Hajós Alfréd túlélőversenyt nyert, nem olimpiai döntőt

1896. április 11-én, néhány órával azután, hogy Hajós Alfréd megnyerte első olimpiai bajnokságát 100 gyorson, az 500 méteres távot kihagyta, majd az 1200 méteres gyorsúszásnál már ott volt a rajtnál. Akkoriban még csak összesen három távon versenyeztek az úszók, ma már 17 aranyat osztanak a férfiaknak.

A 18 éves magyar úszó szándékosan késte le az 500 méter rajtját, noha ezen a távon is magyar bajnok volt.

Nagy osztrák ellenfele, Paul Neumann az ötszázas számot megnyerte, és az újabb döntőre, a leghosszabb távra már nem tudta összegyűjteni az erejét és feladta. A görcsökkel küszködő Neumannt az utolsó pillanatban mentették ki a vízből. 

Igazi túlélőverseny volt, olykor kétméteres hullámok nehezítették a versenyt a 10-12 fokos víz mellett. Hajós fejében is megfordult, hogy feladja a versenyt, de mivel nem látott egyetlen kísérőhajót sem, amelyek a nyílt vízről a stégre vihették volna, ezért inkább a célt vette célba, és kiúszott a partra. Az életösztön felülmúlta a győzni akarást.

Fölényére nem könnyű szavakat találni. A verseny nehézségéről pedig sokat elárul, csak hárman éltek célba. Jogosan járt neki az újabb aranyérem, pontosabban az aranyat érő ezüstérem, mert akkor még ezüstből készültek a legjobbaknak járó medálok.

Ezen a távon soha többé nem versenyeztek olimpián, és Hajós sem indult több olimpián, 1897 nyarán ugyanis abbahagyta az úszást.

Itthon egyetlen versenyen indult, 1896. júliusában Siófokon nyert, majd még abban az évben augusztusban Bécsben is a legjobb lett, erre a versenyre Európa-bajnokságként tekintettek. 1897. július ötödikén vesztett helyzetben feladta az egyik magyar versenyt, és Gräfl Ödön így elmondhatta magáról, hogy legyőzte a világ legjobbját. Több úszóversenyre nem nevezett be.

19 évesen a labdarúgás felé fordult, a Budapesti Torna Club (BTC) tagja lett, mellyel kétszeres bajnok (1901 és 1902), és a magyar válogatottban is kétszer futballozott. Ezzel párhuzamosan beindult játékvezetői karrierje is. Edzőként is láttak benne fantáziát, 1906-ban két meccsen ő ült a válogatott kispadján.

1907-től még inkább szakmájának hódolt, önálló építészirodát nyitott, első tervezői munkája a kőszegi Jurisics Miklós Gimnázium épülete volt. 1924-ben a szellemi olimpián ezüstérmes lett Lauber Dezsővel együtt, stadiontervüket díjazták, az első helyet nem osztották ki. Uszodákat is tervezett, de a debreceni Arany Bika szállót is az ő elgondolásai alapján építették fel.

A háború idején zsidó sportolókat menekített, a kommunista rendszerben le kellett mondania érdekeltségeiről, az Ipari Épülettervező Vállalat egyszerű beosztottjaként folytathatta munkáját. Utolsó alkotása a Kelenföldi Hőerőmű művelődési otthona volt.

1955. november 12-én halt meg.

„Az ember nekimegy a meredeknek, nem néz máshová, csak oda, ahová lépni szándékozik. Közben megpihen. Azután hátrafordul, és elképedve látja azt a ködbe vesző hosszú utat, amelyet egy életen át maga mögött hagyott.”

Végeredmény, 1200 méter (9 induló, 4 nemzet):

Hajós Alfréd – 18:22,2

Ioannis Andreou (görög) – 21:03,4

Efstathios Chorafas (görög) – nem mérték az eredményét

A következő rész: Bauer Rudolf diszkoszvetésben nyert aranyérmet az 1900-as párizsi olimpián, azóta sem nyert magyar sportoló ebben a számban.