Michael Jordan egykori egyetemi csapata) ellen. A Maryland nem volt rangsorolva akkor, de mégis úgy nyertek 77-72-re hosszabbításban, hogy Bias 35 pontot dobott, majd 15 másodperccel a hosszabbítás vége előtt ő blokkolta a későbbi kétszeres NBA-bajnok Kenny Smith győzelemért menő kísérletét.

A másikat két évvel korábban, ugyancsak a North Carolina ellen játszotta. Kikaptak ugyan, de a Jordan elleni minimeccset 24-21-re nyerte. Az ACC abban az időben csak róluk szólt. A szintén ehhez a főcsoporthoz tartozó Duke edzője, az amerikai válogatottal két olimpiai és két világbajnoki címet nyerő edző szerint egyértelmű, hogy Jordan és Bias volt az ACC történetének két legjobb játékosa.

Hogy mi lehetett volna belőle, sosem tudjuk meg. Pedig nem akármilyen csapatba került volna az NBA-ben: Larry Bird, Kevin McHale, Robert Parish, Danny Ainge és Bill Walton várták az előző hat szezonból háromban bajnok, négyben döntős csapatba. Larry Bird állítólag az 1988-as szezon után visszavonult volna, ha Bias náluk köt ki, így 1992-ig maradt, de nem nyert újabb címet. 1987-ben a fáradtság és sérülések miatt bukták el a döntőt a Los Angeles Lakers ellen.

Michal Jordan és a Chicago Bulls 1991-re beért, 1998-ig könnyedén nyert hat bajnoki címet két triplázással, amivel az NBA aranykorának királya lett.

Ami a kokainkorszakot illeti, Bias halála után pár hónappal a kongresszus elfogadta a kábítószer-ellenes törvényt: ennek értelmében automatikusan ötéves, próbaidő nélküli börtönbüntetés járt 5 gramm crack, vagy 500 gramm por állagú kokain birtoklásáért.

Len Bias öccse, Jay 1990 decemberében egy utcai lövöldözésben vesztette életét. Ezután anyja és apja, Lonise és James Bias is az ifjúságvédelem felé fordította figyelmét, egész Amerikában tartottak előadásokat a fiatalokat érintő veszélyekről, illetve létrehozták a Len and Jay Bias alapítványt, ami a fiataloknak jó példaképet mutató személyeket támogatja.



  • Hírek
  • Bankszámla