Gyászmagyarkák, így indították útnak Hajós Alfrédékat az olimpiára

– Hol tanult meg ilyen jól úszni?
– A vízben, felség.

A kérdést a görög király tette fel 1896-ban, a szellemes választ pedig az újkori olimpiák első magyar bajnoka, Hajós Alfréd adta. A királyi palotában volt a fogadás, előtte már megkapta a bajnokoknak járó olajágat és persze mindkét aranyérmet.

A szegény zsidó családból származó Hajós Guttmann néven született Budapesten, 1878. február 1-jén. Négyévesen, a Dunában tanult meg úszni, 13 éves volt, amikor édesapja vízbe fulladt.

16 évesen indult az először megrendezett magyar bajnokságon, és harmadik lett az 550 méteres távon. Egy év múlva egy bécsi versenyt Európa-bajnokságnak tekintettek, ahol 1:27,4-es idővel két osztrák előtt első helyezett lett 100 gyorson. 1896. március 9-én megnyerte a hazai válogatót a Rudas fürdőben, amit akkor próbaversenynek hívtak. Március 29-én pedig vonatra ült, és két nap múlva megérkezett Athénba, az első olimpia helyszínére.

Versenyzőink gyászmagyarkák lesznek, akik teljes vereséggel, tiszta kudarccal fognak visszatérni

– írta a Sportélet című újság a kis küldöttség indulásakor. Magyarország az olimpizmus egyik úttörője volt, még arról is szó esett, hogy helyszínt ad az első olimpiának, de aztán csak a görögöké lehetett a rendezés. A futóversenyeket magas színvonalon le is bonyolították, az úszást azonban nem.

Az atléták akkor már befejezték a versenyüket, amikor az úszók a Zea-öböl 10-12 fokos vizében nekivágtak a távnak. Nem volt feszített víztükör, hanem tengeri úszás várt rájuk. Hajós önéletrajzi könyvében így emlékezett vissza versenyére.

„Eljött április 11. A nagy nap. Már egészen korán elkészültem, hogy idejében lent legyek az öbölben. Amikor elértem a félkör alakú öbölt, ott már vagy 40 ezer néző gyűlt össze, akik fagyoskodva és türelmetlenül várták a verseny kezdetét. A 100 méteres úszás starthelyét és célját mélyen az öbölben, bójákra kifeszített kötelek jelezték. A pálya szakszerűtlen, primitív volt. Az öltözőktől kis gőzbárkák vittek ki a starthoz, ahol tizenhárman a vízbe ereszkedtünk, balra tőlem az amerikai Williams jobbra az osztrák Herschmann. Egy pisztolylövés: start! Nem éreztem a víz borzalmas, velőig ható hidegét, észre sem vettem, hogy a vízben lehorgonyzott kötél lehorzsolta a mellemet, és hogy a nézők egyre hangosabb lármája jelzi, hogy beúsztunk a célba.

Hogy mi történt az indulás és a beérkezés között eltelt 82 másodperc alatt, erőfeszítésem milyen mértékének köszönhetem a győzelmet, mit éreztem a küzdelmek folyamán, milyen gondolatok kóvályogtak bennem és az olimpiai győzelem milyen lelki élményt váltott ki belőlem – mindezekre halványan sem emlékszem.

Ma már hiába kísérlem meg felidézni emlékezetemben a történteket. Csak néhány elmosódott részlet vonul fel lelki szemeim előtt.”

A négy nemzet tizenhárom indulójával megrendezett 100 méteres gyorsúszás végeredménye pedig a következő lett: 

1. Hajós Alfréd – 1:22,2
2. Otto Herschmann – 1:22,8
3. Nem tettek különbséget a beérkezők közt

Aztán jött az osztrák himnusz 

„Zito i Hungaria!” (Éljen Magyarország!) – mondta a műsorközlő a célba érkezés után, hogy aztán a zenekar rázendítsen az osztrák himnuszra. Amikor rájöttek a tévedésre, abbahagyták, a helyszínen lévő magyarok pedig a Himnusz dallamaival ünnepeltek.

Az ausztrálok, angolok nem indultak az olimpián úszásban, ezért az soha nem derülhetett ki, hogy a legjobb angol, Jack Tyers vajon mekkora küzdelemre késztette volna a magyar bajnokot. Tyers legjobb eredménye hasonló volt a medencében, mint Hajósé.

Ahogy Hajós hazatért, a Keleti pályaudvaron lelkes ünneplés fogadta, és a tömeg a vállán vitte ki az előcsarnokból. Egyik első útja a Műegyetemre vezetett. Diáktársai lelkesen ünnepelték, Ilosvay professzor azonban lehűtötte lelkesedését, és azt mondta neki, nem érdeklik a legendái, és az sem, hogy mennyit ugrott. Nem úszott, ugrott. Hajós két hónapig csak a tanulással volt elfoglalva, hogy felkészüljön a vizsgájára. Amikor erre sor került, a társai síri csendben figyelték. Felkészült a legrosszabbra, a professzor közönyösen tette fel a kérdéseit, amelyekre ő rendre válaszolt.

Ezek után a professzor beírt valamit a könyvébe, aztán két kézzel kezet rázott vele, és gratulált az olimpiai bajnoki címeihez.

Ami következik: Hajós a 100 gyors aranya után 1200 méteren is a leggyorsabb volt, pedig majdnem fel akarta adni. 1897-ben visszavonult, és a labdarúgó-válogatott tagja lett.

(Borítókép:  A görögországi 1896-os olimpiai játékoknak helyet adó stadion. (Fotó: Hulton Archive / Getty Images)