Az atlétika magyar forradalmárának az amerikai himnuszt játszották le
További Alapvonal cikkek
- Új találmányával mentené meg a magyar labdarúgást ifj. Albert Flórián
- Nagy érdeklődésre számot tartó programot indított a Magyar Olimpiai Bizottság
- A műholdas nyomkövetés mentette meg az életét a vitorlásverseny egyik résztvevőjének a Balatonon
- Andrásfi Tibor, Gémesi Csanád, Siklósi Gergely és Ekler Luca az olimpia értékeit népszerűsítették
- Szabadidős sportolók foglalták el a Nemzeti Atlétikai Központot
Bauer Rudolf sorsa sok mindenben hasonlít a nála egy évvel idősebb, kétszeres olimpiai bajnok Hajós Alfrédéhoz. Az első olimpiai bajnokhoz hasonlóan ő is a Budapesti Torna Clubban (BTC) sportolt , és szintén futballozott. Miután aranyérmet nyert, neki sem játszották el a magyar himnuszt, mert előbb az amerikaira, majd az osztrákra zendített rá a zenekar. 21 évesen nyert a párizsi olimpia diszkoszvető számában, utána azonban nem indult több versenyen. 177 olimpiai mese.
Az egykori úszóbajnok, Bárány István 1985-ben olyan képet közölt a Képes Sportban, amelyiken Bauer Rudolf Hajóssal együtt figyeli, hogyan kell helyes kartempóval úszni. Bauer az úszás helyett végül az atlétikát választotta.
A Bauer család a Fekete-erdő környékéről érkezett Budapestre, vízimalmokat és pékséget üzemeltettek. Az ifjú Rudolf azért kezdett el sportolni, mert hét testvére korán meghalt, nem érték meg a felnőttkort, ő pedig az egészségét a sporttal akarta megőrizni.
A magyar sportolók küldöttsége az athéni olimpián találkozott először a diszkoszvetéssel, amely a görögök nemzeti sportja volt. Az 1896-os játékokon egy amerikai turista, Robert Garrett nyert, mert oldallengetéssel messzebbre hajított, mint a féltérdes technikával harcoló hazaiak. Aztán Iszer Károly, az egyik magyar vezető hazahozott néhány diszkoszt, és elindult a Mürón szobráról is jól ismert ősi sportág hazai története. A 186 centis, 85 kilós, izmos Bauer már 17 évesen megnyerte a nem hivatalos magyar bajnokságot Siófokon.
31 méter 15 méter került a neve mellé, pontosan két méterrel dobott nagyobbat, mint az 1896-os olimpián Garrett.
Bauer a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója volt, és ott forradalmasította a sportágat: ő dobott először másfél forgásos piruettel. Akkor még nem dobókör, hanem négyszög volt, onnan kellett minél messzebbre vetni. Ugrásszerűen javult a teljesítménye: 33 métert és 21 centit mértek nála az olimpia előtt.
Párizsban, az edzéseken nagyszerűen ment a dobás. Egy ízben 38,10 métert dobtam, amellyel túlszárnyaltam az akkori világcsúcsot. A versenyen azonban, mint a legtöbb sportolót, engem is elfogott az idegesség, és bár az első dobásaim a selejtezőben jól sikerültek, és 36,04-re repült a diszkoszom, a délutáni döntőben javítani már nem tudtam. Ezzel is elnyertem az olimpiai bajnokságot
– emlékezett vissza Bauer.
Nem véletlenül nem az olimpia szót használta, mert az olimpia – amelyet akkor világbajnokságnak neveztek – csak egy betétszáma volt a világkiállításnak, és míg a kiállításra látogatók száma meghaladta a 40 milliót, addig a sportra csak 40 ezren voltak kíváncsiak.
Sikere után alaposan tanulmányozták a bajnok testalkatát. Az amerikaiak azzal magyarázták győzelmét, hogy karjainak hossza és a dereka is abnormális méretű. A versenyzés mellett gazdálkodással foglalkozó Bauer az olimpiára saját költségén utazott, sőt az ötödik helyen végző Crettier Dezső utazását is ő fizette.
Aranyérmet nem kapott a sikeréért, csak egy kupát, aztán súlyos tévedések jöttek, mert előbb az amerikai, majd az osztrák himnuszt játszották le a tiszteletére, és amikor újra és újra jelezték, hogy még mindig nem jó a dallam, akkor egy magyar csárdásra zendített rá a zenekar. A francia lapokban a neve mellett Budapest, Ausztria jelent meg. Az úszó, Halmay Zoltán ekkor bement az újság szerkesztőségébe, hogy felhívja a figyelmet a tévedésre. Olyan sikert ért el, hogy Bécs mellé Magyarországot írtak a következő lapszámba.
Párisi olimpiai győzelmem mellett legalább annyira örültem annak, hogy a fordulatból való dobást, amelyet én honosítottam meg, minden diszkoszvető átvette, és az lett a diszkoszvetés modern stílusa
– nyilatkozta Bauer.
Az 1900-as évek elején a sporthírekbe már mint evezős került be, a Pannonia nevű klub egyik legjobbja volt. A Bács-Kiskun megyei Fülöpszállás határában volt birtoka, ott gyakorolt a diszkosszal, önmaga szórakoztatására nem egyszer 40 méter fölé vetette, de ennél jobban érdekelte a gabonafélék vetése.
Ereje teljében, 1932-ben halt meg Sósérpusztán. Diszkoszvetésben azóta sem született magyar aranyérem, Kővágó Zoltán második lett 2004-ben, Athénban.
A végeredmény (16 résztvevő, 8 nemzet):
- Bauer Rudolf – 36,04
- Frantisek Janda-Suk (cseh) – 35,14
- Richard Sheldon (amerikai) – 34,10
A negyedik és az ötödik magyar olimpiai arany az úszó Halmay Zoltáné lett, ő következik.
Rovataink a Facebookon